Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

278. országos ülés Í908 február 25-én, kedden. 83 menyük szerint csak igy volt lehetséges, hogy Kossuth Lajos megteremtse azt a nagy sereget, a melylyel a szabadságharczot vivta. Most a helyzet egészen más. Most folyton azt halljuk, hogy a magyaroknak Becsesei szemben engedékenyeknek kell lenniök. Ez nézetem szerint azt jelenti, hogy Magyarország lemond függetlenségéről- (Zaj.) Mert beszélhetnek, a mit akarnak, a magyar ember sohasem akczeptálja azt, hogy az osztrák érdek és a magyar érdek azonos. Önök azonban a magyar függetlenség kérdésének megóvása helyett belementek a nemzetiségi kérdésbe, még pedig abból a szempontból, hogy egységes nemzetet teremtsenek. A ki a magyar irányzatot nem követi, annak önök szerint nem lehet helye a magyar törvényhozásban. Ez a téves áramlat, ez az irányzat Magyarországra átok. Ezért áll az, hogy reánk nézve jobb az abszolutizmus, mint a magyar alkotmányosság, mert a magyar alkotmányosság nekünk nem védelmet, nem oltalmat nyújt, hanem ellenkezőleg a magyar alkotmányosság mindig ellenünk van irányítva, s ezért az szenvedést jelent a mi számunkra. (Zaj. Felkiáltásolc: Felkínálkozik Bécsnek!) Nézzük meg, milyen volt az az osztrák abszolutizmus? (Zaj.) Áz legalább toleráns volt. Tudom, hogy pl. Újvidéken az osztrák abszolutizmus idejében a hivatalnok fele szerb volt. Most egyetlen egy szerb sincsen ottan. Az abszolutizmus ideje végén a telekkönyveket szerb nyelven vezették, még pedig cyrill-betükkel. Újvidéken, Zomborban, Becskereken stb. A tárgyalások is mindig az illető nemzetiség nyelvén történtek. Ma azonban még az olyan ügyekben is, a hol élet és halál forog kérdésben, a vádlott nem érti sem a vád-, sem a védbeszédet. Ha önök ezt igazságos dolognak tartják és ha azt gondolják, hogy szabad az állampolgárok érdekeit ennyire sértem, ám tegyék ezt továbbra is, de én ezt részemről nem helyeselhetem. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek! Polit Mihály: Én mindig azt hittem, hogy a magyar fajnak elsősorban Magyarország népeiben kell támaszokat keresnie, (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) nem pedig az ország határain kivül, mint a hogy most Bécsben keresi a támaszokat. Most, t. ház, megismétlődik az 1848 előtti korszak. A fiatalabb képviselőnemzedék nem igen tudja már, hogy milyen volt az a Pecsovics-korszak. {Mozgás és zaj a haloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket elfoglalni! Polit Mihály: A bécsi mérvadó körök akkor is igyekeztek egyik-másik befolyásos magyar embert udvari tanácsossá tenni, belső titkos tanácsossá kinevezni, rendjeleket osztogatni. És tudjuk, hogy valóban nagy emberek is kapták ezen kitüntetéseket. Azok sem szégyellették, hanem mindegyik büszke volt, hogy »homo aulicus«. Ugyan ki gondolta volna egykor, hogy annak a Kossuth Lajosnak a pártja, a ki megteremtette Magyarország függetlenségének alapjait, hogy az a függetlenségi párt majdan le fog mondani aspiráczióiról és csaknem aulikussá fog változni? Igaz, hogy a szine ma is függetlenségi, lényegében azonban nem az többé. Mikor a kiegyezést Ausztriával legutóbb megkötötték, óriási vívmányként hirdették, hogy nem egyezményt, hanem szerződést kötöttek. De hiszen ez csakis látszólagos vívmány. Elvégre minden egyezménynyel létrejött megállapodás szerződést is jelent. A puszta valóság mégis csak az manapság is, hogy Magyarország távolról sem független állam, hanem állandóan erősen kell küzdenie Ausztria ellen. Egyébiránt köztudomású dolog, hogy csak akarnia kell Bécsnek, és akkor az egész államiság dicsősége, az egész kártyavár romba dől. (Mozgás halfelöl,) A magyar koaliczió megkísérelte konventet játszani, de ez nagyon rosszul sikerült, mert nem volt ideje azt mondani, a mit Mirabeau mondott annak idején: »Allez dire ä votre maltre que nous sommes ici par l'ordre du peuple et que nous ne sortirons que par la forcedesbayonettes.« (Folytonos mozgás és zaj a haloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Ne méltóztassanak itt hangosan társalogni. Olyan élénk és hangos konverzácziót folytatnak itt a képviselő urak, hogy sem ón, sem a gyorsírók nem hallhatják a szónokot. (Helyeslés.) Polit Mihály: Ismétlem, hogy a koaliczió megalakulása nem járt eredménynyel, és ezért teljes volt a szatíra, midőn a magyar honvédség kergette szét a magyar országgyűlést. (Nagy zaj és mozgás balfelöl.) Mi is az a honvédség ? A honvédelmi miniszter ur derék magyar ember, jó hazafi és lehet mondani, hogy együtt érez a magyarsággal, de ő mégis csak osztrák altábornagy és ha nem tudom milyen magyar érzelmű ember volna is, mégis csak engedelmeskedik, ha azt mondják a felébbvalók neki: halb rechts! halb links! Ilyen az a honvédség. Én abban a véleményben vagyok, hogy a magyarságnak, a magyar fajnak két alternatívája lehet: vagy velünk együtt küzd Bécs ellen, vagy Bécscsel együtt frontot csinál ellenünk. Az októberi diploma után mi nemzetiségiek és a horvátok r együtt küzdöttünk a magyarokkal Bécs ellen. Én akkor a horvát országgyűlésen már képviselő voltam és mint vérmes unionista sokat szenvedtem a Schmerling-rezsim alatt. Akkor ugy állt a dolog, hogy ha a horvátok és a nemzetiségiek frontot nem csinálnak Bécs ellen és nem tartanak Magyarországgal, akkor Magyarország béli*