Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

84 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. megy a Beichsrathba. Schmerling lovag bátorságot vett volna magának a közvetlen választásokat elrendelni és ez sikerült volna neki. Akkorában a szerb kongresszus nemcsak egyházi, de politikai kongresszus is volt, Schmerlingnek hatalmas és erős pártja volt. És hiába beszéltek, hogy nem kell tartani a magyarokkal, hanem Bécscsel. Akkor, egészen más fordulatot vett volna a dolog. Én ezen körülményeket nagyon tudom mérlegelni, mert érintkezésben voltam az akkori magyar vezető férfiakkal. Érintkezésben voltam a mostani belügyminiszter ur igen érdemes atyjával, Andrássy Gyulával is az októberi diploma és a königgrätzi csata után. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék közeledni a tárgyhoz, mert már nagyon közel jár a szandzsák-vas úthoz. (Derültség.) Polit Mihály." Én azt mondom, hogy a házszabály revízió kétélű, fegyver. A szólásszabadság igy nemcsak korlátozva lesz, hanem majdnem egészen megszűnik. Ez veszélyes lenne még akkor is, hogy ha Magyarország egészen független állani volna, de ha Magyarország oly viszonyban áll Ausztriával, a minőben jelenleg van, akkor ne tessék ezt a revíziót megcsinálni, mert jöhet idő, a mikor ezeket a házszabályokat a -magyarok ellen fogják alkalmazni. És, t. ház, ha demokratikus alapon lesz majd az uj választási törvény megteremtve, akkor, nem mondom, t. ház, hogy majd a nemzetiségek többségben fognak itt lenni, de mindenesetre oly kisebbség lesznek, a melylyel itt számolni kell. A mostani házszabályrevizióra meg kell gondolnunk azt, hogy »hodie mihi, cras tibi.« Mondtam már, t. ház, hogy nagyon csodálkozom, hogy a házszabályrevizió közt és a választási reform közt a junktimot nem akarják létesíteni. Hogyan lehet és hogyan szabad nekünk oly házszabályt teremtenünk, a mely prejudikál az uj parlamentnek ? (Zaj.) Igenis, prejudiczium lenne, hiszen nem is tudjuk, hogy milyen lesz az a jövendő parlament. (Nagy zaj.) Lesz-e valódi demokratikus népképviselet vagy nem lesz. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! A gyorsírók épen jelentették, hogy. egy szavát sem hallják a szónoldó képviselő urnak. Méltóztassanak csendben lenni, mert különben kénytelen leszek név szerint megemlíteni a folyton zajongó képviselő urakat. (Halljuk! Halljuh!) Polit Mihály: . . . hogy lesz-e a jövő parlament a nép szóles rétegeinek kifejezője, s akkor mi nem vagyunk jogosítva annak kezét előre megkötni és a szólásszabadságot korlátozni, vagy pedig olyanforma lesz, mint most, vagyis nem lesz a nép széles rétegeinek kifejezője, s akkor még inkább lesz szükség a liberális házszabályokra, mert meg kell adni a kisebbségnek a lehetőséget, hogy küzdjön oly szervezet ellen, a mely tönkreteszi az alkotmányt és a szólásszabadságot, a mely minden szabadságnak alapja. Nem tudom, volt-e valaha Magyarország történetében oly eset, hogy oly házszabályokat akartak volna teremteni, a melyek a szólásszabadságot egészen tönkreteszik. Tudjuk, hogy a magyar ember nem tűri szólásszabadságának ily korlátozását. Engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval még áttérjek a horvát ügyekre és a horvát obstrukczióra. Negyven éve annak, hogy a kiegyezés Horvátország és Magyarország közt megköttetett. Azok a magyar államférfiak, a kik megcsinálták, véget akartak vetni annak a vitának, a mely Horvátország és Magyarország között különösen a nyelv kérdésében folyt. És tudjuk, hogy a pozsonyi országgyűlésen, mikor a nyelvkérdés forgott szóban, a horvátok nem akartak magyarul beszélni, hanem mindenki latinul beszélt és ha olyan valami történt, a mi Horvátország jogait érintette, akkor a régi szokás szerint vétót mondtak, mert a horvátok azon történelmi szempontok által vezettették magukat, és tudják a történelmi fejlődésből, hogy regnum regni non praeseribit leges. Én már jeleztem, hogy a viszály Horvátországgal nagy szerencsétlenség és nem lehetett elkerülni ezt a szerencsétlenséget. He találkozott egy magyar államférfi határtalan ambiczióval, a kinek sajnos, óriási befolyása van, egy mindnyájunktól tisztelt magyar államférfi, történelmi nevével. Ez az ambicziózus ember az egész miniszteri tanácsot annyira befolyásolta, hogy a vasúti pragmatika révén behozták a magyar nyelvet a kiegyezés eklatáns sérelmével. Én merem állítani, hogy Magyarországnak és a magyarságnak jobb és őszintébb barátai nem voltak, mint a fiumei rezoluczió hivci. Ezek testtel-1 élekkel a magyarok mellett voltak. Az előbbi magyar-barát rezsimnek Horvátországba sohasem volt támasza a horvát-szerb népben, de a koalicziónak támasza a népben van. Ha ez a párt tartja a magyar barátságot: ez annyit jelent, hogy Horvátország tartja. És mi történt ? Volt egy időpont, a mikor én bizonyos magyar államférfiaknak mondtam, jó volna leszerelni a sérelem megszüntetésével a horvátok elégedetlenségét, mert ha ott béke van, akkor oly hatalmat nyertünk, a mely Bécscsel szemben nekünk nagyon fontos. Tisza Kálmán, a ki nagyon hatalmas ember volt, a ki jóformán alkirály volt itt Magyarországon, mikor 1883-ban ott lázadás tört ki, törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházban, hogy visszavonja mindazon rendeleteket, melyek Horvátország ellen kiadattak. És akkorában mi történt? Mikor ezeket a zavarokat látták, Bécs kinevezett egy császári