Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

277. országos ülés 1908 február 2k-in, hétfőn. 11 den magyai- politikusnak, hogy egy többséget Magyarországon megdönteni nem lehet, hogy itt váltógazdaságot létesíteni lehetetlen és hogy a kisebbség sohasem lehet többséggé. Azóta az 1905. esztendő meggyőzte gróf Andrássy Gyula urat arról, hogy igenis megtörténhetik Magyarországon, hogy a kisebbségből többség legyen s hogy a többségi párt abszolutizmusa a kisebbség harcza által megdöntessék. De bármennyire találónak látszik is ez s bármennyire igazolni látszanak ezt a tények, valójában mégis csak optikai csalódásról van itt szó: mert igaz ugyan, hogy az akkori kisebbség most számszerű többség, s hogy az akkori többségnek férfiai ma nincsenek a parlamentben, hanem azok helyét az előző kisebbség férfiai foglalják el, ez azonban váltógazdaságot nem jelent, mert valójában a parlamenti váltógazdaság nem a személyek, hanem az elvek és törekvések változásában van. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Mezőfi Vilmos: Azok nem változtak, a rendszer a régi! Farkasházy Zsigmond: Emlékeztetem önöket az 1905-iki eseményekre, a melyeket bátor voltam czitálni, a mikor egy többséget ép azért nem engedtek kormányra jutni, mert oly elveket vallott, a melyeket kisebbségi korában hirdetett. Mig az ő kisebbségi elvei mellett maradt, többségi uralomra nem juthatott, a kormányzást el nem vállalhatta; és csak akkor foglalhatta el a régi többség helyét, mikor annak elveit is elfogadta, a maga elveit pedig ideiglenesen, vagy véglegesen felfüggesztette, vagy azokról lemondott. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) i Mikor Gladstone indokolta az ő házszabályrevizióját, akkor ő hivatkozhatott arra, hogy valamikor, századokkal előbb az angol parlamentben megtörténhetett, hogy csak a kisebbség képviselte a nemzet igazi akaratát, de azok zadok örökre elmultak ós az az eset nem fordulhat elő többé, hogy a kisebbség képviselje a nemzet erejét a hatalommal szemben. Azonban nálunk ezt elmondani nem lehet, mert nálunk a közelmúlt tapasztalata nem hogy meggyőzött volna minket arról, hogy a kisebbségi akarat érvényesülhet, ha többségre kerül, hanem ellenkezőleg, az elmúlt három év eseményei meggyőzhettek bennünket arról, hogy nálunk kizárólag, mindenkor és állandóan csakis a kisebbség képviselheti a nemzetnek a függetlenségre, az önállóságra való törekvését. (Igaz! TJgy van! balfelöl.Jelért ha egy kisebbség többségre kerül, a hatalmat csak az esetben kaphatja a kezébe, ha ezen elvekről, a nemzet függetlenségi vágyáról lemond. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ezért mondhattam én azt, hogy a ki ebben a parlamentben a kisebbség erejéhez nyúl, az a nemzet erejéhez nyúl. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Addig, mig ily helyzet van egy parla- 1 mentben, tilos külföldi házszabályokra hivatkozni, mert én megengedem ugyan, hogy a külföldi parlamentekben szigorú házszabályok uralkodnak, de azokban az országokban nem olyan a helyzet, mint itt nálunk. (TJgy van! balfelöl,) Molnár Jenő: Jó volna, ha Tolnay, a vezérszónok itt volna most! Farkasházy Zsigmond: Hiszen minden más parlamentben a többség és a kisebbség tulajdonképen ugyanazokat az elveket, ugyanazokat a vágyakat teljesiti meg, csak a tempóban és a módszerben van a különbség, a melyekkel azok megvalósítására törekszik. Mert többség és kisebbség mindig csak a nemzet boldogulásának, hatalmának, vagyonosodásának, jólétének emelését és fejlesztését tűzi ki czélul. Nálunk nem igy van. Nálunk a többség mindig kénytelen nagyobb-kisebb mértékben egy idegen hatalomnak deferálni és ezzel szemben csak a kisebbség az, a mely, mikor a többség ellen küzd, egyúttal egy idegen hatalom ellen küzd. Mikor a t. házban és azon kivül gyakran hivatkoznak arra, hogy az angol parlamentben milyen szigorú házszabályokat hoztak létre, akkor százszor és mindig ismételhetjük azt a kérésünket, a melyet a házszabályrevizió híveihez már annyiszor intéztünk, hogy adják nekünk ide az angol királyt, akkor oda adjuk érte a magyar házszabályt; de mig nem adják ide az angol királyt, ezt a házszabályt is meg kell őriznünk, mert ez a házszabály a mi szabadságunk, a mi függetlenségünk, a mi királyunk. (Helyeslés és tetszés.) T. ház! Épen az angol parlamentről lévén szó, elmondhatjuk, hogy sokszor előfordul, hogy ebben a házban az angol példákat idézik; ellenben igen ritkán fordult elő tudomásom szerint az, hogy az angol parlamentben a magyar parlamentarizmust és a magyar házszabályokat czitálták volna. Egy ilyen ritka és kivételes esetet akarok itt felhozni. (Halljuk! Halljuk!) 1882-ben, mikor külön ülésszakot tartott az angol parlament, a házszabályok módosítása ós szigorítása czéljából, Ashmead Bartlet, egyike a konzervatív kisebbség vezéreinek, hivatkozott igenis a magyar parlamentre és a magyar házszabályra. Tette ezt nagyon megtisztelő formában. Azt mondotta, hogy kevés állam van a kontinensen, sőt ő csak egyetlen-egyet ismer, a melynek parlamentarizmusa olyan régi, olyan tisztelt és olyan valódi parlamentarizmus mint az angol nemzeté és ez a magyar nemzet parlamentje; és ebben az angol parlamenthez és az angol alkotmányossághoz annyira hasonló helyzetben a magyar nemzet soha meg nem tűrte azt, hogy az ő házszabályaihoz hozzányúljanak. És ugyanakkor Ashmead Bartlet, a ki nem volt valami felforgató, nem volt valami radikális ember, hanem igenis konzerva| tiv ember volt, hivatkozott gúnyosan és csúfon^