Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

72 277. országos ülés 1908 február U-en, hétfon. valósággal felajánlják a katonai kérdések megoldását, helyesebben szólva, a létszámemelést. Hát, t. ház, ha semmi indok nem volna, a miért mi perhorreskáljuk a delegácziók intézményét, ha semmi más nem volna, a mi ezt az intézményt a nemzetre, az állam függetlenségére és önállóságára nézve veszélyesnek tünteti fel, az az egy körülmény, hogy a delegácziók levegője udvari miazmákkal tölti meg annak a tagjait, az a tény, hogy a delegácziókban bécsi érzésekkel és hangulatokkal telnek meg a magyar képviselők . . . Nagy György: És a császári konyha! Elnök (csenget): Kérem Nagy György képviselő urat, szíveskedjék közbeszólásoktól tartózkodni ! Farkasházy Zsigmond: . . . elég volna arra, hogy a delegácziók intézményét elitéljük és azok megszüntetése érdekében mindent elkövessünk. Ez az utolsó delegáezió is a magyar politikusoknak és államférfiaknak uj típusát, a mérsékelt kuruczok . . . Nagy György: Ebédekkel mérsékelt kuruczok! (Zaj. Elnöh csenget.) Farkasházy Zsigmond: ... a plombirozott méregfogu oroszlánok és a 48-as udvari tanácsosok politikai típusát termelte és hozta létre. Ezt a típust eddig nem ismertük és ez a típus volt az, a mely kéretlenül és kérdezetlenül egyszerre csak előáll, hogy ők oly mérsékeltek és oly szerények, hogyha velük nem lehet megoldani a katonai kérdést, akkor egyáltalán nem lehet. Ezt a felkinálkozást indokolatlannak, meg nem engedettnek, imparlamentárisnak és a 48-as elvekkel ellenkezőnek tekintem, de ellenkezőnek tekintem azzal a paktummal is, a mely létesült a többség és a korona között, ellenkezőnek azzal a paktummal, a melyet a többség és a kormány az országgal és a választókkal kötött. Ezt a kérdést, a paktum kérdését és a katonai kérdések kikapcsolásának ügyét szeretik az utóbbi időben elhomályosítani. Maga a miniszterelnök ur, hogy ugy mondjam, megfejelte és megfoldozta az ő politikai programmját egy inteipelláczió alkalmával, a melyet magához intéztetett Visontai Soma udvari tanácsos úrral. Azt mondotta ugyanis ezen foldozó nyilatkozatában a miniszterelnök ur, hogy igaz ugyan, hogy a paktum és a kormányprogramra értelmében a katonai kérdések ki lettek kapcsolva, de semmi sem akadályozza a kormányt és a többséget abban, hogy ha a katonai kérdéseket már ezen rezsim alatt szerencsésen megoldhatják, akkor ezt a kikapcsolt kérdést aktuálissá tegyék. A t. miniszterelnök urnak ezt a nyilatkozatát — nem tudom honnan véve az anyagot — ujabb időben a bécsi lajiok egész terjedelemben hozzák, hivatkozván arra, mint olyanra, a mely a többségnek és a kormánynak programmjával egyezik. Ezt azonban én egyenesen kétségbevonom és tagadom, mert a paktumban nemcsak megengedése foglaltatik annak, hogy a katonai kérdések kikapcsoltassanak és ne tárgyaltassanak, hanem abban kötelezően elő van irva, hogy mindaddig, a míg a többség vállalt feladatait el nem végzi ós a mig a népparlament be nem következik, a katonai kérdéseket felvetni nem szabad. Ha keressük az előttünk lévő parlamenti alakulat magyarázatát, vissza kell mennünk arra a tényre, hogy 1905-ben, a mikor a függetlenségi párt ós a koaliczió többségre jutott, a korona megtagadta azt a természetes parlamentáris elvet, hogy annak a többségnek elveit kell elfogadnia és kormányra juttatni, a melynek megválasztásában a választók akarata megnyilvánult. A mikor mi az ország akaratából többségre jutottunk, az lett volna természetes feladatunk . . . (Egy hang a baloldalon: Elválni Ausztriától!) . . . igen, ez is, de elsősorban feladatunk lett volna a közvetlen elveket megvalósítani, a melyeknek hangoztatásával a többséget elértük, t. i. keresztülvinni a 67-es törvény egész tartalmát és elsősorban az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben megvalósítani a magyar vezényszót. Ezzel bízták meg a többséget és a hamisítatlan parlamenti elvek mellett erre kellett volna vállalkoznia a többségnek és a kormánynak. A mikor azután azt láttuk, hogy egy évig tartó küzdelem után sem tudtuk meggyőzni a koronát arról, hogy a parlamentarizmus elveit fenn kell tartani és a többség akaratát érvényre kell juttatni, akkor végeredményben abban kompromittált a többség a koronával, hogy miután 0 felsége azt vitatta, hogy a magyar vezényszó nem az ország igazi többségének akarata, ennélfogva meg kell várnunk, a mig az ország többsége a korona által felállított uj alapon, az általános választói jog alapján összeülő törvényhozásban még egyszer fog megnyilvánulni. Ha azután ezen parlament többségében ugyanaz az elv és akarat fog érvényesülni, t. i. a magyar vezényszóra való törekvés és az önálló magyar hadsereg kivívása, akkor O felségének nem lesz módjában többé azt az elvet felállítani, hogy az országnak nem igazi többsége követeli a magyar vezényszót, és akkor nem lesz elég ereje a koronának, hogy a nemzet ezen óhaja elé gátat vessen. Nagy György: Ez így van! Elnök: Csendet kérek. Nagy György: Majd meglátjuk! (Zaj.) Elnök: Nagy György képviselő urat pedig kérem, tessék az elnöki figyelmeztetésre hallgatni és a közbeszólásoktői tartózkodni. Farkasházy Zsigmond: Ebből következik, t. ház, hogy a mai többségnek nem csak szabad felfüggeszteni a katonai kérdések tárgyalását,