Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

277. országos ülés 1908 február %én, hétfőn. 73 hanem ez egyenesen kötelessége, kötelessége mindaddig, a mig az általános választói jog alapján az ország maga újból nem nyilatkozik; és ha akkori nyilatkozatával megint azoknak fog igazat adni, a kik a magyar vezényszót és a magyar hadsereg felállítását követelik, akkor nem lesz akadálya annak, hogy a létszámemeléssel kapcsolatban a magyar vezényszó és a magyar hadsereg felállítása keresztülvitessék. Addig, t. ház, a mig ez a kérdés az általános választói jog utján el nem dől, nincsen joga sem a többségnek, sem a kormánynak, sem egyes felkinálkozóknak arra, hogy azt az árat, a melyet mi fizetni akarunk és képesek vagyunk a magyar vezényszóért, t. i. a létszámemelést, önként és ellenszolgáltatás nélkül a koronának megadják. {Ugy van! balfelöl.)

j Én nem tudom, t. ház, hogy azok, kik felkínálkoztak a delegáczióban, kinek a megbízásából beszéltek: vájjon az ország többségének ós választóiknak megbízásából beszéltek-e . . . Ifj. Madarász József: G-yeDge dolog volt! Farkasházy Zsigmond: ... de, ha ezt tették, elvárjuk tőlük, hogy tiszta bort öntsenek a pohárba és világosítsák fel äz országot arról, vájjon igazak-e azok a hiresztelések, a melyeket felszólalásukhoz fűznek . . . Nagy György: Menjenek ők katonának! Farkasházy Zsigmond: T. ház! Akkor, midőn ez a felkinálkozás megtörtént, rendesen jól értesült orgánumok, a Neue Freie Presse és a Pester Lloyd érdekes tudósításokat hoztak s megírták, hogy nem ötletszerűen ós véletlenül történt az, hogy a katonai kérdés felvettetett; hanem, hogy egy memorandum létezik, a melylyel már hónapokkal ezelőtt a katonai kérdés megoldását egész titokban, a pártoknak, a többségnek, az országnak tudta nélkül felkínálták. Sőt tovább mentek ez orgánumok és azt is közölték, hogy, mivel azt a memorandumot, a mely bizonyára nagyon mérsékelt és szerény lehetett, elvetették a katonai és udvari körök, most már ujabb memorandum van készülőben, a mely olyan tartalmú lesz, hogy vaktában és látatlanban is elfogadják az aulikus körök. Nagy György: Még az udvari tanácsosok is megszavazhatják! Teszelszky József: Nem beszéltél velük! Nem tudhatod! Farkasházy Zsigmond : T. ház! Azt hiszem, az ország és a többség elvárhatja, hogy ezekre a memorandum-históriákra nézve teljes tájékoztatást kapjunk (Ugy van! balfelöl.) és ezt követelni nem a mi feladatunk, a kisebbségé, a kik otthagytuk az elvtagadás miatt a többségi pártokat, hanem magának a többségnek kötelessége, hogy az országnak tájékozottságot szerezzen arra nézve, mi igaz abból, hogy titokban machinácziók folynak abból a czélból, hogy az ország legszentebb jogát, a katonamegajánlás jogát kijátszszák, elalkudják. És még egy kérKÉPVH. SfAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. désem van azokhoz a felajánlkozó urakhoz. (Felkiáltások: Kik azok ?) Kérem méltóztassanak a delegáczióban mondott beszédeket elolvasni. Ott van Okolicsányi, a ki vállalkozott a létszámemelésre, ott van Hoitsy Pál beszéde. (Nagy Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Kmety Károly: A hazának akarnak használni ! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Az önálló magyar hadsereget feladták a múltra nézve. Farkasházy Zsigmond: Azok a t. képviselő urak, a kiket a bécsi levegő mételye, sajnos, nagyon hamar levett a lábukról, meg is kapták már a feleletet . . . Elnök: Bocsánatot kérek, képviselő ur, ez nem tartozik a tárgyhoz. A katonai kérdések taglalása, akárhogy veszem is a dolgot, nem tartozik a házszabály kérdéséhez. (Zaj.) Méltóztassék a háztól engedélyt kérni, ha el akar térni a tárgytól. (Élénk felkiáltások: Megadjuk !) Farkasházy Zsigmond: Kérem a t. házat: méltóztassék megadni az engedélyt. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjék bevárni, mig a kérdést felteszem. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e megengedni, hogy Parkaskázy képviselő ur. eltérve a tárgytól, más tárgyhoz szólhasson, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Azt hiszem, a ház megadja az engedélyt. Farkasházy Zsigmond: Igen köszönöm a t. háznak, hogy kegyeskedett az engedélyt megadni arra, hogy ezt a nagyon aktuális és egyébként a szőnyegen forgó inditványnyal nagyon is összefüggő kérdést tárgyalhassam. Kijelentem azonban, hogy a házszabályok strikt alkalmazása mellett a ház engedélye nélkül is módomban lett volna szólni, a miről vagyok bátor a mélyen t. elnök urat felvilágosítani. Elnök: Bocsánatot kérek, ezt én állapítottam meg, a ki elnök vagyok és nem a képviselő ur. Nagy György (közbeszól). Elnök: Nagy György képviselő urat tisztelettel kérem, méltóztassék örömét kissé csendesebben kifejezni. Értem, hogy örül, de kérem, ne tegye azt olyan lármával. (Helyeslés jobbfelöl.) Farkasházy Zsigmond: Azok az urak, a kiknek nevét a nyilvánosság előtt nem szívesen emiitettem és a kiknek dolgát a többségi pártok, elsősorban a függetlenségi párt van hivatva elintézni in kamera karitatis, azonnal megkapták a választ felkinálkozásukra Schönaich hadügyminiszter nyilatkozatában. Mezőfi Vilmos: Azt mondják, hogy nem olvasták. Farkasházy Zsigmond: Ha nem olvasták, leszek bátor felolvasni én itt. (Zaj. Elnök csenget. Olvassa): »Reichskriegsminister PZM. 10