Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

277. országos ülés 1908 február %k-éii, hétfőn. 67 Ennek megállapítására is természetesen csak az esetben jutunk, ka elfogadjuk azt az alapelvet, hogy a parlamentarizmus létfeltétele: a többség akaratának abszolút érvényesülése. Ezt az elvet állította fel Nagy Emil tisztelt képviselőtársam azon beszédében, a melylyel indítványát szükségesnek tartotta indokolni, és ezt hangoztatták a szabadelvű párt vezérei is, valahányszor a házszabályok rosszaságára hivatkoztak. Megvallom, még elméletben sem ismerhetem el azt, hogy a parlamentarizmus alapelve a többség akaratának abszolút érvényesülése. En a parlamentet jurynek tekintem, a melynek hivatása az országban felcsendülő összes közérzéseknek és közakaratoknak harmonikus összeegyeztetése és ez az akarat nem egyéb, mint együttes kifejezése mindazon akaratoknak, a melyek az államban léteznek és működnek. Hogy ez igy van, annak igazolására hivatkozom olyan tekintélyre, a ki talán felfogás, életprinczipium és politikai elvei tekintetében közelebb áll Nagy Emilhez és elvtársaihoz, mint hozzám. Bismarck mondotta, hogy a parlamentáris élet akkor van helyes mederben, ha minden akarat és törekvés, a mely abban kifejezésre ut, arányosan, kompromisszum utján érvényesül. Ez a helyes felfogás konzervatív, reakcziós világításban, mert a konzervativeknek és a reakcziósoknak az a törekvésük, hogy ne a nagy tömegek, ne az ország lakosságának többsége érvényesüljön feltétlenül, mert ezt a többséget nem tartják eléggé tehetségesnek, képzettnek és tanultnak, hanem érvényesüljön mindig az intelligens, a tanult, a megbízható kisebbség. Hogyan mehetnek tehát Nagy Emil és konzervatív gondolkozású elvtársai odáig, hogy nemcsak a kisebbség akaratának uralmát kizárják, hanem annak aránylagos érvényesülését mindenkorra lehetetlenné kívánják tenni ? Igaz, hogy gróf Tisza István idejében a parlament többségének feltétlen érvényesülése meg volt gátolva, bár azt vitatni lehet, hogy ennek elsősorban a házszabályok rosszasága volt-e az oka ? En egy esetben ismerhetem el, hogy a házszabályok túlnagy erőt adnak a kisebbségnek és ez az, a mikor a házszabályok segítségével a kisebbség abszolúte lehetetlenné tudja tenni a parlament működését és minden tevékenységét. És kétségtelen, hogy gróf Tisza István idejében a kisebbség működése ilyen volt. Akkor éveken keresztül a kisebbség obstrukcziója lehetetlenné tett minden parlamenti munkát. De én kétségbevonom, egyenesen tagadom azt, hogy ez az eredmény, ez a hátrányos alakulása a parlamenti helyzetnek a házszabályok rosszaságából következett volna, mert ez, ellenkezőleg, az akkori parlamenti helyzet azon alakulatának volt következménye, a mely szerint nem a kisebbség ereje volt az, amely lehetetlenné tette a többség működését, hanem a többség gyengesége és a ház elnökségében meghonosodott tekiiitélycsökkenés . . Vlád Aurél: A házszabályoknak liberális kezelése ! (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond : ... és a többség erkölcstelensége, a melynek következménye volt aztán, hogy a kisebbség nemcsak a házszabályok alapján, hanem a házszabályok mellőzésével is minden parlamenti működést lehetetlenné tett. Kérdem, t. ház, hogy vájjon ha az akkori viszonyok között egy Justh Gyula ült volna a képviselőház elnöki székében, vagy kérdem azt, hogy ha a mai viszonyok között, a mai többséggel szemben kellene az akkori kisebbségnek küzdenie, vájjon lehetséges volna-e olyan állapotokat létrehozni, mint a minők akkoriban léteztek a parlamentben ? Ajánlom, méltóztassék az akkori naplókat elolvasni, a melyek pedig a hangulatot nagyon hézagosan, csak a gyorsírói jegyzetek alapján tükröztetik vissza és kérdem, hogy lehetséges volna-e az, hogy ma oly jelenetek forduljanak elő, mint a melyek akkor szolgálták a kisebbség munkáját \ Es kérdem, hogy vájjon mi tehetnők-e azt, hogy az elnökséggel szemben olyan eszközöket vegyünk igénybe, mint a minőket akkor alkalmaztak ? Hiszen azt tapasztaljuk, hogy ma még a házszabályok keretében sincsen módunkban nézeteinket kifejteni (ügy van ! balfelől.) és épen az imént történt, hogy az elnök ur, sajnos, a házszabályok nem egészen helyes magyarázatával megakadályozott abban . . . Elnök: Eigyelmezetem a képviselő urat, hogy az elnöki nyilatkozatokat nem lehet vita tárgyává tenni. (Elénk helyeslés.) A házszabályok ezt világosan tiltják és ezért rendreutasítom. Kérem, méltóztassék beszédét folytatni. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Hiszen épen erre nézve vagyok bátor kérni, hogy méltóztassék megnézni az 1904-iki naplót. . . Elnök: Kérem, ne tessék tovább folytatni erre vonatkozó megjegyzéseit. Farkasházy Zsigmond: Méltóztassék megnézni az 1904-iki naplókat, hogy vájjon akkor is ugy kezelték-e a házszabályokat, mint most % Elnök: Ne méltóztassék tovább vitatkozni. Kötelességem volt figyelmeztetni a képviselő urat. (Mozgás a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Hiszen én épen az elnökséget magasztaltam . . . Elnök : Nem kértem sem magasztalást, sem megrovást; egyiket sem. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : Én ezennel, s épen ezen jelenettel — nem szükséges tovább mennem — teljes mértékben igazoltnak látom, hogy bár a látszat azt mutatta és azt mutatja még ma is némelyeknek, hogy az akkori obstrukcziók sikerei és a parlament működésének teljes megakasztása a házszabályok rosszaságában lelte magyarázatát és okát: tény az, hogy az emberekben és az akkori parlamenti helyzetben volt az ok, hogy egy gyökeréig megférgesedett, elkorhadt és elromlott rendszer volt az, a mely nem tudott ellentállni a par9*