Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

>ÖS február 2í-én, hétfőn. 68 277. országos ülés 19 lamenti kisebbség ostromának, és Hogy ha azzal szemben olyan többség állt volna, mint a minőnek a mainak — lennie kellene, akkor egész bizonyosan az akkori házszabályokkal is biztosítani lehetett volna a j>arlament működését. (Helyeslés halfelől.) Hallottam már olyan házasságtörési tragé­diákról, a midőn a megbántott férj a megsértett világrendet helyreállitandó, utólag a kanapét ki­dobta, de olyan esetet még nem hallottam, a mikor nem a megcsalatott férj, hanem a diadalmas sze­relmes lett volna az, a ki post festa a kanapét ki akarná dobni. (Derültség balfelól.) Még egy igen alapos érvet tudok felhozni annak igazolására, hogy a régi, illetve a mai ház­szabályok nem voltak és nem lehettek akadályai annak, hogy a parlament természetes működése a múltban érvényesüljön és ez az, hogy azokból az obstrukcziókból, a melyek a parlament mű­ködését akkor teljesen megakadályozták, nem rossz, hanem jó eredmények származtak a nemzet számára. T. ház ! Azt mondtam, hogy azok az obstruk­cziók, a melyek a múltban előfordultak és a melyek tagadhatatlan, hogy nem egyszer megakadályoz­ták a parlament működését, soha rossz eredményre nem vezettek, hanem mindig a nemzet javát moz­dították elő. Mezőfi Vilmos : Kossuth és Rakovszky nyíl­tan beismerték ! Farkasházy Zsigmond: Rakovszky István képviselő ur 1904. évi felszólalásában öt obstruk­cziót sorol fel, a melyek mind teljes győzelemre vezettek, és konstatálja, hogy ezek az obstrukcziók kivétel nélkül mindig jogokat védtek meg, vagy jogokat szereztek a nemzet számára. Ha hozzá­vesszük ehhez az öt obstrukczióhoz a legutolsó, 1904. évi obstrukcziót, akkor konstatálhatjuk, hogy ennek az okstrukcziónak az eredménye ellen bárki tiltakozhatik, azt bárki sajnálatosnak mond­hatja, talán ma már a nemzet is sajnálatosnak mondja, de a mostani többség, a mely az obstruk­czió erőszakos letörése következményeként jutott ide, eredménytelennek nem mondhatja, mert annak köszönheti létét és ma annak az obstrakczió­nak az eredményeit élvezi .(Zaj). Miután azt hiszem, hogy beigazoltam, hogy a múltban nem a házszabályoknak hibája volt az, a mi az obstrukeziónak sikert és eredményt biztosított és a parlament munkáját megakasz­totta, vizsgálom most azt, hogy a jelen viszonyok között van-e alap arra, hogy e házszabályokat rossznak és a parlament működésének biztosítá­sára alkalmatlannak minősítsük. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Farkasházy Zsigmond: összeállítottam egy kis kimutatást az utolsó három esztendőben elő­fordult nagyobb vitákról és obstrukcziós kísér­letekről. Mit látunk ezen összeállításból ? Azt, hogy az elmúlt három esztendő alatt négy nagyobb vita volt, ezek keretén belül pedig két obstruk­cziós kísérlet, a melyek mindegyike a többségi akarat teljes érvényesülésével végződött; tehát* eredményt nem mutathatott fel.. A leghosszabb és legerőteljesebb volt ezek között a vasúti prag­matika körüli vita. Tudjuk, és ezt nemcsak mi állítjuk, hanem a t. többség tagjai, részben a kor­mány tagjai is állították, hogy szerencsétlen idea volt ezt a javaslatot idehozni, hogy káros volt a parlamentre nézve és káros volt az ország helyze­tére nézve, hogy itt olyas valamit próbáltak for­szírozni, a mit forszírozni időszerűnek és okada­toltnak nem mutatkozott, tehát a többségben, is el­ismert nézeteknél fogva semmi szerencsétlenség sem történt volna, hogy ha ez a többségi akarat érvé­nyesülni nem tudott volna. Azt látjuk, hogy ez a rettenetes hosszú vita, a melyet a horvátok tar­tottak, nem hónapokat vett igénybe . . . Egy hang (balfelól) : Fél évet. Farkasházy Zsigmond : ... nem is fél évet, hanem mindössze 24 ülést. Ez volt az a borzasztó esemény. 19 ülést vett igénybe az általános vita és 5 ülésen keresztül tartott a részletes vita. A tanítói javaslatok tárgyában nemzetiségi képviselőtársaink által megindított vita 19 ülésen keresztül tartott. Ez sem volt tehát oly rettentő kázus és a többségi akarat teljes érvényesülésével végződött. Végül legtanulságosabb a kiegyezési és a kvótaemelési vita, az előbbi 16 ülést, az utóbbi 9 ülést vett igénybe. A mai borzasztó, gyaláza­tosan rossz házszabályok mellett tehát az ellenzék és a horvátok, a kik — ezt el kell ismernünk — teljes odaadással, elszántsággal, munkát és fá­radságot nem kiméivé folytatták a vitát, összesen 16 ülésen keresztül tudták feltartóztatni oly javas­latok megvalósulását, a melyek, ha meg nem valósulnak, annak az egész nemzet örült volna, oly javaslatok megvalósulását, a melyeknél nép­szerűtlenebbeket a kormány még nem nyújtott be. Ezek szerint, ha ezen rendkívüli időkben elő­fordult eseteket tekintjük, igenis konstatálhatjuk, hogy a mai körülmények közt, mikor egy tekin­télyes (Zaj.) . . . Elnök (csenget) : Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond: . . . elnökség van az elnöki székben és normális parlamenti arány­viszonyok vannak a pártok közt, e rossz ház­szabályok mellett teljes mértékben érvényesül­het a parlament munkássága. Ha pedig a normális viszonyokat nézzük, akkor nekem fölösleges egyébre hivatkoznom, mint kizárólag Tolnay Lajos t. képviselőtársam panaszára, hogy igazoljam azt, hogy igenis e házszabályok nem oly rosszak, de nagyon is alkalmasak arra, hogy mindent, a mi az ország érdekében szükséges, itt letárgyaljunk, megvitas­sunk és elintézzünk. Hisz különben is egészen uj keletű az a jelszó, hogy a parlament nem dolgozik eleget, azért alkal­mat kell adni, hogy többet dolgozzék, ki kell ter­jeszteni az ülések idejét. Emlékeztetni kívánok arra, hogy a mit eddig

Next

/
Thumbnails
Contents