Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

56 377. országos ülés 1908 február 24-én, hétfőn. szabad, nem lehet. A házszabályok módosítására meg kell keresni azt az alkalmas időt, a midőn semmiféle nézeteltérés a házban nincsen, a mikor a kisebbség a többséggel együttesen,a parlamentáris élet szempontjából, bizonyos megegyezéssel az időkhöz viszonyítva és alkalmazva, a házszabályokat közös akarattal módosítja. Egy hang (a középen): Az sohasem lesz meg ! Pilisy István : Azt mondja a t. közbeszóló képviselő ur, hogy az sohasem lesz meg. Azelőtt nem voltak ezen a nézeten. Igenis, bizonyos időkben meglehet. Különben fel fogom olvasni a függetlenségi párt egyik nagynevű tagjának Barabás Béla t. képviselőtársamnak ugyan-e tárgyban elhangzott szavait. Barabás Béla november 16-án a következőket mondotta (olvassa) : »A házszabályok meghozatalánál a többség határozata nem lehet döntő, mert a házszabályoknak, miként a példák is mutatják, csak akkor van ereje és értéke, hogyha azt a ház minden oldaláról közmegelégedéssel fogadják el. Házszabályokat többségi akarattal alkotni és létrehozni nem szabad. A házszabályok védik az ellenzék jogait is, védenek nagy nemzeti jogokat is, ezeket csak egyoldalulag, többségi akarattal és elhatározással megalkotni nem lehet és nem szabad. Törvényeket hozhat a többség bármily rosszakat, azok, ha a kellő forma'betartásával meghozattak, tiszteletben tartandók, azok előtt meg kell hajolni addig, a mig törvények, de házszabályokat az ellenzék hozzájárulása nélkül hozni nem szabad.« Nem én állítottam fel tehát, t. képviselőtársam, a fenti tételt, hanem Barabás Béla mondotta, a függetlenségi pártnak egyik jeles oszlopa. De, t. képviselőház, még hogyha nem is állana ez, ha tény volna is az a tétel, hogy a parlamenti többségnek czélszerűségi szempontból megengedhető a házszabályok módosítása, akkor sem tartom időszerűnek a házszabálymódositást addig, mig az uj választási törvény nemcsak benyújtva, de valóban meg is alkotva nincs. Azt vetik ezzel szemben fel, hogy a horvátoknak a múlt év végén lezajlott obstrukcziója siettette a házszabálymódositást. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy olyan horvát obstrukczió, a mely a törvények hozatalát legkisebb mértékben is késleltette, vagy akadályozta volna, egyáltalában nem volt. A horvátok igenis egy nagyfontosságú kérdésnél, a mikor egy tiz évre szóló gazdasági kérdésről volt szó — nem tagadom, bizonyos önző ezélokból is — beszéltek, beszéltek haza Horvátországba is, de beszéltek addig, a mig az a beszéd a kormánynak kényelmes, hogy ne mondjam szükséges volt. Merem állitani, hogyha a horvátok obstrukcziót nem csináltak volna, akkor a magyar ellenzék sokkal nagyobb erővel, kitartással vivta volna meg a harczot a kiegyezési kérdések ellen. Hogy a magyar ellenzék erejében gyengült, annak bizonyos mértékben a horvátok sok beszédje — mert obstrukcziónak nem lehet azt nevezni — volt az oka, mert ezzel népszerűtlenné tették a magyar ellenzék harczát is, s a magyar ellenzék már csak azért, hogy ne gondolják, hogy a horvátokkal egy czélért beszélnek a kiegyezés ellen : átengedte a kiegyezési javaslatokat. Tessék csak visszaemlékezni, hogy akkor, mikor már csak egy pár napi harczról lett volna szó, hogy a kiegyezés, a kvótaemelés Bécsnek ne szállittassék be határidőre, a horvátok felkeltek, elmentek, itthagyták azokat a törvényjavaslatokat, hogy azok rendes időre elfogadtassanak. Olyan beszédeket tehát nem lehet obstrukcziónak nevezni, a melyek megszűnnek akkor, a mikor még csak pár napi vita kellene, hogy megakadályozzanak egy törvényjavaslatot ! De ha a horvát obstrukczió miatt kellene is a házszabálymódositás, nem értem, miért hozakodtak elő avval a választási törvényjavaslat benyújtása előtt. A ki a közjogot ismeri, nagyon jól tudja, hogy a magyar választási törvényjavaslat tárgyalásánál a horvátoknak szavuk nincs. Ha pedig nem beszélhetnek, akkor hogy lehet annak a törvényjavaslatnak tárgyalásánál a horvát obstrukcziótól félni ? Azt mondják továbbá, hogy a házszabályok szigorítása szükséges a nemzetiségekkel szemben a választási törvény reformja végett. Én a szabadelvűség szempontjából sem tartom megengedhetőnek az ilyen érveket. A választási törvény Magyarországnak és minden államnak legfontosabb törvénye. Egy helyes választási törvény biztosítja alkotmányunkat, szabadságunkat, függetlenségünket, egy helytelen választási törvény ellenben kiszolgáltat bennünket, különösen minket sajátságos politikai helyzetünknél fogva, Ausztriának. Ha tehát egy választási törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, nemcsak megengedendő, de óhajtandó is, hogy mindenki, a lánek köze van, hozzászólhasson tárgyilagosan és igen mellékes körülménynek tartom azt, hogy ez a hozzászólási jog három hónapig, hat hónapig, vagy akár kilencz hónapig tart. Elég fontos a választási törvény arra, hogy akár minden egyes képviselő hozzászóljon a maga tudásával és előrelátásával. Én abból a szempontból, hogy a választási törvény könnyebben menjen keresztül a kormány akarata szerint, semmiféle klotürnek, a szólásszabadság megszorításának helyét nem látom. De különben is, ha abban a választási törvényben, a mint hangoztatják, olyan tételek foglaltatnak, a melyek hivatva volnának a magyar nemzetet, a magyar nemzeti államot, a nemzetiségiek kifelé törekvő akarata ellen megvédem, még akkor sem látom szükségét annak, hogy a házszabályokat megszorítsuk, mert a nemzetiségieket sokkal gyengébbeknek tartom, semhogy a választási törvényt megobstruálhatnák, ha az a magyar nemzet minden egyes tagját teljesen kielégíti. Egyáltalán Magyarországon olyan obstrukczió, a melynek háta mögött nem áll a nemzet zöme, a mai házszabályok szerint is lehetetlen. (Élénk helyeslés a baloldalon.)