Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

276. országos ülés Í908 február 22-én, szombaton, 49 A főszolgabíró mellett volt Ringler Jenő járásbirósági irnok állandóan. Ez tanusitja, hogy a főszolgabíró olyan rendeletet, a mely a képviselő urnak és a másik két megnevezett egyénnek kivezettetését, illetőleg eltávolittatását rendelte volna el, nem adott ki. A t. képviselő úrhoz a csendőrség nem intézett távozásra felszólítást, egyáltalában vele szemben semmiféle intézkedés nem történt, s így önmagában is ki van zárva, hogy a főszolgabíró ilyen utasítást — a mely ha adatott volna, bizonyára végre is kajtatik — egyáltalában adhatott volna. Történt azonban az, hogy a csendőrség azt a jelentést tette a főszolgabírónak, hogy Pap Koriolán és Szabó Romulusz, a kik közül a vizsgálat adatai szerint az első 23 éves jogszigorló, a második végzett theológus, ott megjelentek a választók között és féktelen izgatást folytattak. (Felkiáltások a baloldalon : Tessék I) A főszolgabíró erre elrendelte, hogy ezek az urak igazolásra szólittassanak fel. És miután kiderült, hogy nem választók és megállapittatott, hogy az izgatás máris olyan eredményeket idézett elő, hogy félő volt, hogy fegyveres közbelépésre lesz szükség, a csendőrség felszólította mind a kettőt, hogy arról a helyről, a hol nekik tulajdonképen semmi keresni valójuk nem volt, távozzanak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Pap Koriolán e felszólításra önként eltávozott; Szabó Romulusz kezdetben nem akart távozni, később azonban erre hajlandónak mutatkozott és két csendőr kíséretében távozott a faluból. (Derültség és zaj. Elnök csenget.) Ezekre a preventív intézkedésekre feltétlenül szükség volt, mert a főszolgabíró a rend fentartásáért és a fegyveres erő használatáért ott felelős és nem engedheti meg, hogy az izgatás következtében olyan viszonyok és olyan helyzet álljon elő, a mely békés és nyugodt emberek életének veszélyeztetésével járhat. Már most a mi a negyedik kérdést illeti, hogy (olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminiszter ur az interpellácziómban előadott panaszokat sürgős vizsgálat tárgyává tenni és a visszaélések megtorlásáról gondoskodni« — a válasz ez : a vizsgálat a belügyminiszter ur részéről és az én részemről is megtörtént; további intézkedéseket tenni e tekintetben hajlandók nem vagyunk. (Helyeslés baljelől.) Végül az 5. kérdés (olvassa) : >>Minthogy Pap Koriolán és Szabó Romulusz eltávoütása által Fekete Károly a btkv. 472. és 475. §§-aiban körülirt bűncselekményt követte el, hajlandó-e az igazságügyminiszter ur a dévai kir. ügyészséget haladéktalanul utasítani, hogy Fekete Károly főszolgabíró ellen a bűnvádi eljárást indítsa meg.« Erre az utolsó kérdésre, a mely hozzám van intézve, a magam nevében azt válaszolom, hogy sem ez a bűncselekmény, sem egyéb büntetendő cselekmények ismérvei fel nem merülvén, intézkedni nem szándékozom. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) KÉPVH. SAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. Elnök : Az interpeUáló képviselő urat illeti a szó. Vlád Aurél: T. ház ! Mindenekelőtt tartozom azzal, hogy a tényállást kiegészítsem ugy, a hogy történt és ezzel a kiegészítéssel részben fedve lesz a miniszter ur által előadott tényáUás, csakhogy lényeges körülmények hallgattattak el. Én nem mondom, hogy a miniszter ur czélzatosan haUgatta el . . . . '! Muzsa Gyula: Jó is lesz ! Vlád Aurél: ... de a vizsgálat természetesen oly irányban folyt le és azzal a tendencziával — hisz előre megmondottam interpellácziómban, hogy nem várom és nem áltatom magam azzal a reménységgel, hogy tényleg ugy, a hogy történt a dolog, ki fog derülni. Először is nem áll az, hogy én a főszolgabíróhoz azzal mentem oda, hogy bizalmiférfi akarok lenni; én nagyon jól tudom azt, hogy nem tartozik a főszolgabíró hatáskörébe, hogy ki legyen bizalmiférfi, és ki nem legyen. Hanem igenis elmentem, találkoztam ott vele és ő nekem kijelentette, hogy nem fogja tűrni, hogy ott legyek azon a helyen. Palit Mihály (közbeszól). Muzsa Gyula: Vizet az öregnek! Vlád Aurél: Én azt a kerületet képviselem, birtokom van abban a kerületben, a hol a választás történt, tehát igenis, mint odavaló ember, feljogosítottnak éreztem magam, hogy elmenjek oda és legalább is ellenőrizhessem azt, a mi ott történik. A mi pedig a bizalmi férfiak választását illeti, igaz, hogy történt választás, hanem hogyan történt ? Ugy történt, t. képviselőház, hogy a választási elnök a főszolgabírót és bizalmi embereit behívta a szobájába és a többi választókat nem is kérdezték meg, hogy kit akarnak, hanem csak azoktól, a kik a szobában benn voltak, kérdezték meg, hogy kit akarnak. Ezekkel azután meg is választatták azokat, a kiket akartak. Hát vájjon ez-e a törvény intencziója 1 Igaz, hogy az 1886 : XXII. t.-czikknek nincsen precziz intézkedése arra vonatkozólag, hogy a bizalmi férfiak választása hogyan történjék. Azt hiszem azonban, hogy a törvénynek semmiesetre sem lehet az intencziója az, hogy a ki véletlenül a választást vezeti, a meghitt embereket külön a szobájába hivja be, a többieket pedig egyáltalában ne is kérdezze meg, hogy kit akarnak megválasztani. Minthogy pedig nemcsak ebben a konkrét esetben történik igy a bizalmi férfiak kijelölése, hanem midnenütt, a hol választási visszaéléseket akarnak elkövetni, ugyanígy járnak el és igy nevezik ki a bizalmi férfiakat: én nem csupán ezen konkrét esetből kifolyólag, hanem az általános prakszist ismerve, kértem a belügyminiszter urat, hogy novelláris utón gondoskodjék arról, hogy a bizalmi férfiak választása tekintetében legyen egy konkrét, határozott szabály. nem pedig ilyen általános kijelentés, a melyet a prakszisban rendesen ki szoktak játszani.