Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-276
4-1 276". országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. akkor azok könyörtelenül, a legelső képviselőház ülésen fel fogják mgni (Zaj.) az önök által megszigorított házszabályokat, tehát czéltalan, indokolatlan és érthetetlen, hogy miért akarja ez a képviselőház egy még ezután összeülendő parlament szólási szabadságát korlátok közé vonni. Hiszen maga Kmety képviselő ur belátja, hogy azokat a szabályokat az első ülésen megváltoztatják. Hát akkor miért kell nekünk ezen veszekednünk, miért kell a házszabályok felett napokig tanácskoznunk, miért kell a miniszterelnök urnak visszavonni olyan törvényjavaslatokat, a melyeket mint az uzsoratörvény megszigorítására, az adóvégrehajtás alól való mentesítésre és a büntetőtörvény némely szakaszainak módosítására vonatkozó törvényjavaslatokat, magam is elfogadtam volna? Hát nem sokkal üdvösebb lett volna, ha a képviselőház ezekkel a javaslatokkal foglalkozik ? Ha ezekkel ajándékoztuk volna meg a jó törvényekért sóvárgó magyar népet ? Mire kellett hát akkor nekünk ez a házszabályrevizió, ha ugy sem ér semmit, ha az uj képviselőház akczeptálhatja is, meg fel is rúghatja, a mint épen tetszik az neki ? Teljesen és tökéletesen érthetetlen volna tehát ez a törekvés, ha nem lenne nagyon is nyilvánvaló és érthető, hogy azért kellenek a szigorított házszabályok, hogy azok segítségével keresztülvihessék a meghamisított általános, titkos és egyenlő választói jogot (Zaj a baloldalon. Ugy van ! a közéfen.) és keresztülvigyék azt, a mely keserű pirula nem marad önök által lenyeletlen, hogy a katonai létszámot emeljék. (Zaj. Ellenmondások.) Én is gondolkoztam azon, mélyen t. Kmety képviselőtársam, hogy vájjon valóban ugy van-e, a mint megjegyezni méltóztatott, hogy a létszámemelés e házszabályok érvénye alól ki van véve. De, bocsánatot kérek, én ezt Nagy Emil javaslatában kifejezve nem látom. Nagy Emil javaslatában csak az van, hogy ennek a szakasznak intézkedései a jelen országgyűlés alatt a költségvetési, illetőleg a költségvetési felhatalmazásra vonatkozó javaslatok, továbbá az általános választói jogra vonatkozó javaslatok, s a magyar szent korona országait egyedül érdeklő egyéb ügyekben bírnak érvénynyel. A magyar szent korona országait egyedül érdeklő egyéb ügyekben ? Nos hát, igen t. Kmety képviselő ur, én az emberi furfangnak annyi csodálatos változatát láttam már ebben a képviselőházban, az emberi furfangnak oly csodálatos játékait láttam és szemléltem, hogy valóban attól tartok, a hogy a mikor majd ide kerül a létszámemelés kérdése, fel fog állani egyik vagy másik — nem a képviselő urat értem — törvénymagyarázó közjogász, házszabályismerő ur, és azt fogja mondani : kérem, a mennyiben a létszámemelés Magyarországra vonatkozik, a mennyiben magyar részre esik, az tisztán a magyar szent korona országait érdeklő ügy, tehát az uj, a szigorított házszabály erre a javaslatra is vonatkozik. (Mozgás és zaj a középen.) holott ugy tudom, az 1867 : XII. törvényczikkből, hogy az ujonezok megajánlása határozottan magyar belügy, sőt nekünk jussunk van megszabni, hogy milyen feltételek alatt szavazzuk meg. Tehát igenis méltóztassék tartani attól, méltóztassék félni attól, Kmety Károly képviselő ur, hogy kicsavarják a nyakát ennek a revíziónak és a létszámemelést keresztülhajtják ezen indítvány alapján, a mennyiben ez változatlanul keresztül fog menni. Visszatérek tehát, t. ház, a mélyen t. elnök urnak (Halljuk ! Halljuk !) 1904 november 7-én mondott, igazán gyönyörű beszédére. Olyan szép beszéd ez, hogy nem szégyenlem bevallani, hogy még olvasva is olyan hatással volt reám, hogy bűnt követnék el népképviselői hivatásommal szemben ; bűnt követnék el avval a választópolgársággal szemben, a mely ideküldött; bűnt követnék el azokkal a proletárokkal szemben, a kiknek az uj országgyűlésen választójoguk lesz és a kiket én itt képviselni akarok és képviselni szándékozom : ha egész lelkemből eredő teljes odaadással nem harczolnék ezen revíziós indítvány ellen. Azt mondta Rakovszky István igen t. alelnök ur 1904 november 4-én (olvassa) : »Egyetlen védelme van a nemzetnek és ez az ellenőrző kisebbségnek, az ellenzéknek tökéletes akcziószabadsága a képviselőházban, a teljes és megtörhetetlen szólásszabadság*. Teljes és megtörhetetlen! (Mozgás a közéfen és balfelóí.) Molnár Jenő: Nem a 16 órás ülések! Egy hang(a baloldalon): Hiszen szólni szabad! Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: És tovább azt mondja az igen t. elnök ur 1904 november 7-én tartott beszédében (olvassa) : »A szólásszabadság és a kisebbség "védelme a többség önkénye ellen a parlamentben ma már az egyetlen és legszilárdabb alkotmánybiztosíték. De a mikor a miniszterelnök ur idejön olyan szándékkal, hogy a korlátlan szólásszabadságot, a mely itt a parlamentben . . . (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Mezőfi Vilmos : . . . — természetesen a házszabályok keretei között — fennáll, megnyirbálja, azt szűkebb keretek közé szorítsa vissza, megfeledkezett a t. miniszterelnök ur egyről; megfeledkezett arról, hogy a parlament korlátlan szólásszabadságával szemben egyetlen korlátlan joga van a magyar királynak, minden joga korlátolt, de ez az egy joga korlátlan, és ez a vétójog. A királyi vétójog korlátlan időre, tartalomra és alkalmazásra nézve. A király vétójogát minden ellenjegyzés nélkül, akárhányszor minden indoknak megmondása nélkül alkalmazhatja és gyakorolhatja. Ennek csak egyetlen ellensúlya van és ez a korlátlan szólásszabadság ott, a hol a nemzet a törvényeket alkotja.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy igazságot mondott az elnök ur, de igazat mondotttovább, a mikor ezt mondta (Halljuk ! Olvassa) :
