Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

február 22-én, szombaton, 45 276. országos ülés 1908 j »De abban a t. miniszterelnök urnak is egyet kell velem értenie és ha nem ért egyet, kérem, czáfoljon meg, hogy a mi nagyot, jót, nemeset az utolsó hatvan év alatt a nemzet számára ki tudtunk vivni, azt obstrukezióval vivtuk ki.« (Mozgás a baloldalon.) Egy hang (balfelől) : Fogjátok meg ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Laehne Hugó : Az a múltban volt! Nagy György: A jövőben az udvari tanácsosok fogják védeni a szólásszabadságot! Mezőfi Vilmos: Nem idézem tovább Rakovszky István t. elnök ur beszédét, bár érdemes volna azt szószerint felolvasni, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) mert, a hogy magával ragadta az akkori képviselőház ellenzékét, ugy talán ma is magával tudná ragadni a mostani többséget. De nemcsak Rakovszky István igen t. elnök ur dicsőitette igy az obstrukeziót, hanem dicsőitette maga Kossuth Ferencz, a jelenlegi t. kereskedelmi miniszter ur is, nyiltan, egyenesen és határozottan. November 17-én, egy nappal az emlékezetes november 18-ika előtt, Kossuth Ferencz . . . (Nagy zaj balfelől.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a képviselő urak tekintettel lenni a szónokra, a ki nem tud beszélni ilyen zajban, mert magam is alig hallom. Nagy György: Legalább Kossuth Ferenczet hallgassák meg. (Zaj.) Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat, ne nehezítse meg az elnök ténykedését és intézkedését. Mezőfi Vilmos: Kossuth Ferencz 1904 november 17-én ezt mondotta: (Folytontartó nagy zaj.) Elnök (csenget) : Kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. Mezőfi Vilmos : Kossuth szavait idézem szószerint (olvassa) : >>Minthogy azonban oly igen veszélyesnek tartja az igen t. miniszterelnök ur az obstrukeziót, a mi felől, ha őszintén nem lenne meggyőződve, nem hiszem, hogy oly jeleneteket provokálna, mint a milyeneknek most is szemtanúi voltunk, azért egész tisztelettel ráirányitom a miniszterelnök ur figyelmét a következő tényekre. (Halljuk! Halljuk!) Igaz-e, vagy nem, hogy az obstrukezió vitte keresztül azt, hogy az adóhátralék ne képezhesse a választói jog felfüggesztését*, — Kossuth Ferencz tehát dicsőíti az obstrukeziót, mondván, hogy annak köszönhetünk tényleg egy na

gy j°g°t) hogy 200.000 szavazóval több szavazópolgár van az országban, — »a mi nagy igazságtalanság volt, mert a hátralékos adót mégis behajtották, az illető választó pedig nem gyakorolhatta legbecsesebb polgári jogát. Ezt a vívmányt tudvalevőleg az obstruezió vitte ki és ezzel 200.000 ember kapott választói jogot«. (Nagy zaj balfelől.) Elnök : Kérem Csépány Géza képviselő urat, legyen szives csendben lenni, mert az ő szavait jobban haUom, mint a szónokét. Mezőfi Vilmos (olvassa) : »Igaz-e, hogy viv" mánynak tekintette az egész ház, a t. túloldal is, a kúriai bíráskodás behozatalát, azon igazságos szempontból indulva ki, hogy senki saját maga birája nem lehet, tehát itt a többség sem biráskodhatik a választások felett. Ezt is az obstrukeziónak köszönheti az ország«, Kossuth szavai szerint. Tovább folytatja Kossuth Ferencz, (Felkiáltások balfelől: Éljen Kossuth!) az akkori Kossuth (olvassa) : »Egy házszabály revíziójának megteremtője, ajánlója, beterjesztője és keresztülvivője, nem csatlakozom a t. képviselő úrhoz.« Molnár Jenő: Azt mondják, más volt, pedig azt nem lehet szétválasztani. Mezőfi Vilmos: Tovább folytatja Kossuth Ferencz és ezt mondja : »Igaz-e, hogy az inkompatibilitási törvényt szintén az obstrukezió szerezte meg ?« (Zaj.) »Leketetlen, hogy ez ne tessék a t. túloldalnak is, minthogy ezzel kétségtelenül felemeltetett az országgyűlés erkölcsi nivója, a mi a többségnek is érdekében volt.« Kossuth Ferencz tehát kvázi azt mondja, hogy az obstrukezió emelte a parlament szinvonalat, pedig azok, a kik ma a házszabály e szigorítását, ezt a szájkosarat akarják, azzal indokolják ezt, hogy meg kell menteni a parlamentet az erkölcsi sülyedéstől, az erkölcsi zülléstől. Hát kinek van igaza : az akkori Kossuthnak vagy a mostani többségnek ? Hammersberg László : Mindkettőnek ! Mezőfi Vilmos: Továbbá mondja Kossuth Ferencz : »Az 1899 : XXX. t.-cz. is az obstrukezió eredménye«—»helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon«— »De megemlítem azokat a vívmányokat is, a melyeket az igen t. miniszterelnök ur is becseseknek tekintett, t. i. a magyar nyelv tanításának fokozását a tiszti nevelésben. Hát vájjon ez nem az obstrukezió eredménye ?« Es most a t. ház fel akarja adni a házszabályokban lehetővé tett obstrukeziós fegyvert, a melynek segélyével talán létesítheti a tiszti nevelés magyarságát, de talán azt is ki tudja küzdeni, a miért a függetlenségi és 48-as többség rajong : a magyar vezényszót, a magyar hadseregben. (Mozgás a balközépen.) Molnár Jenő: Már nem kell nekik a vezényszó sem. (Zaj. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: T. ház ! Kossuth Ferencz igy folytatja : »Hiheti-e valaki, hogy erre az elhatározásra eljutott volna a t. többség, ha az ellenzék hosszú ellenállást nem fejtett volna ki a katonai kérdésben ?« Kossuth kérdi és én megadom a választ: Nem, senki sem hiheti, hogy ha az akkori ellenzék nem obstruált volna, hogy ennyi vívmányt ki tudett volna vívni a hadsereg nyelvét és szervezetét illetőleg. Most ugyanez a többség le akar mondani teljesen, tökéletesen, végérvényesen arról a fegyverről, hogy a hadsereget magyarrá tegye. (Ellenmondás.) Farkasházy Zsigmond: Igen, ez a czél!