Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

42 276'. országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. más nyelven lehessen beszélni, mint azon a nyelven, a melyet valamennyien értünk, a mely ennek az országnak hivatalos nyelve: a magyar nyelven. Ezt óhajtom, követelem és ehhez azt hiszem, mindenki szivesén nyújt segédkezet. Önök mégis a horvátokra czéloznak. A horvát képviselők nem ma kerültek éhbe képviselőházba. Évtizedek óta némán, hangtalanul ülnek itt, mint hogyha valóban süketnémák lennének. Miért, hogy csak Önök többségének uralma alatt szólaltak meg olyan vadul, csökönyösen, kitartóan, indokolatlanul, hogy itt hónapokig más szót sem hallottunk, mint a horvátot ? Bátran ki merem mondani, ez igen gyanús jelenség; mint hogyha csak igazuk volna azoknak, a kik azt állítják, hogy ez a horvát invázió megrendelésre történt, ez a horvát obstrukczió csak azért történt, hogy beharangozója legyen egy házszabályreviziónak; hogy hirdetni lehessen nem egy hazafias nemzeti ellenzék, hanem a haza ellenségei, az áruló, a kifelé gravitáló horvát obstrukczió miatt a házszabályok szigoritásának szükségességót. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Éber Antal: Dajkamesék! Mezőfi Vilmos : En nem félek ezektől a horvátoktól, olyan 40 képviselőtől, a kiket akkor küld haza a t. kormányelnök ur és akkor hí ismét vissza, a mikor neki jól esik. Ilyen 40 obstruktortól, a kik ma sincsenek itt, mert Horvátországban féltik a bőrüket, én nem félek ! (Zaj.) És ha a horvát urak visszajönnek és a kormány ellen megint obstruálni akarnak — talán a házszabályrevizió miatt — azt hiszem, nem fogok csalódni, ha megjóslom, hogy Wekerle miniszterelnök ur hamarosan fiakkerbe ül, kihajt a pályaudvarhoz, beül a szalon-kocsijába, meg sem áll Bécsig, elmegy a király elé, és csakhamar megjelenik a lapokban a hír, hogy a horvát tartománygyülést újra feloszlatták, hogy kurták a választásokat, és ettől a nagy veszedelemtől, ettől a negyven obstruktortól, a kik miatt ezt a védőbástyát, ezt a szentséget — Kossuth szerint — nekünk fel kell adnunk, fel kell rúgnunk, megszabadultunk újra. Hát bocsánatot kérek, t. többség, ilyen alapon, ilyen indokkal, hogy t. i. a horvátok miatt van szükség a házszabályok szigorítására, talán még se méltóztassék komoly emberek, képviselők elé lépni, mert ez abszolúte nem felelhet meg a tényeknek, a valóságnak, mert ezzel a negyven úrral akkor készül el ez a kormány, a mikor épen akarja, (ügy van! a középen.) T. képviselőház ! Egy másik érv az, hogy azért kell a házszabályok revíziója, azért kell a házszabályok szigorítása, sőt azért kell Nagy Emil javaslatában foglalt az a szégyenletes passzus, hogy az általános választói jogról benyújtandó törvényjavaslat elfogadása után, de annak törvényerőre emelése előtt a képviselőház Nagy Emil száj kosárjavaslata alapján megcsinálja a végleges házszabályreviziót, vagyis a klotürt, még erősebben, mint a hogy most van Nagy Emil javaslatában, — I hogy, mondom, azért kell ezt megcsinálni, mert az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján egybegyűlő uj parlamentbe olyan elemek fognak bejönni, a melyekkel szemben meg kell védeni a nemzet egységét, a parlament tanácskozási szabadságát, mert azok az emberek, a kik majd bejönnek, félelmetesebbek lesznek a vad mohikánoknál, nevezetesen bejönnek majd nemzetiségiek, nemzetköziek, szoczialisták és mindenfélék; azért kell tehát a házszabályrevizió, hogy ennek a nemzetnek' egysége és ereje, ennek a háznak szabadsága azokkal az uj, a képviselőházba bejövő elemekkel szemben megvédessék. Molnár Jenő : A népet féltik a néptől! (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Nézzünk szembe ezzel az állítással és a memryiben való, hajoljunk meg előtte, a mennyiben pedig, — mint a hogy én hiszem, — nem alapos, nem megokolt, törekedjünk kimutatni annak valótlanságát. Nekem van egy klasszikus tanúm arra, hogy nem jogosult az a félelem, hogy az általános, egyenlő és titkos szavazati jog alapján egybegyűlő országgyűlésben a tanácskozási szabadságnak biztosítása, a nemzet egyetemének nagy érdeke, a magyar államiság érdeke követeli meg már most a házszabályok szigorítását. Ez az én klasszikus tanúm az igen t. képviselőháznak ez idő szerinti, ezen az ülésen való elnöke, Rakovszky István alelnök ur. (Éljenzés.) 1904. évi november hó 7-én, tehát néhány nappal ama hires november 18-ika előtt, a mikor Perczel Dezső zsebkendőlobogtatására törvénytelen utón és módon elfogadták Dániel Gábornak ama határozati javaslatát, amaz indítványát, a mely szószerinti szövegében mindenben megegyezik azzal az inditványnyal, a melyet Nagy Emil képviselő ur akar velünk elfogadtatni, azt mondta (olvassa): »Igazi parlamentarizmusnál kizárt az obstrukczió ; csak ott, a hol a nemzeti akarat nem nyilvánul meg szabadon, rossz választási törvények következtében vagy a választási eljárás megfertőzése által, vagyis csak olyan helyeken, a hol a nemzeti akarat nem nyilvánul meg a nemzet valódi akaratának megfelelően, ott üti fel a tanyáját az obstrukczió, a hol olyan többség keletkezik, a mely nem az elvekhez, hanem a hatalomhoz ragaszkodik görcsösen«. Hát ugy látszik, hogy az igen t. elnök ur, a mennyiben pártolja Nagy Emil házszabályrevíziós javaslatát, szintén nem bizik gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur választási reformjában. Mert ha biznék a miniszter ur általános, egyenlő, titkos választási jogában, ha föltételezné róla, hogy az valóban a nemzet akaratának szabad megnyilvánulását teszi majd lehetővé, hogy az egyenlő jogot ad Magyarországon mindenkinek, és valóban általános, valóban titkos szavazati jog alapján jöhetnek majd ide be a képviselők: akkor lehetetlen, hogy ezt a revíziót helyeselje, mert hisz ő maga mondta, hogy csak olyan parlamentben képzelhető obstrukczió, a mely nem az ország lakosságának egyeteme, nem a hamisítatlanul meg-