Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

436 291. országos ülés 1908 márczius 14-én, szombaton. 6. Tekintettel arra, hogy a magyar kormány vállalt és kötelezett programra]a, meg a külügyminiszter ur nyilatkozata között éles ellentét van : megengedhetőnek tartj miniszterelnök ur, hogy a külügyminiszter ur ezen, a magyar nemzet akaratával szemben elfoglalt álláspontja daczára is, állásában továbbra is megmaradjon ?« (Derültség.) Ez az én interpelláczióm. (Helyeslés balfelől.) Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! A t. ház engedelmével igen röviden válaszolhatok a t. képviselő ur interpellácziójára. A külügyminiszter ur és a hadügyminiszter ur azt a t. képviselő ur által felolvasott és mindenki által ismert nyilatkozatot tették, . . . Bozóky Árpád : Nem olvastam fel. Wekerle Sándor miniszterelnök: ... hogy mindent el fognak követni a tiszti fizetések és a legénység illetményeinek emelésére és azt visszahatólag is akarják alkalmazni. Ugyebár, ez a nyilatkozatoknak a lényege ? Bocsánatot kérek, ők, mint minden államférfiú, az ő egyéni nézetüket nyilvánítani tökéletesen jogositva voltak. Arra is jogositva vannak, hogy azt mondják, hogy ilyen értelemben fognak működni; sőt engedelmet kérek, talán minden ágazat képviselőjétől, de különösen a hadügyminisztertől, mint egy ágazat képviselőj étől nem lehet azt várni, hogy ellene nyilatkozzék a tiszti fizetések emelésének. Ö nagyon természetesen mindent el fog követni, hogy tisztjei, mindent megkapjanak, a mint minden más ágazat képviselői a gondozásukra bizott személyzet érdekében ugyanezt az eljárást követik. Az interpelláczióra kijelenthetem a következőket. A tiszti fizetések tekintetében a kormány eddig állást nem foglalt; (Helyeslés.) a tiszti fizetések emelése tekintetében voltak ugyan előleges tárgyalások, ezen tárgyalások azonban befejezésre juttatva még nincsenek. A legénység illetményeinek felemelése iránt tárgyalások sem voltak, miután ez a követelés nem is a hadügyminiszter ur részéről támasztatott, hanem közvetve, csak az osztrák delegáczióban vettetett föl. Erre vonatkozólag tehát a hadügyminiszter ur álláspontja még nem is ismeretes előttünk. Mi komolyan fogunk e kérdéssel foglalkozni, és ha megállapodásra jutunk, legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy minden irányban kötelességünknek fogjuk tartani, hogy e tekintetben a t. házat is tájékoztassuk. Most azonban a tárgyalások előtt, nagyon természetes, állást nem foglalhatunk, vagy álláspontunkat nem nyilváníthatjuk, mert talán a t. képviselő ur is természetesnek fogja találni, hogy ha valami felett tárgyalni akarok, akkor az izeneteket nem ilyen közvetett módon fogom az illetékes helyre juttatni. (Élénk derültség és helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a tiszti fizetések emelésében még nem foglaltak állást. Engedelmet kérek, igenis állást foglaltak akkor, a mikor a kormányzást átvették, és a mikor Id jelentették, hogy az átmeneti időszakban a katonai kérdések ki lesznek kapcsolva. A miniszterelnök urnak második megjegyzésére kijelentem, hogy miután a közös külügyminiszter ur a magyar államnak minisztere is, sőt nézetem szerint, a magyar kormánynak tagja is, elképzelhetetlen az t. ház, hogy a közös külügyminiszter ur ilyen jelentős dologban, különösen akkor, a mikor a közös külügyminiszter urnak ismernie kell a magyar állam, a magyar kormány álláspontját, ilyen jelentős dologban a magyar kormánynak tudta nélkül nyilatkozzék. Ha pedig nyilatkozott, a mit szintén feltételezek, a kormánynak tudta nélkül, akkor engedelmet kérek, t. ház, megsértette a külügyminiszter ur azt az illendőséget, a melylyel a magyar államnak és a magyar kormánynak tartozik. A dolog ugy áll, hogy vagy tudott a miniszterelnök ur erről a beszédről előzőleg és akkor a magyar kormány a programmját sértette meg, vagy pedig nem tudott erről a nyilatkozatról és akkor a külügyminiszter ur megsértette azt az illendőséget, a melylyel Magyarországnak, a magyar államnak és a magyar kormánynak tartozik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Minthogy, t. képviselőház, én inkább az utóbbit tételezem fel és miután feltétlenül ugy van, hogy ebben a kérdésben ma legalább nézeteltérés van a külügyminiszter ur és a magyar kormány között, de bizonyosan nézeteltérés van a külügyminiszter ur és a magyar nemzet között és minthogy interpelláczióm végső pontjára, hogy ezeket az ellentéteket hogyan akarja a miniszterelnök ur eliminálni, feleletet nem kaptam, a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslések.) Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György : Kérem a t. ház engedelmét, hogy rnterpellácziómat a legközelebbi alkalommal adhassam elő. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, a t. ház a kért engedélyt megadja. (Helyeslés.) Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Hencz Károly! Hencz Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Tekintettel az idő előrehaladottságára, csak pár perczig óhajtom a t. képviselőház türelmét igénybe venni. Ha oly sürgős és oly fontos nem volna a dolog, én is, mint Szmrecsányi György t. képviselőtársam tette, interpelláczióm elhalasztását kértem volna. De épen a holnapi napra való tekintettel és a főváros lakosságának megnyugtatása végett szükségesnek tartottam az idő előrehaladott volta daczára is interpellácziómnak előterjesztését, mert