Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius lh-én, szombaton. 437 ebben az interpelláczióban nem az indokolás a fontos, hanem az a válasz, a melyet arra az igen t. belügyminiszter ur adni fog. (Helyeslés. Halljuk.

1 Halljuk !) T. képviselőház ! Többször olvastam az újságokban, hogy a főváros különböző pontjain tüntetések folytak. Mindaddig, a mig ezekből a tüntetésekből komoly bajok, komoly következmények nem támadtak, napirendre térhettünk e tüntetések felett. Azonban a mai újságokban azt olvastam, hogy a tegnapi tüntetések egy nagyon komoly alakot öltöttek és valóságos utczai harczszerű, forradalmi állapottá alakultak. Kétségtelen tény, hogy mióta az általános választói jog kérdése szinte égető sürgősséggel kopogtat a képviselőház ajtaján, azóta a szocziálisták sokkal idegesebbek, talán mert érzik, hogy az ország érdekei ebben az irányban is kielégitést fognak nyerni. (Ugy van!) Én tanuja voltam cs. és kir. szabadalmazott szocziáldemokrata felvonulásnak is, akkor, mikor a Vészi-féle programra támogatására egyenesen a kormány segítségével a Bacchus-pinczében felruházták hazánk züllött alakjait, csak egyetlenegy ember volt ott saját fekete nadrágjában : ez Demeczky volt, (Derültség.) a kire annak idején hivatkoztam is. A mig ebben a keretben mozgott a szocziáldemokrata tüntetés az általános választói jog mellett, addig mindannyian egy bizonyos mértékű érdekszolgálatot láttunk benne. Ma egészen más a helyzet. Akkor a szocziáldemokráczia bizonyos szalonképességben jelent meg előttünk, még itt is, mikor a t. ház elé vonult fel óriási tömegekben. Ma azonban, mikor a letűnt korszak sötét odúiból a vezéralak Kristóffy személyében ismét előjött, útmutatással szolgált, dikcziózott, leleplezett, a paktum pontjaival előhozakodott: ma a szocziáldemokráczia, ez a szocziáldemokrata párt ismét visszatért a régi forradalmi állapotba és ismét ugyanazokkal az eszközökkel próbálja az ő erőszakos hatalmát nagyobbitani, s az ő épen nem tiszta érdekét szolgálni a tömegek veszélyeztetésével, a terrorizmussal. Itt, t. ház, nemcsak rólunk, de a főváros lakóinak vagyon-'és életbiztonságáról is szó van. (Ugy van ! Ugy van !) Szomorú jelenségként tapasztalom, hogy ez a fébevezetett tömeg mily különböző jelszavak alatt indult harczba. Kutattam az okokat és rájöttem, hogy ez az akczió a szocziáldemokrata pártvezetőség irodájáig, illetőleg a szakszervezetekig terjed. Ez utóbbit megerősiti a rendőrségi sajtóiroda is. De nézzük, hova történtek ezek a felvonulások? Felvonulnak a függetlenségi párt elé, — sajnos, a néppárt elé még nem — az országos kaszinó elé, a nemzeti kaszinó elé, beverik az ablakokat, belőnek a kirakatokba, összeütköznek a rendőrséggel. Csodálom, hogy egy helyre nem vonultak még azok a t. urak, a Lipótvárosi kaszinó elé. (Derültség.) De, t. ház, a mily komoly dolgokról van itt szó, oly komolyan akarom a kérdést mérlegelni. Kétségtelen, hogy ezeknek az állapotoknak végre erélyes intézkedésekkel véget kell vetni. (Helyeslés.) Meg kell találni a módot, hogy a szabadság teljes tiszteletbentartásával — de ez ne csak egyoldalulag, az ő javukra magyaráztassék, hanem mindenki javára —• találjuk meg az eszközöket arra, hogy itt a közbiztonság legalább megóvassék. (Helyeslés.) Ebből a szempontból vagyok bátor az igen t. belügyminiszter úrhoz interpellácziómat intézni, a mely következőképen szól (olvassa) : »1. Van-e tudomása a belügyminiszter urnak azokról a véres tüntetésekről, melyeket 1908 márczius 13-án Budapestnek több pontján a szocziáldemokrata párt rendezett, a mely tüntetéseket a rendőrségi sajtóiroda szerint szakszervezetekben készitettek elő és onnan is irányítottak ? 2. Miután itt hamis jelszavak alatt e tüntetések tervszerűen ismétlődtek és fognak is ismétlődni mindaddig, mig azok megakadályozására és lehetetlenné tételére kellő erélylyel szigorú intézkedések nem történnek : mit szándékozik a belügyminiszter ur tenni, hogy hasonló tüntetések elő ne fordulhassanak és a főváros nyugalma, lakosságának élet- és vagyonbiztonsága megóvassék ?« (Elénk helyeslés.) Elnök : A belügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Sajnos, igaz, hogy a szocziáldemokrata párt a legutóbbi időkben rendszeresen kezdi az utczai tüntetéseket szervezni. A czél, ugy látszik, az, hogy befolyásolják a kormányt az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslat elkészítésénél; azt hiszik, hogy tüntetésekkel, revolverlövésekkel el lehet minket tériteni attól, a mit az ország érdekében levőnek tartunk. (Felkiáltások : Tévednek!) Öriási módon tévednek. Legyenek meggyőződve, hogy én egyénileg époly kevéssé, mint ez a ház is — meg vagyok győződve — egy hajszálnyira sem fogunk eltérni attól, a mit a nemzet érdekében levőnek tartunk. (Élénk helyeslés.) Sághy Gyula : Annál erélyesebbek leszünk ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Sőt a kitűzött czélnak csak ártanak. (Igaz ! Ugy van !) Én a magam részéről szükségesnek tartottam, hogy ezen reform alapj án a szocziáldemokrata párt is bejuthasson a törvényhozásba. De igen sokan vannak, a kik ebben bizony valami jót nem látnak és ettől tartanak. (Igaz! Ugy van!) Én attól félek, hogy a t. szocziáldemokrata uraknak üyen tüntetései lehetetlenné fogják azt tenni, hogy az én j avaslatomat itt keresztülvigyem. (Igaz! Ugy van !) Azt hiszem, hogy egyenesen oda fognak hatni, hogy itt olyan szellem fog — és alig lehet mondani, hogy jogtalanul fejlődni, a mely semmiképen sem fogja azokat ide beereszteni