Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius li-én, szombaton. 4.i5 illetményét már most az átmeneti korszakban, azonban a nemzetnek jogos követelményeiről a magyar vezényszóról és egyebekről szó sem leket. Az osztrák delegáczió oly fontosnak tartotta a külügyminiszter UT nyilatkozatát, annyira jónak látta kvázi azonnal megfogni ezen nyilatkozatában, hogy a nyilatkozatot azonnal papírra vetették és a hadügyi albizottság határozatába szó szerint felvették. Interpelláczióm czélja az, hogy megállapittassék : vájjon a mit a külügyminiszter ur mondott az osztrák delegáczió hadügyi albizottságában, azt a magyar kormány tudtával, beleegyezésével mondta-e és, ha a magyar kormány beleegyezésével mondta, akkor csakugyan ugy áll-e a dolog, hogy a magyar kormány már az átmeneti időszakban bekapcsolandóknak tartja a kikapcsolt katonai kérdéseket és ha a magyar kormány bele akar menni ezen kérdések elintézésébe, akkor hogyan akarja azokat elintézni ? Ugy-e, a hogy az osztrák delegáczióban mondták, a nélkül, hogy más katonai követelményekkel az összeköttetésbe hozatnék, vagy pedig respektálni akarja a magyar kormány azt a szép harczot, a mit 1906-ban ós előtte a magyar nemzeti vezényszóért folytattunk, és respektálni akarja a magyar nemzetnek a katonasággal szemben követelt többi nemzeti követelményeit. Kovács Ernő: Nem követelmények, csak a törvények végrehajtása. Bozóky Árpád: Ugyanerről a kérdésről a »Magyarország« azt mondja : »Az átmeneti idő alatt is a katonai kérdések csak egységesen, a nemzeti követelmények kielégitése mellett« — ez is nemzeti követelményről beszél t. Kovács Ernő képviselőtársam — »oldhatók meg és azok komplexusából a tiszti fizetések emelésének ügyét sem lehet kiszakítani.« Éber Antal: Helyes. Bozóky Árpád: Helyes, magam is aláírom és miután már az ujonczvita alkalmával megérlelődött az az eszme — még a 67-esek is ezen állásponton voltak, sőt a honvédelmi miniszteT ur is ezen az állásponton volt — hogy a magyar hadseregnek, mint az egész hadsereg' kiegészítő részének, magyarnak kell lennie, az a véleményem, hogy egy oly hadsereg részére, a mely minden izében magyar, külsőleg-belsőleg, vezénylet tekintetében, jelvényekben és érzésben is, a magyar nemzet semmiféle áldozattól nem riad vissza, (Igaz! Ugy van!) azonban a mai hadseregtől még azt is sajnáljuk, a mit eddig megadtunk. (Ugy van ! balfelöl.) Magam is belátom, hogy ezeket a kérdéseket rendezni kell, még pedig ugy, hogy a nemzet érdeke is kielégítést nyerjen, a tiszteknek és legénységnek jogos kívánságai is megoldást nyerjenek, a dinasztia érdekei is megvédessenek, talán ugy, hogy a pragmatika szankczió által követelt irány is megvédessék, azonban ezt nem fizetésemeléssel, nem létszámemeléssel lehet rendbehozni. A hadsereg haTczképességét nem ez hozza meg, azt a züllést, a mi most van, nem a pénz, nem a létszámemelés akadályozza meg, hanem a nemzet igényeinek, jogos követeléseinek kielégitése. Olyan viszonyok vannak az európai viszonyokban, (Derültség jóbbfelöl.) hogy talán, a közel jövőben szükség lehet arra, hogy a hadsereg harczképessége kipróbáltassék. Ott van a Balkán-kérdés, ott van a Szandzsák-vasút. (Felkiáltások jobb felöl: Ott, ott !) — mindjárt vége lesz — ott van . . . Egy hang (jobbfelől) : A hortobágyi puszta. Bozóky Árpád: Ott van az albánkérdés, Olaszország féltékenysége, ott van Angliának Németországgal való vetélkedése, ott van a délszláv állam kiépitése iránti mozgalom, ott van . . . Egy hang (balfelől) : Marokkó ! Bozóky Árpád : Ott vannak az udvari intrikák a trónörökös ellen. Hencz Károly: A bokszer-mozgalom! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Ezek igenis komoly dolgok és ezeknél fogva bizony számithatunk arra, hogy egy jó és erős hadseregre nekünk esetleg a közel jövőben szükségünk lehet. Épen azért az volna a helyes, ha ebben az igen fontos kérdésben a magyar kormánynyal és a magyar közvéleménynyel a külügyminiszter ur egy nézeten volna és ha egy nézeten van, akkor talán kölcsönös jóakarattal igy is, amúgy is, valamennyi érdeknek kielégitése mellett a kérdést meg lehetne oldani. T. képviselőház ! Ez a tárgya az interpellácziómnak, a melyet vagyok bátor szó szerint felolvasni (olvassa) : 1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy az osztrák delegáczió hadügyi albizottságának 1908 márczius 10-én tartott ülésében a közös külügyminiszter ur a következő, a hadügyi albizottság határozatába szó szerint is felvett nyilatkozatot tette? (Felkiáltások : Felolvasottnak tekintjük:!) Szívesen elállók tőle. (Helyeslés.) »2. Ha a fenti nyilatkozatáról a miniszterelnök urnak tudomása van, hajlandó-e a házat tájékoztatni az iránt, hogy a külügyminiszter ur kérdéses nyilatkozata szó szerint, vagy csak lényegében a miniszterelnök ur előzetes jóváhagyásával történt-e ? 3. Ha a kérdéses nyilatkozat előzetes jóváhagyás nélkül történt, hajlandó-e a miniszterelnök ur tájékoztatni a házat az iránt, hogy utólag magáévá tette-e avagy magáévá teszi-e a külügyminiszter ur fent idézett nyilatkozatát ? 4. Tekintettel arra, hogy az átmeneti kormányzás alapfeltételéül a katonai kérdések tárgyában a status quo fentartása köttetett ki, minélfogva az átmeneti idő alatt a nemzetre az eddigieknél nagyobb katonai terhek nem róhatók sem pénzben, sem ujonczokban : megengedhetőnek tartja-e a miniszterelnök ur a tiszti fizetések felemelését az átsr.eneti korszakban is ? 5. Megengedhetőnek tartja-e a miniszterelnök ur a tiszti fizetéseknek az átmeneti idő alatt való felemelését még az esetben is, ha a magyar nemzetnek a magyar vezényszó behozatala iránt megnyilatkozott akarata egyidejűleg nem teljesíttetik ? 55*