Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

420 291. országos ülés 1908 márczius lk-én

} szombaton. tikentünk az ilyen odavetett alaptalan vádakra, a milyennel az előbbi közbeszóló is élt, soka komoly formában nem találkozunk; csak jól vigyázva lehetséges ellesnünk egy-egy elejtett megjegyzést, a melyből következtetni leket, kogy miből állónak tekintik a mi nemzetellenességünket. Az igen t. kultuszminiszter ur megadta, ugy a kogy, ennek a definiczióját. Azt mondta beszédében, a melyet a kázszabályrevizió mellett tartott, kogy »a kik más faj érdeket a nagy, általános nemzeti érdek fölé helyezik, ezek az úgynevezett nemzetellenes elemek; azok, a kiktől félni keU és a kiktől való félelemben, a kázszabályokat is szigorítani szükséges. Ez a körülirás első piUanatban plauzibilisnek látszik. Faji érdeket a nagy általános nemzeti érdek fölé kelyezni nem szabad. Tékát mi a nemzeti érdek ? Nemzeti érdek az előbb adott fogalom értelmében nem leket más, mint általános, országos, egyetemes érdek és nem a magyar fajnak érdeke. De vájjon mikor léptünk mi fel bármi tekintetben támadólag a magyar állam érdeke, nemzeti érdeke ellen 1 Mikor helyeztük volna mi faji érdekeinket a nagy általános országos érdekek fölé ? Minden esetre sajátságos, kogy mi, a kik itt mint nemzetiségi pártok állunk tömörülve és látszólag olybá tűnünk fel, mint a nemzetiségi érdekeknek elsősorban való szószólói, kogy mi vagyunk azok, a kik épen azért tömörültünk össze ebbe a pártba, hogy tiltakozzunk az ellen, hogy a faji érdek helyeztessék az országos érdek fölé. Tékát mindenki másra inkább ráillik a nemzetellenes jelző, mint reánk, a kik elismerjük, hogy semmiféle faji érdeket, a nagy országos érdek fölé kelyezni nem szabad, s ép az ellen küzdünk, hogy bárki is a faji érdekét az országos, nemzeti érdek fölé helyezze. (Ugy van! a középen.) Ha tehát igy áll a dolog, akkor nagyon nehéz helyzetben vagyok azon definiczióval szemben, a melyet a t. kultuszminiszter ur felállított (Zaj balfelől. Elnök csenget.) — bár ő bizonyos rezervatio mentális-al • élt annak a definicziónak megalkotásánál, ö ugyanis olyanokról beszélt, a kik »más« faji érdeket belyeznek az országos érdek fölé, mintka tékát megengedketőnek tartaná, — tán meg is engedi — hogy egy bizonyos faji érdeket lehessen az általános nemzeti érdek fölé kelyezni. Petrovics István : Következetesség ! Suciu János: Ebben nagy a következetlenség, enyke szóval élve. Csakkogy a mikor a nemzeti fogalmakkal, hogy ne mondjam, játszanak és a mikor ezekből kiindulva mindenáron mi reánk akarják sütni az ellenességet, a következetlenséget, akkor épen azok az urak, a kik minket gyanúsítanak, maguk szegik meg azt a törvényes fogalmat, a melyet alaptörvény állapit meg a magyar nemzeti állameszme tekintetében. Az igen t. kultuszminiszter ur, nyilvánvaló, definicziójában nemzeti érdek alatt nem azt a nemzeti érdeket érti, a melyet az 1868 : XLIV. t.-ezikk alapján kell értenie, hanem értette a magyar faj érdekét. Hiszen ka egy faj érdekéből indulunk ki, akkor természetes, hogy minden más fajt és érdeket ellenesnek lehet, sőt kell is feltüntetni, mert bizonyos, kogy két faj-, két ellentétes érdek egy közös karmadik érdek keretén belül egyesülket, de e, nélkül egymással addig ki nem békülhet, a mig az egyik a másikat teljesen meg nem semmisitette. Mi agresszív faji érdeket, ilyen értelemben állítunk a magyar faji érdekkel szemben, mi a magyar faji érdekeknek sem vagyunk ellenesei mindaddig, a mig »azok az államegység, a kormányzat és a közigazgatás gyakorlati leketősége és az igazság pontos kiszolgáltatása érdekében« az 1868 : XLIV. t.-ez.-ben megállapított szükségesség mérvén nem túknenőleg, tehát nem szükségtelenül, nem igazolatlanul a mi törvényileg szintén biztosított jogos faji érdekeinket, azt az egyenjogúságunkat, a melyet a fennálló szentesitett törvény nekünk a magyar poktikai nemzet keretén belül biztosit és a melynek minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben kell maradnia, nem sérti, nem bántja, nem érinti. Kivánkató-e a hazai nemzetiségek részéről ennél lojálisabb, ennél törvényesebb alapon áUó magatartás ? Ha pedig ez igaz, ka igaz, hogy minden tekintetben azon vagyunk, hogy a közös haza nagy, általános érdekein belül a mi sajátos érdekeinket elsősorban a magyar állam kétségtelen érdekeivel, de azonkívül a magyar fajnak is megnyilvánuló minden jogos érdekével kiegyeztessük, akkor azt tartom, az a definiczió, a melyet a nemzetiségekre és azok aspiráezióira vonatkozólag gróf Apponyi és Andrássy miniszter urak, kabar különböző szavakkal, de egyazon értelemben tettek, a valóságnak, az igaz tényállásnak meg nem felelnek. T. ház ! Ugy tüntették fel a javaslat mellett felszólalt urak érveikben a nemzetiségeket, mintha azok a magyar állam kiépítésének akadályai lennének. Én elismerem, hogy az állam már természeténél fogva is olyan, hogy a változó viszonyokhoz képest mindig fordulnak elő kiépítési munkálatok, de azt tartom, hogy ezek a kiépítési munkálatok mindig korszerűek kell, kogy legyenek, mert ka a korszellem ellenére akar valaki építeni, akkor az nem a milliók összetartására épit, kanem épít az állam elvont hatalmára, a mely bizony nagyon is kétséges maradandóságot biztosit az államépületnek. Ha magyar nemzeti államot akarnak építeni és az épités legelső feladata épen abban a javaslatban fog megnyilvánulni, a melyet a t. kormány, mint korszakalkotó javaslatot az általános választói jog törvénybe iktatása érdekében benyújtani, igért, ka olyan értelemben kívánják a magyar államot kiépíteni, a milyen szellemben azt 1848-ban megindították a 48-iki törvények, akkor mi mindig rendelkezésre állunk a jogegyenlőség államának kiépítésében, nevezzék azt azután joggal magyar államnak, nemzeti államnak. De ka fajállamot, olyan államot akarnak kiépíteni, — a mint ezt nem egyszer hangoztatják — a mely mindig,