Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 mc mindenben a hegemóniát, a supremácziát szolgálja, a melyben csak névleges lenne az egyenjogiiság, nem pedig tényleges : higyjék el, ez nehezen fog menni és az nélkülünk nem is fog ellenünkre sike­rülni. Annál is inkább áll ez t. ház, mert, a mint a tények mutatják, nemcsak nélkülünk, nemzeti­ségek nélkül, hanem a magyar nép zömének milliói nélkül is akarják ilyenformán kiépíteni azt a képzeleti államot, azt az ábrándjukat, a melynek érdekében olyan sok áldozat hozatott már eddig is. A mikor a házszabály-módositás, illetve szi­gorítás ellen felszólalok, mert abban szabadságom­nak egy nagy megszorítását látom, engedjék meg, hogy abból a szomorú időből, a mikor a magyar is ráért elmélkedni a múlt és a multak hibái felett, emlékezetükbe idézzem egy magyar államférfnmak a megjegyzését, a melylyel jellemezte a magyar fajnak azt a bizonyos természetét, a mely rendesen a legtöbbet ártott neki. 1855-ben jelent meg »Magyar Társasélet« czimen egy munka, a melynek szerzője ezt mondja (olvassa) : »De mi a vén világrészek lakói nem bir­juk felfogni a valódi szabadságot, mi nem tűr­hetjük, ha felettünk uralkodnak ; de mihelyt ma­gunk uralkodhatunk, mindjárt paczkázunk má­•sokon, s a mi gondolkozásunk szerint csak ott van szabadság, hol szolga van; hogy mindnyájan s mindenben szabadok legyünk, az fejünkbe nem fér.« Mire való a szabadság, ha nincs ki felett gya­korolni? így fogjuk fel a szabadság eszméjét. Ez a jellemzés talál a mostani koaliczióra is. Én azt tartom, hogy ily módon való gyanúsítások­kal és ugy, hogy ha az állam lakosságának egyik felét szembe állítjuk a másik féllel, a jövő szebb Magyarországot nagyon nehezen fogjuk megépít­hetni és megalapozhatni. Az igen t. belügyminiszter ur beszédében többfajta nemzeti eszméről, ábrándról, többfajta nemzeti közvéleményről beszélt és a házszabály­revizió mellett azt a nagy érvet hozta fel, hogy eddig nem volt lehetséges a közvéleménynyel ellentétben álló obstrukczió a házban, mert azt a közvélemény elsöpörte volna. De ha a választójogi reform alapján a nemzetiségiek, szoczialisták is bekerülnek, ezeknek is meg lesz a házon kivül a maguk közvéleménye, a mely az ő fajuk, az ő osztályuk ábrándjait szövi és ez tápot adhat nekik arra, hogy itt az obstrukczió fegyverével éljenek és a ház munkaképességét megakaszszák. Eredendő hibája az igen t. miniszter urnak, hogy a saját külön osztály- és fajszemüvegén keresztül nézi a jövőt, a melyet pedig általános szempontból kell nézni. Hol van az megírva, hogy csak egy osztálynak igazi ábrándja a magyar állam; hogy, a mikor mindnyájan képviseljük a politikai értelemben vett magyar nemzetet, csakis egy faj ábrándja a magyar állam igazi ideája ? Sehol. Mindannak a közvéleménynek, a mely meg­alakul e hazában, a fővárosban, a magyar városok­ban, vidéken, a perifériákon és a mely együttvéve a magyar állam közvéleménye, itt, az illetékes írczius 14.-én, szombaton. 421 helyen, az országgyűlésen keU megnyilatkoznia, itt kell az érveknek elhangzaniok, minél hosszasab­ban, ha kell, mindaddig, míg egyik vagy másik álláspont, nem erőszakkal, hanem az érvek har­czából győztesen kerül ki. (Ugy van I) Ha igaz volna, hogy ábrándjaink, a melyek, szegények, nem terjednek tovább, mint arra, hogy fajunknak, nyelvünknek, kultúránknak meg­maradását, kifejlesztését e hazában biztosítsuk, a melyeknek tehát sem a magyar faj, sem a magyar állam ellen semmiféle agresszív élük nincsen, ha igaz volna, hogy ábrándjaink veszélyeztetik a magyar államot, nem kellene idejönnünk meggyőzés czél­jából. (Ugy van!) Akkor ott kellene marad­nunk, hogy azt a missziót teljesítsük, a melylyel a Markosok és hozzájuk hasonlók vádolnak minket, hogy t. i. czentrifugális irányokat táplálunk, mert az bizonyos, hogy ebben a képviselőházban ilyen irányban dűlőre jutni lehetetlen. De épen e szempontból nem értjük, miképen kívánja fel­tüntetni a kormány és a többség azt, hogy a nem­zetiségi elemek itt e házban veszélyt rejtenének az országra, hogy érvényesülésük megakasztatná az országnak természetes fejlődését, jövője meg­alapozását. Nem értjük, hogy miképen akarják bizonyítani, hogy szükséges a revízió, a mely arra irányul, hogy mi itt adandó alkalommal ne érvé­nyesülhessünk ugy, mint a hogy érvényesültek a múlt években — beismerjük : az ország javára — a magyar ellenzéki pártok ? Ez mindenesetre olyan probléma, a mely nagyon nehezen fejthető meg. Ez a mostani többség, a mely épen az obstrukczió fegyverével eszközölte ki magának a többségre jutást és a mely.... Vlád Aurél : Obstrukczióban született! A saját bűnében fog elpusztulni! (Mozgás balfelől.) Suciu János: ...a választók előtt, a mint említettem, szerte a hazában a házszabályszigoritás ellen beszélt és azt bűnnek állította, (Mozgás balfelől.) sőt a házszabályszigoritás minden ódiumát a volt szabadelvű pártra és Tisza Istvánra hárí­totta : most, a mikor semmi sem változott, a mikor ugyanazok az érvek pro és kontra, mint akkor voltak, a házszabáryszigoritást nemcsak hogy megszavazza, hanem semmiben sem veszi azon veszélyeket, a melyek abból ugy reá magára, mint első sorban az állitólag általa szolgált specziális magyar érdekekre hárulnak. Nem egyszer, de száz­szor is hangsúlyozták, hogy mindaddig, a míg ennek az országnak közjogi sérelmei vannak és mindaddig, míg ez az átmeneti állapot, ez az u. n. fegyverszünet egy az egész országot kielégítő békekötéssel, a mely a közjogi kérdéseket hosszú időre levenné a napirendről, véget nem ér, mind­addig gyengítése lenne akármelyik küzdő félnek, ha a rendelkezésére álló harczi eszközök közül bármelyiket is feladná. (Ugy van! a középen.) Mindaddig, a mig az uj országgyűlés majdan a katonai kérdéseket és az Ausztriával való viszo­nyunkat, a melyek rendezése külön annak a jövő országgyűlésének számára tartatott fenn, végle­gesen meg nem oldja és meg nem állapítja, nem

Next

/
Thumbnails
Contents