Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

36 276. országos ülés 1908 ) mint a hogy ki fogom bővebben fejteni, önök a létszámemelést is nemzeti engedmények nélkül kénytelenek lesznek keresztülvinni. (Zaj és ellenmondás balfelől.) Sándor Pál : Nem akarják a létszámemelést ? Hódy Gyula : Mi nem akarjuk, de ti akartátok mindig. Nagy György: Utoljára még letagadják a kvótaemelést is ! Elnök: Nagy György képviselő urat másodszor is kérem, ne tartson itt parallel szónoklatokat. Mezőfi Vilmos: Kossuth Ferencz t. kereskedelmi miniszter urnak nemcsak ezen szavait irom alá, de a következő szavait is, a melyeket 1904. november 5-én szó szerint igy mondott : »A házszabályokon változtatni majorizálással teljességgel nem lehet, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert az oly házszabályhoz nem alkalmazkodnék a kisebbség, a mely a kisebbségnek ellenállása daczára jött létre, ugy hogy egy ily házszabálylyal nem a képviselőházi tárgyalásoknak békéje lenne előmozditva, hanem épen az ellenkezője. A házszabálymódositást kormányakarattal sem lehet véghez vinni, mert igaz az, hogy Magyarországon a kormányok nem a többségnek, hanem a többségek a kormányok kifolyásai«. Ezt mondta Kossuth Ferencz 1904 november 5-én. Kérdem, vájjon a házszabályoknak ez idő szerint való revíziója az összes pártok beleegyezésével, akaratával és a t. képviselőház egyetemének jószándékával történik-e ? Én ugy tudom, hogy nem. Ismerek egy lelkes kis csoportot, ismerem az igazi 48-as és függetlenségi képviselők csoportját, ismerem a disszidenseket, a kiknek száma 20—22 főre megy és a kik tiltakoznak a házszabálymódositás ellen. Van ennek a képviselőháznak egy 20—25 tagból álló nemzetiségi, de magyarországi és magyar képviselőkből álló csoportja, — ez már 50 fő — a mely szintén tiltakozik a házszabályrevizió ellen. Azonkivül van még öt-hat ilyen magyar képviselő, ugy hogy körülbelül 60 képviselő semmi szin alatt sem hajlandó ennek a házszabálynak revíziójába beleegyezni. Molnár Jenő : Sőt ellene fog beszélni. Mezőfi Vilmos : A mikor a házszabályok 319. §-ának sérelméről volt szó, a mikor többségi akarattal — nézetem szerint házszabályellenesen — kimondta a képviselőház, hogy az egyes képviselők által benyújtott törvényjavaslatok le nem tárgyalhatók, akkor Rátkay László képviselő ur, a többség egyik exponense, vezére és tiszteletreméltó alakja felállott és nyiltan kimondta, hogy a házszabályrevizió sem testének sem lelkének nem kell. Es ha a folyosókon bizalmasan elmondott megnyilatkozásokat mérvadóknak tekinthetjük, hát ne igen védje a t. többség ezt a házszabályreviziót benn az ülésteremben, mert a szivükben, a hogy ez megnyilatkozik e termen kivül, úgysem akarják ezt a revíziót, szerencsétlenségnek, veszedelemnek és átoknak tartják. bruár 22-én, szombaton. De bizonyítja ama álláspontom helyes voltát az, hogy önök odahaza egyenkint tiszteletre méltó igaz hazafiak, mikor aztán ide bejönnek, akkor meghajolnak, megijednek a mumustól, megijednek a bécsi fekete, átkos kéztől és Bécs parancsára épugy megszavaznak mindent, a hogy megszavazott a szabadelvű párt négy-öt évvel ezelőtt. Szóval Kossuth Ferencznek november 5-iki szavai teljesen jogosulttá teszik az ellenzéknek azt a harczát, melyet e revízió ellen indít, mert Kossuth maga mondotta, hogy olyan házszabályrevizió, a melynek megteremtésében nincs meg az összhang, a melynek megalkotásában pártkülönbség nélkül az egész ház egyet nem ért, hatalmi erőszak, azon áldás nincs, annak magát a kisebbség alávetni nem fogja és nem tartozik és az nem a békés tanácskozások, hanem a békétlenkedéseknek, a turbulens jeleneteknek, a:; annál nagyobb és vehemensebb parlamenti végzetes csatáknak lesz a szülő anyja. Én sehogy sem tudom megérteni azt, hogy a mi négy év előtt igazság volt, miért szűnt az meg ma, 1908ban igazság lenni. Én azt tanultam, azt vallom, hiszem, és hirdetem, hogy az a valódi férfiú, az az igazi politikus, az az igazi magyar hazafi, a ki a kimondott igazság mellett bármily körülmények és viszonyok mellett bátran, igazán helyt áll, a ki akkor is hirdeti a maga elveit, a maga igazságait, a mikor a miniszteri székbe kerül. Ugyanazt hirdeti ott is, ha igazi magyar, ha igazi politikus, a mit hirdetett ellenzéki korában. Ha négy év előtt az volt Kossuth Ferencz t. miniszter urnak meggyőződése, hogy a házszabályokat csak az egész képviselőháznak pártkülönbség nélkül való megegyezése és akarata alapján lehet megalkotni, akkor semmi indok nincs arra, hogy ma eme meggyőződésétől eltérjen, semmi oka sincsen arra, hogy a mögötte álló függetlenségi párt ma tagadja azt, a minek négy évvel ezelőtt tapsolt és a mit akkor valónak vallott. T. képviselőház! Én sok mindent olvastam; hallottam, hogy valahol messze Kínában a gyakorlat az, hogy a ki a mandarinoknak legmagasabb nemtetszését magára zúdította, az hazamegy, busán, szomorúan, de megadással és felhasítja a hasát, harakirit követ el magán. Sőt azt a gyakorlatot is ismerem, hogy Konstantinápolyban van egy édes szavú, kedves, udvarias öreg ur, a mufti, a ki a török szultán megbízásából be szokott kopogtatni egy-egy hatalmas, nagy basához és azt mondja: Te hatalmas nagy basa, hogy Allah növeszsze meg a szakálladat és az árnyékodat, ime nézd: a hatalmas padisah itt küld neked egy szép selyemzsinórt. Fogadd el azt Allahnak, a török hazának és a muzulmán hitnek r

dicsőségére és kösd fel magad. (Derültség.) És a jámbor török fogja a zsinórt és felakasztja magát. De azért teszi, mert muszáj. Ámde, t. képviselőház, hogy ez a parlament,