Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 409 mikor akad egy többség, a mely e rendeleteket jóváhagyja. Ez különben már meg is történt a kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag és meg­történhetik majd a jövőben is. Én jus resistendinek szeretem tekinteni a magyar képviselőház házszabályait. A jus resis­tendi tette a magyar alkotmányt az európai alkotmányok közül azzá, a mi a lengyel, az angol, a cseh és más alkotmányok fölé helyezte. És most az a kormány, a mely az alkotmány­biztosítás jelszavával jött, a mely az alkot­mányt kívánta biztosítani előbb obstrukczióval, azután kormány vállalással, most ugy akarja biztosítani az alkotmányt, hogy a nemzetet ettől a modern jus resitenditől fosztja meg. Azonban én most már arra az időpontra gondolok, a mikor az általános választói jog itt lesz a ház asztalán. (Felkiáltások a középen: Mikor lese az!) Tegyük fel, hogy itt lesz, sőt le is lesz tárgyalva, el is lesz fogadva. Eelkül­dik azt a főrendiháznak. A főrendiház, a mint nemcsak a történelem, hanem a legközelebbi múlt is mutatja, nem viseltetik valami nagy szimpátiával a demokratikus intézmények iránt. A főrendiház esetleg kompromisszumok útjára lép, a mint tette az osztrák urakháza, a mi­dőn hosszas passzív obstruálás után végre is rászánta magát az általános választói jog elfo­gadására, de kikötvén magára nézve a nume­rus clausus behozatalát. Nekem fogalmam sin­csen arról, hogy a mi főrendiházunk milyen kompenzácziót fog kérni, de egészen bizonyos, hogy kompenzáczió nélkül nem megy majd a dolog. Ezt igazolva látom a főrendiház eddigi magatartásával. Azonban mondjuk, hogy üze­net alakjában visszakapjuk az általános válasz­tói jogról szóló törvényt. Milyen helyzetben lesz akkor a magyar képviselőház? A Nagy Emil-féle indítvány szerint e házszabálymódo­sitás intézkedései »a jelen országgyűlés alatt birnak érvénynyel«. Tehát a mi kezeink akkor még revíziós ház­szabályokkal meg lesznek kötve és nem lesz mó­dunkban, hogy azon módosításokkal szemben, a melyeket a főrendiház eszközöltetni kivan, eré­lyesen állást foglaljunk esetleg az általános sza­vazati jog egyenlősége és titkossága mellett. Ily körülmények között egyenesen veszede­lemnek tartom a házszabályreviziót különösen a jelen pillanatban, a mikor egyáltalában nem tudjuk, mi van előttünk, mi a kormány szán­déka, mit foglalnak magukban tervei? Minden jel arra mutat, hogy abban az általános szava­zati jogban, a melyet a kormány elénk fog ter­jeszteni, nem lesz köszönet. Azt mondják, hogy voltaképen nemcsak a jelen országgyűlésre, hanem főként a jövő par­lamentjére vonatkozik ez a házszabályrevizió, a melyet most Nagy Emil t. képviselőtársam in­dítványoz. Azt mondják, hogy ez a házszabályrevizió KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XVI. KÖTET. csak időleges. Hát nem időleges revizió ez azért, mert ha időlegesnek kívánta volna tekinteni a kormány, megmondotta volna, hogy kivételes rendszabálynak tekinti praeter vagy contra legem kívánja létesíteni. Már pedig ez maga a lex és az ennek alapján megalkotandó házsza­bály, a mely ennél valószínűleg nem lesz jobb, a jövő parlamentjére fog vonatkozni. És én itt látom a Nagy Emil-féle indítványnak másik nagy hibáját abban, hogy a jelenlegi- osztály­parlament prejudicziumot kíván alkotni a jövő demokratikus parlamentnek. Egyenesen meg kell, hogy tagadjuk önmagunktól a politikai és erkölcsi jogosultságot arra nézve, hogy mi a jövő parlamentjének szabjunk előírásokat és egyenesen meg kell, hogy tagadjuk magunktól a jogosultságot arra, hogy mi annak a parla­mentnek, a melyben az uj erők, az uj osztályok, az uj politikai és gazdasági erők akarnak majd érvényesülni, eleve prejudikáljunk. Erre fel­hatalmazásunk nincsen. Ha annyira autonóm belügye a házszabály minden parlamentnek, akkor azt hiszem, hogy épen a demokratikus parlamentet nem lehet e jogosultság alól ki­vonni. Nyugodjunk meg abban, hogy a demo­kratikus parlament majd csak maga csinálja meg a házszabályreviziót, ha akarni fogja. Gr. Somssich Tihamér: Tessék többségbe jönni és csinálják meg akkor! Hodzsa Milán: A t. belügyminiszter urnak vagy lesz többsége a jövő parlamentben, vagy nem. Ha meg lesz a többsége, akkor majd az­után tessék jönni a házszabályrevizióval, ha pe­dig nem lesz meg, akkor semmi köze hozzá. (He­lyeslés a középen.) Arra nézve is tett már nyilatkozatokat az igen t. belügyminiszter ur, hogy milyen irány­zatok és milyen politikai törekvések fognak ér­vényesülni a jövő parlamentjében. Itt első sor­ban az u. n. felsőbb rétegeknek az érvényesü­lését reméli; azt hiszi, hogy az a bizonyos osz­tályjelleg, a mely ma határozottan uralkodó a parlamentben, nem fog letűnni a jövő parla­mentben sem. Én azt hiszem, hogy erről nekünk igen sokat beszélnünk nem szabad, mert ezt a választók fogják megmondani, nem pedig a belügyminiszter ur. Azonban ha már annyira kedveli a t. belügyminiszer ur azokat a felsőbb rétegeket, volna egy kérdésem: kiket számit a t. belügyminiszter ur a felső rétegek közé? Vájjon az udvari tanácsosokat is? Avagy talán az »erstklassige Leute« féle osztályt kívánja létesíteni Magyarországon porosz mintára? Ki ez a felsőbb réteg? Talán azok az uj nemesek is, a kik csak addig voltak demokraták, a míg a munka neme­síthette őket? Valószínűleg ezek lesznek majd a felsőbb rétegek. Én azt hiszem, hogy nincs veszedelmesebb, mint prejudikálni a jövő parla­ment politikai irányzatának. Ausztriában, midőn első izben foglalkoztak a választói jog részleges 52

Next

/
Thumbnails
Contents