Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

276. országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. 35 ben a magyar parlamenti viszonyok eldurvulását, elfajulását, a magyar parlament erkölcsi alapjának megingását és ezzel együtt a magyar nemzet politikai súlyának és erejének csorbítását jelentik. (Mozgás és zaj.) T. képviselőház! Tisza István ugyanezen szavakkal ajánlotta a maga szájkosárjavaslatát, a melyet önök megbuktattak és bölcsen tették, hogy megbuktatták, mondom, ugyanúgy ajánlotta, mint önök, t. többség, ajánlják nekünk, hogy fogadjuk el a száj kosárjavaslatot, fogadjuk el a szólásszabadság elfojtására vonatkozó javaslatot. Ö is a nemzet érdekére hivatkozott, ő is az egységes magyar állameszmére hivatkozott, ő is czélzott talán a nemzetiségi képviselőkre, talán a horvát képviselőkre, és önök azt mondták : Ohó, nem ugy verik a czigányt, és megbuktatták gr. Tisza Istvánt a javaslatával együtt. Most jó önöknek ugyanaz ? (Zaj.) Hol itt a következetesség, hol itt a logika! (Zaj.) Bredicean Koriolán : A tapasztalat tanulságaiban ! Mezőfi Vilmos: Ajánlom, hogy valamely elterjedt napilapba kegyeskedjenek egy apróhirdetést közzétenni, ezzel a szöveggel: »Gyere vissza, Tisza Pista, minden meg van bocsátva! (Zaj.) Bredicean Koriolán : Mikor állitjuk össze a deputácziót ? Mezőfi Vilmos : En, a kicsi, a szerény porszem, a parányi ember, (Mozgás és derültség.) nem is merném ily erős hittel és meggyőződéssel a házszabályrevizió elleni álláspontomat itt a ház előtt kifejteni, ha nem biztatna engem a multakból azoknak a férfiaknak, azoknak a nagy és dicső hazafiaknak példája, a kik mögött nagy, politikai érdemekben dus múlt áll, a kiknek nagy neve, nagy szava és nagy bölcsessége biztositék arra, hogy helyes utón járok, a mikor ezt a házszabályreviziót perhorreszkálom és minden eszközzel ennek útját állni akarom. Mert mit mondott gróf Tisza István eme felszólalása után a függetlenségi párt nagynevű, általam mélyen tisztelt vezére, Kossuth Ferencz ? November 4-én Kossuth Ferencz képviselő ur, akkor még csak képviselő, felszólalt és ezt mondta (olvassa) : »T. ház! Jól tudom, hogy a házszabályok szerint nekem a tárgy megvitatásába belebocsátkoznom nem szabad, de egy nyilatkozatot pártom nevében, a függetlenségi és 48-as párt egyetemének nevében kell tennem. Ez az : a nemzetnek azt az erős fegj^verét, a mely a házszabályokban rejlik, az a párt, melyhez tartozom, el van határozva legnagyobb erélylyel megvédelmezni. Nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon nemcsak pártvélemények közt folyik a súrlódás, hanem, fájdalom, nekünk igen sokszor magyar jogokat kell védeni oly megtámadások ellen, a melyek nem is a t. túloldal meggyőződéséből erednek, hanem onnan, hogy a t. túloldal túlságosan gyenge azoknak ellenállni». Ezt mondta Kossuth Ferencz 1904 november 4-én. Minden szavát aláirom és kérdem a t. házat, miben változott azóta a helyzet ? Markos Gyula: Azt sem tudod ? Molnár Jenő: Sokkal rosszabb lett. Mezőfi Vilmos: Kérdem a t. házat, hát ma már nincs szükség erre az erős fegyverre, erre a védbástyára, ezekre a házszabályokra ? Erősebb lett talán az ország ? Az egyesült koaliozió erősebb és hatalmasabb szemben az osztrákokkal, mint a milyen erős és hatalmas volt 1904-ben Tisza István és az akkori szabadelvű többség ? Miben nyilvánult ez az erő ? Talán abban, hogy bécsi rendeletre, bécsi parancsra tiz évre meg kellett kötniök a gazdasági kiegyezést, a mely Magyarországra terheket, áldozatokat hárított, de semmi előnyt nem nyújt ? (Zaj.) Abban lett erősebb a magyar nemzet, hogy önök kénytelenek voltak bécsi rendeletre, bécsi akaratra felemelni a kvótát két százalékkal ? Abban nyilvánult ennek a háznak, ennek a többségnek az ereje a nemzet védelmében, a nemzet önállóságának kivivásában, hogy tagjai most némán kénytelenek tűrni, miként áll fel Bécsben egy közös hadügyminiszter, hogy pokoli gunynyal vágja az urak arczába, hogy arról pedig szó sem lehet, hogy Magyarország független és önálló lesz ; (Zaj és mozgás balfelől.) arról pedig szó sem lehet, hogy tiz év múlva Magyarországnak önálló vámterülete lehet; arról pedig szó sem lehet, üzente önöknek Bécsből . . . (Nagy zaj és ellenmondás balfelől.) Méltóztassék Schönaich hadügyminiszter tegnapi és mai beszédét elolvasni. (Nagy zaj.) Nagy György: A delegátus urak mit csináltak Bécsben 1 Nem ebédelni és vacsorálni küldtük őket oda. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Csodálatba, bámulatba ejt, hogy a t. függetlenségi j)árt tagjai közt annyi védelmezője van egyszerre Schönaich közös hadügyminiszternek. (Zaj.) Föntartom állításomat, hogy Schönaich közös hadügyminiszter kijelentette, hogy arról szó sem lehet, hogy akár a magyar, akár a horvát vezényleti nyelv a magyar hadseregben uralkodóvá lehessen. (Zaj.) Nagy György : Újságot kell olvasni, Simkó! Mezőfi Vilmos : Ezt mindenki tudja, kár ezen vitatkozni vagy ezt letagadni. De akárhogyan is áll a dolog, kétségtelen és bizonyos, hogy Kossuth Ferencz 1904 november 4-én elmondott szavai teljes egészükben állnak ma is, mert önök, t. többség, ma is gyengék Bécs túltengő hatalmával szemben, önök ma is kénytelenek mindent teljesíteni, a mit Bécsből önökre ráparancsolnak. (Nagy zaj balfelől.) Várady Károly: Nem áll! Mezőfi Vilmos : És akár tetszik önöknek, akár nem, önök fel fogják emelni a tiszti fizetéseket is. (Zaj és ellenmondás balfelől.) Kétségtelen, hogy azért kell önöknek ez a házszabályrevizió, mert 5*