Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

394 290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. nem tértünk-e el máris magától ettől e pak­tumtól? (Zaj.) Markos Gyula: Várjuk meg, majd május­ban! (Zaj.) Benedek János: Már most is eltértünk, mert a közösügyi kiadások fedezésére szolgáló összegnek a kvótája felemeltetvén, természetesen ezzel a többlettel fogunk már járulni a közös katonaságnak az ellátási szükségleteihez, ugy hogy tényleg ma már, még ha egy szál katoná­val sem adnánk is többet, a hadügyi költségek két százalékkal mindenesetre már magasabbak. De nem akarok eltérni tárgyamtól, mert az én tárgyam kizárólag a házszabályreviziós indítvány. Épen azért, mert a közelmúltban, 1904 október 10-én, sőt később november 7-én is ez volt az álláspontja Günther igazságügy­miniszter urnak, nincs ok arra, hogy eltérjünk ettől az állásponttól, mert helyzetünk Ausztriá­val szemben azóta nemhogy javult volna, hanem ellenkezőleg romlott. (Igaz! Ugy van! bal felül.) Ha tehát Ausztriával szemben van szükségünk a házszabályokban rejlő azon alkotmány-biztosí­tékokra, hogy képesek legyünk ellenállani a felülről és kívülről jövő túlköveteléseknek és oly hatalmi törekvéseknek, a melyek esetleg nemze­tünk, államiságunk létérdekeit fenyegetik: akkor, ha 1904-ben ez volt az álláspont, most 1908-ban sokkal inkább kell, hogy ez legyen álláspontunk, mert azóta helyzetünk csak rosszabbodott, viszo­nyaink csak romlottak. (Zaj. Igaz! Ugy van! bálfelöl.) Molnár Jenő: A helyzet nem változott, ebben igazat mondott! Elnök: Csendet kérek. Benedek János : Hogy mi volt a házszabály­módosítás dolgában a korábbi álláspont, erre nézve legyen szabad utalnom Tisza Kálmán volt miniszterelnöknek egy kijelentésére, a mikor még az ellenzék padjairól azokat a most nagyon aktuális szavakat intézte a kormányhoz (ol­vassa): »Csak előzetesen is azon meggyőződése­met kívánom kifejezni, méltóztassanak elhinni, házszabályt alkotni, olyat, mely megszorítsa a kisebbség jogait, mely túlterjeszsze a többséget, mely megszorítsa a szólásszabadságot, ilyen ház­szabályt alkotni könnyű lehet, de nagyon té­vedni méltóztatnak, ha azt hiszik, hogy ez akár könnyíteni fogja a házban a tárgyalások elvég­zését, akár pedig — ugylátszik a t. szónok ur remélte — ritkábbá, ha nem is lehetetlenné fogja tenni a heves és szenvedélyes jelenetek előfordulását. Lehet a szólásszabadság megszorítása által időt nyerni, de ezen idő okvetlenül elvész az ezen megszorítás által a kedélyekben okozott keserűség által és ha nem akarjuk, hogy heves és szenvedélyes jelenetek forduljanak elő, annak nem az a módja, sérelmet éreztetni a ház egyik vagy másik részével, mert ez az olyan jelenetek elő­idézését még előfogja mozdítani, de sőt inkább, hogy mérséklettel, egymás jogai kölcsönös tisz­teletével járjunk el. Legyünk meggyőződve róla, ha kellő tapintat lesz minden alkalommal az elnöki székben, ha meglesz egymás jogai iránt a kímélet és tisztelet, akkor fogunk haladni mai szabályainkkal is, ha ez nem lesz meg, méltóztassanak bármily házszabályokat alkotni, azokkal sem fognak menni semmire sem.« T. ház! Ha valamire, akkor a jelen ház­szabálymódositó indítványra igazán alkalmaz­ható Tisza Kálmánnak akkori mondása. Tizen­hat órás üléseket akarnak. Tizenhat órás ülés jó formán több mint a permanens ülés, mert a tizenhat órás ülés két órai megszakítással lehet tizennyolcz órás ülés, továbbá a tizenhat órás ülés lepergése után fognak következni a napi­rend előtti fölszólalások, a személyes megtámad­tatás czimén való felszólalások, a jegyzőkönyv hitelesítése, melyhez négy szónok szólhat, azután pedig a szavazások, melyek előtt mindig lehet kérni öt percznyi szünetet — ámbár ez elimi­nálva lesz — mindazonáltal kétségtelen, hogy tizennyolcz-tizenkilencz óra elteltével az apróbb parlamenti háztartási szükségletekre szükséges lehet még egy-két óra, sőt esetleg több is, mert még a zárt ülés is a tizenhat óra után kérhető. Ha tehát oly körülmény adja elő magát, mely zárt ülés vonná maga után, akkor ez a zárt ülés a napirend kimerítése és a 16 órás ülés után következnék be. Molnár Jenő: Hogy fog ez 24 órából ki­telni ? Meg kell a napot hosszabbítani egy-két órával, máskép nem futja. (Derültség.) Benedek János: Ha csakugyan bekövetkez­nék az a szörnyűséges, az a monstruózus álla­pot, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza 16 órás ülést volna kénytelen tartani ... A bel­ügyminiszter ur nem tudom miért, de nem tet­szőleg int, talán azért, mert én szörnyűséges állapotnak mondtam azt, hogyha bekövetkeznék a 16 órás ülések tartása. Én tartom olyan jó izlésü embernek a belügyminiszter urat, meg is vagyok arról győződve, és tartom olyan igaz, jó hazafinak is, hogy nem kívánja azt, hogy ilyen 16 órás ülések tartására szükség legyen, mert ha csakugyan szüksége merülne fel ilyen 16 órás ülések tartásának, akkor az már a kép­viselőházban a szenvedélyek olyan fellobogását idézné elő, akkor már az ellentétek annyira kell hogy kiélesedjenek a magyar képviselőház­ban, hogy tartassák az az ülés két óráig, vagy 12 óráig, vagy 17 óráig, ott békés, nyugodt tanácskozás ugy sem képzelhető. Az obstrukczió nemcsak abban áll, hogy bizonyos ideig, vagy bizonyos óráig tartson a tanácskozási idő, mert elvégre azt az időt is el lehet húzni és meg lehet tölteni olyan dol­gokkal, a melyek a tárgyra egyáltalában nem tartoznak. Pl. én most mindenképen igyekszem magamat a tárgyhoz tartani, s mihelyest csak

Next

/
Thumbnails
Contents