Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 395 egy szót fogok mondani, a mi nem a tárgyra tartozik, és a miben engem nem tárgyilagosság és egymás nézetének kölcsönös tisztelete vezérel, akkor legyen szíves Somogyi Aladár t. barátom erre figyelmeztetni és beszédemet rögtön abba fogom hagyni külön elnöki figyelmeztetés nélkül. Goldis László : Már Somogyi lett az ellenőr, nem Ugron? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Benedek János: T. képviselőház! Ha arra a 16 órás ülés tartására kerül a sor, ezt a szenvedélyek olyan fellobogása fogja megelőzni a magyar parlamentben, a, melynek bekövetkezését nem kivánom. Ha valamire, akkor erre áll igazán Tisza Kálmánnak az a nagyon is előrelátó intése, hogy a mit esetleg időben nyer a képviselőház, azt jóformán teljesen elveszti, az az érték teljesen megsemmisül azon ellemérték által, a melyet a képviselőház azzal szolgáltat, hogy kiteszi ez által a képviselőházat az ellenzéki pártok, a megtámadott ellenzék szenvedélykitöréseinek és olyan jeleneteknek, a mely viharos jelenetek bekövetkezését a magyar parlamentben én nem kivánom. Molnár Jenő : Ugy van, de azért nem félünk tőle! Benedek János: Felvetem azt a kérdést, hogyha már nem forog fenn semmiféle változás sem kormányzatunkban, sem abban a helyzetben, a melylyel Ausztriával szemben állunk, mivel menthető mégis az, hogy most mintegy ötletszerüleg ismét előrántja a kormány a multak dohos lomtárából ezt a kérdést, ezt a botránykövet? Mert bármennyire is Nagy Emil t. képviselőtársam a keresztapja ennek a javaslatnak, tekintettel arra a szolidaritásra, a melyet a kormány vállalt ezen inditványnyal, a mikor a kormányzatnak két olyan mélyen t. tagja, mint az igen t. belügyminiszter ur és a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, felvetette a kabinetkérdést, és azt mondotta, hogy ezzel az inditványnyal marad, vagy bukik: én ezt másnak, mint a kormány indítványának tényleg nem tekinthetem, a mint hogy tudjuk nagyon jól, hogy az indítvány különben sem Nagy Emil képviselő ur fogalmazványa, nem az ő agyából pattant ki. Hát kérdem, t. képviselőház, mivel tudja a kormány indokolni annak a szükségességét, hogy ezzel a házszabályrevizió-inditványnyal most foglalkozzunk ? Gróf Andrássy Gyula igen t. belügyminiszter ur és a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur próbáltak bennünket e tekintetben megnyugtatni, de jellemzőnek tartom minden esetre az indítvány beterjesztési módjára nézve azt a homályt, a mely a beterjesztés körül mutatkozik. Jellemzőnek tartom azt, hogy ezt a Nagy Emil-féle javaslatot két indítvány is megelőzte. A kezemben van ez a két indítvány, kinyomatva — nincsen ugyan megszámozva, nincsen aláírva — a mely két indítvány a kísérletezés első stádiuma- I ban a ház tagjai közt szétosztatott, és a melynek helyébe a Nagy Emil-féle indítvány csak akkor jött, a mikor az u. n. pártközi konferencziára a pártok összegyűltek. Akkor, t. képviselőház, ugylátszott, mint hogyha az elnökségé lett volna ez a házszabálymódositó indítvány, sőt tiltakoztak ellene a kormány részéről; maga Andrássy Gyula gróf is, a ki röviden felszólalt, tiltakozott az ellen, mintha ez a kormány javaslata lett volna, és akkor még nem kötötte hozzá a tárczáját. így került ez az indítvány a Nagy Emil képviselő ur kosarába, ugy hogy teljesen indokoltnak tartom mindazokat a kritikai megjegyzéseket, a melyeket Lukács László képviselő ur, egészen tárgyilagosan, oly módon hozott fel, hogy az ő nézetét e tekintetben valamennyien oszthatjuk. Mert valóban ugy áll a dolog, t. képviselőház, hogy ezen indítvány előterjesztési módjából bizonyos huzódozást láthatunk, a melylyel ugy maga a tulajdonkópeni apja, mint keresztapja és mostoha keresztapja is e házszabálymódositástól annyira húzódzkodott és vonakodott, hogy nem akarta a miatt a felelősséget vállalni egy sem, és csak ugy lassan-lassan került oda, hogy végre kormányprogramra lett belőle, a melylyel ma két olyan kimagasló és köztisztelt alakja a parlamentnek, mint a belügyminiszter ur és a kultuszminiszter ur, vállalt szolidaritást, sőt ezzel szemben felvetette a kabinetkérdést. Meghallgattam, t. képviselőház, ugy azokat az érveket, a melyeket az igen t. belügyminiszter ur hozott fel az indítvány mellett, mint azokat az ellenvetéseket, a melyeket gróf Apponyi Albert tett a javaslat ellen felhozott megjegyzésekkel szemben. Azonban egyikben sem találom meg ezen indítványnak a tulajdonkópeni czélját. En magam is még mindig homályban érzem magamat az indítvány tulajdonkópeni czélja és intencziója felől. T. képviselőház! Ezt az indítványt sem a horvát obstrukczióval, sem a nemzetiségieknek az esetleges választási törvónynyel szemben elfoglalandó magatartásával megindokolni nem lehet. A horvát obstrukczióval nem lehet megindokolni azért, mert 40 év telt el, t. képviselőház, 1868 óta, a mióta a horvát egyezményt megcsináltuk és ugy magyar, mint horvát részről ennek az egyezménynek oly magyarázatát adtuk, a mely magyarázat egészen a legutóbbi időkig teljesen kizárta még csak a lehetőségét is annak, hogy a képviselőházban horvát obstrukezióra gondolni lehessen. (Helyeslés a bahldalon.) Mi idézte fel, t. képviselőház, a horvátoknak oly nagy tömegekben történt felszólalását ? Az idézte elő, hogy megbolygattak oly kérdést, a mely kérdés meglehetősen tisztázva van a horvát egyezményben. Am magyarázzák a horvátok a maguk előnyére, mi pedig magyarok a magunk előnyére, a tény mégis az, t. képviselőház, hogy az 1868 ; XXX. törvényezikket 50*