Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

34 276. országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. Természetes, hogy a házszabályok 230. §-ának ez a rendelkezése sem tetszett gr. Tisza Istvánnak és társainak. Meg akarták tehát azt változtatni olyképen, hogy kimondatni kívánták (olvassa) : »A házszabályok 230. §-ának második bekezdése, a mely a felállás és ülvemaradás általi szavazásnál a szavazás kezdete előtt öt percznyi szünetet húsz kéjwiselő Írásos kérésére megadni rendel, hatályon kivül helyeztessék*. Nagy Emil képviselő ur ezt szebben fejezi ki, azt mondván, hogy a házszabályoknak eme rendelkezése ilyképen módosítandó (olvassa) : »Egyszerű szavazásnál szavazás előtt öt perczes szünet kívánásának nincs helye«. Teljesen ugyanaz, a mit Dániel és Tisza akartak. És most jön, t. képviselőház, a házszabályoknak legfontosabb szakasza. A házszabályok 215. §-a ezt mondja (olvassa) : »Szót kérhetnek bármikor azok is, a kik: a) netaláni személyes megtámadtatásra válaszolni; b) szavaik félremagyarázását röviden helyreigazítani, vagy c) a ház szabályaira, azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akarnak, mely alkalommal magához a vita tárgyához nem szólhatnak;....« Dániel Gábor és társai, valamint gróf Tisza István, volt miniszterelnök a házszabályok 215. §-át szószerint így akarták módosíttatni (olvassa) : ». .. a) a személyes megtámadtatás ; b) szavaiknak félremagyarázása ; c) a házszabályokra való hivatkozás vagy a házszabályok helyes alkalmazása czéljából való felszólalásokat az elnök egyáltalán megtilthatja, ha ilyen felszólalások az idő kihúzása czéljából történnék.« Nagy Emil képviselő ur ezt máskép fejezi ki, de a lényeg ugyanez. Nagy Emil képviselő ur elegánsan és virágnyelven beszél. Ö a rnaga, előttem fekvő indítványában, az egyes képviselőknek eme legfontosabb jogát igy akarja megnyirbálni (olvassa) : »Az elnök jogosult, ha azt tapasztalja, hogy a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjaiban körülirt felszólalási jog a képviselők részéről csak a tárgyalás menetének megakasztása czéljából vétetik igénybe, a házhoz kérdést intézni az iránt : vájjon nem látná-e szükségét annak, hogy felhatalmazza az elnököt arra, hogy a sürgősnek minősített tárgyalás tartama alatt annak megszakításával a szót a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjai alapján azon esetben adja meg, ha a felszólalás szükségét a maga részéről is indokoltnak tartja.« T. ház ! Ugyanazt akarta gróf Tisza István és Dániel Gábor is, a mit Nagy Emil képviselő ur akar. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Nem volt az gróf !) Mindegy. Ezért lehetett volna. A mit gróf Tisza István és Dániel Gábor ugy fejezett ki, hogy »ha az elnök ur ugy látja, hogy csak a vita húzását czélozza a felszólalni vágyás«, Nagy Emil képviselő ur pedig viszont azt a jogot adja az elnöknek, hogy megkérdezheti a házat, illetőleg a többséget: megengedi-e a kisebbség szónokának a felszólalást akár szavai félremagyarázása, akár a házszabályok helyes értelmezése, akár pedig személyes megtámadtatás ezimén ; szóval azt akarja, hogy joga legyen az elnöknek megítélni, hogy vájjon ez a felszólalni vágyás nem csak a tárgyalás menetének megakasztása czéljából történik-e ? Ha a képviselőház ebbe belemegy ; (Halljuk !) ha a képviselőház ezt a Nagy Emil-féle indítványt elfogadja és igy az önmaga jogát megszűkiti, megnyirbálja, sőt lemond még arról a jogáról is, egyéneiben és egyetemében, hogy a személyes megtámadtatás ellen védekezhessék, és a házszabályok helytelen alkalmazása ellen tiltakozhassék: akkor, bocsánatot kérek, nyugodtan és bátran elmondhatjuk, hogy ez a ház nem érdemes arra, hogy szabad tanácskozó testület legyen, mert önönmagára aggatja a szájkosarat. (Mozgás és félkiáltások a baloldalon : Nem áll !) Molnár Jenő: Akkor akarunk beszélni, a mikor nekünk tetszik, nem pedig akkor, a mikor elő van irva ! Ez a szólásszabadság ! Mezőfi Vilmos: Valami csodálatos hasonlatosság van az elmúlt négy év előtti és a mai képviselőházi hangulat és vitatkozás közt. A különbség csak az, hogy a kik ma ott ülnek és ott kormányoznak, azok ugyancsak ott ültek, de mint ellenzékiek ostorozták azokat, a kik itt ültek, és az volt a különbség, hogy a mit innen akartak megvalósítani akkor, ugyanazt azok a képviselő urak akarják most megvalósítani, a kik ott ülnek és a kik annak idején azokat, akik emitt ültek, ezért, a mit most ők akarnak, ostoroztak és támadtak. Gróf Tisza István ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazzal a lendülettel, ugyanazzal az elszántsággal követelte a házszabályok revíziójának elfogadását, mint a milyen elszántsággal és a milyen látszólagos benső meggyőződéssel követek a mostani kormány a házszabály módosítását. (Mozgás.) Gr. .Tisza István 1904 november 4-én, a mikor a házszabály módosítására vonatkozó indítványt, a melyről megczáfolhatatlanul kimutattam^hogy majdnem szó szerint ugyanaz, mint a melyet Nagy Emü képviselő ur nyújtott be, mondom, a mikor ezt a módosításra vonatkozó indítványát előterjesztette, többek közt ezt mondta : (Halljuk ! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Mezőfi Vilmos: Teljes megnyugvással, — mondja gr. Tisza István — bizhatom az indítvány indokolását azokra a t. képviselő urakra, a kiknek évek óta tanúsított egész magatartása meggyőzhetett mindenkit, a ki a magyar parlamentnek méltóságát, tisztességét, — (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) — akczióképességét, erkölcsi súlyát és erejét szivén viseli, hogy a magyar nemzeti politika szempontjából elsőrendű politikai szükséget képez a házszabályok oly módosítása, a mely a szólásszabadságnak minden sérelme, a törvényjavaslatok körüli vitáknak minden megnyirbálása nélkül kiküszöbölje a magyar parlamentből azokat a visszás jelenségeket, a melyek végeredményük-