Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 389 pártban és a pártnak, ma is vitatom, nem volt igazsága velem szemben, azonban ez még sem változtathat azon a nagyrabecsülésen, a melylyel én közösen vallott elveinket szolgáim kívánom ezentúl is és nem változtat azon a baráti szereteten, a melylyel eddig viseltettem irántuk, bár nem is mindannyian érdemlik meg tőlem ezt a szeretetet; de nézetem szerint a szeretetet nem érdem szerint szoktuk oszto­gatni : nem szeret az, a ki a szeretetet érdem szerint osztogatja. (Igaz! Ugy van!) Én tehát nem bántom az én volt bará­taimat és bajtársaimat, jóhiszeműségüket sem akarom kétségbe vonni, de kötelességemnek tartom elmondani ezen inditványnyal szemben aggályaimat. Használok-e vele vagy sem, nem kérdezem, hallja-e valaki? kérdi-e valaki? okul-e valaki belőle? ez reám nem tartozik. Én csak kötelességemet teljesítem, lelkiismere­temnek tartozom azzal, hogy elmondjam, a mit e tekintetben gondolok. (SalljuTc! dal felöl.) En harag és szenvedély nélkül elmondom tárgyilagos ellenvetéseimet, elmondom még akkor is, hogy ha eredménye nem lesz; hogy ha egyéb eredményt nem érek is el, legalább pár pilla­natra, egy rövid félórára feltartóztatom a ma­gyar parlamentnek tragédiáját. (Helyeslés bal­felöl) Molnár Jenő : Ez az igaz, ezért küzdünk! Muzsa Gyula: Fő a finálé! (Zaj.) Benedek János : A mit veszedelmesnek tar tottam a múltban, azt veszedelmesnek tartom ma is. Mindenekelőtt kifogásolnom kell a ház­szabályreviziónak azon módját, a miképen a képviselőház jelenleg eljárni kivan. Kern teszem én sem a mélyen t. elnök urnak eljárását kri­tika tárgyává, sem a háznak már hozott hatá­rozatát nem akarom újra tárgyalás alá venni, mindazonáltal kötelességemnek tartom rámutatni, hogy a házszabályok egy országban sem, sem Angliában, sem a kontinentális államok egyiké­ben sem kezeltetnek ugy, mint a többi egyéb közönséges szabályok, mert a házszabályokat minden parlament olyan intézkedéseknek tartja, a melyeket ha egyszer zsinórmértékül elfoga­dott, akkor azok abban az országgyűlésben azokat, a kik azokat a házszabályokat elfogad­ták, kötelezik arra, hogy a tárgyalás rendjénél, a törvények alkotásánál, egyszóval minden törvényalkotási aktusnál ezeket a szabályokat tartsák szem előtt. Mélyen t. elnökünk a házszabályoknak éber őre. Éber őre volt a közel a múltban is, akkor, a mikor azokat a házszabályokat hogyha esetleg egy kicsit félremagyarázta volna, ezzel talán a magyarság ügyének használt volna. De mert a házszabályok ugy vannak megalkotva a hogy vannak, ezt nem tette. Justh Gyula az a férfiú, a ki ha egyszer valamit kiejtett, meg­fogadott, ahhoz hű is kivan maradni; ő pedig kijelentette férfiúi szavával és esküvel erősitette meg, hogy a házszabályoknak sem betűjét, sem értelmét soha félremagyarázni nem engedi — soha, mert a ki azoknak betűjét megsérti, az megsérti magát az egész házszabályt és megsérti az egész magyar alkotmányt. (Ugy van! balról.) A mikor tehát tudom nagyon jól, hogy a házszabályok ilyen féltékenyen kezeltetnek az elnök ur részéről, akkor szabad hivatkoznom arra, hogy a múltban mindig az volt az eljárás, — a magyar parla­mentnek e tekintetben tradicziói vannak,—hogyha házszabályokat revideáltunk — mert jogunk van hozzá, furcsa volna a parlamentet, mint szuve­rén testületet megfosztani attól a jogtól, hogyha szükségét érzi, házszabályait revideálhassa — ez mindig az összes parlamenti pártoknak, az ellenzéki pártoknak is bevonásával történt, mert a házszabály minálunk nemcsak arra való, a mire a többi művelt államokban, a kontinentá­lis államokban, Angliában is, hogy zsinórmérték legyen, a mely szerint el kell járnunk a parla­mentben a törvények alkotásánál, hanem nálunk a házszabály egyszersmind a kisebbségi pártok védpaizsa, sőt a kisebbségi pártokon kivül véd­paizsa egyszersmind a magyar alkotmányosság­nak, a magyar nemzetnek is. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nagy György : A nemzetnek vétó-joga! Benedek János : T. ház! Nálunk nemcsak az a házszabály, a mi a házszabályokban irott törvény gyanánt jelentkezik; a képviselőháznak vannak bizonyos hagyományai, a melyeket tisz­teletben tart, bizonyos szokásai, a melyeket respektál, a melyek kifejlődnek a házszabályok mellett, az irott házszabályok nélkül is ugy, hogy nálunk a házszabályoknak nemcsak az a forrása, a mi a házszabályok nyomtatott betűi­ben is található, hanem forrása a házszabályok­nak a j>reczedens, a törvényes, a helyes, a ház egyértelmű határozatával megalkotott preczedens; továbbá forrása a házszabálynak a képviselőház egész elmúlt tanácskozásairól szóló napló, a melyekben lefektetett elvi jelentőségű határoza­tok, illetőleg magatartás zsinórmértékül szol­gálhatnak mindig ugy a jelenre, mint a jövőre nézve is. Hogy ez igy áll, hogy nemcsak az irott szabályok a házszabályok, a magyar házszabá­lyok jogforrásai, hanem forrása annak egyszer­smind a jog és a képviselőház gyakorlata is, legyen szabad ebben a tekintetben csak arra hivatkoznom, hogy nálunk a házszabálynak nin­csen végrehajtási záradéka, nincsen szankeziója. Pl. a renitens képviselőkkel szemben megvan a képviselőháznak az a joga, hogy őket a mentelmi­bizottság elé utasítsa. A mentelmi-bizottság javaslatához képest a ház bizonyos számú ülé­sekből kirekesztheti őket. Azonban kérdezem a t. házat, hol van a szankeziója ennek ? Mi adja meg a képviselőháznak a bizonyosságot, hogy az illető képviselő a ház határozatát respektálni is

Next

/
Thumbnails
Contents