Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

290. országos ülés 1908 márczius 13-án, pénteken. 389 pártban és a pártnak, ma is vitatom, nem volt igazsága velem szemben, azonban ez még sem változtathat azon a nagyrabecsülésen, a melylyel én közösen vallott elveinket szolgáim kívánom ezentúl is és nem változtat azon a baráti szereteten, a melylyel eddig viseltettem irántuk, bár nem is mindannyian érdemlik meg tőlem ezt a szeretetet; de nézetem szerint a szeretetet nem érdem szerint szoktuk osztogatni : nem szeret az, a ki a szeretetet érdem szerint osztogatja. (Igaz! Ugy van!) Én tehát nem bántom az én volt barátaimat és bajtársaimat, jóhiszeműségüket sem akarom kétségbe vonni, de kötelességemnek tartom elmondani ezen inditványnyal szemben aggályaimat. Használok-e vele vagy sem, nem kérdezem, hallja-e valaki? kérdi-e valaki? okul-e valaki belőle? ez reám nem tartozik. Én csak kötelességemet teljesítem, lelkiismeretemnek tartozom azzal, hogy elmondjam, a mit e tekintetben gondolok. (SalljuTc! dal felöl.) En harag és szenvedély nélkül elmondom tárgyilagos ellenvetéseimet, elmondom még akkor is, hogy ha eredménye nem lesz; hogy ha egyéb eredményt nem érek is el, legalább pár pillanatra, egy rövid félórára feltartóztatom a magyar parlamentnek tragédiáját. (Helyeslés balfelöl) Molnár Jenő : Ez az igaz, ezért küzdünk! Muzsa Gyula: Fő a finálé! (Zaj.) Benedek János : A mit veszedelmesnek tar tottam a múltban, azt veszedelmesnek tartom ma is. Mindenekelőtt kifogásolnom kell a házszabályreviziónak azon módját, a miképen a képviselőház jelenleg eljárni kivan. Kern teszem én sem a mélyen t. elnök urnak eljárását kritika tárgyává, sem a háznak már hozott határozatát nem akarom újra tárgyalás alá venni, mindazonáltal kötelességemnek tartom rámutatni, hogy a házszabályok egy országban sem, sem Angliában, sem a kontinentális államok egyikében sem kezeltetnek ugy, mint a többi egyéb közönséges szabályok, mert a házszabályokat minden parlament olyan intézkedéseknek tartja, a melyeket ha egyszer zsinórmértékül elfogadott, akkor azok abban az országgyűlésben azokat, a kik azokat a házszabályokat elfogadták, kötelezik arra, hogy a tárgyalás rendjénél, a törvények alkotásánál, egyszóval minden törvényalkotási aktusnál ezeket a szabályokat tartsák szem előtt. Mélyen t. elnökünk a házszabályoknak éber őre. Éber őre volt a közel a múltban is, akkor, a mikor azokat a házszabályokat hogyha esetleg egy kicsit félremagyarázta volna, ezzel talán a magyarság ügyének használt volna. De mert a házszabályok ugy vannak megalkotva a hogy vannak, ezt nem tette. Justh Gyula az a férfiú, a ki ha egyszer valamit kiejtett, megfogadott, ahhoz hű is kivan maradni; ő pedig kijelentette férfiúi szavával és esküvel erősitette meg, hogy a házszabályoknak sem betűjét, sem értelmét soha félremagyarázni nem engedi — soha, mert a ki azoknak betűjét megsérti, az megsérti magát az egész házszabályt és megsérti az egész magyar alkotmányt. (Ugy van! balról.) A mikor tehát tudom nagyon jól, hogy a házszabályok ilyen féltékenyen kezeltetnek az elnök ur részéről, akkor szabad hivatkoznom arra, hogy a múltban mindig az volt az eljárás, — a magyar parlamentnek e tekintetben tradicziói vannak,—hogyha házszabályokat revideáltunk — mert jogunk van hozzá, furcsa volna a parlamentet, mint szuverén testületet megfosztani attól a jogtól, hogyha szükségét érzi, házszabályait revideálhassa — ez mindig az összes parlamenti pártoknak, az ellenzéki pártoknak is bevonásával történt, mert a házszabály minálunk nemcsak arra való, a mire a többi művelt államokban, a kontinentális államokban, Angliában is, hogy zsinórmérték legyen, a mely szerint el kell járnunk a parlamentben a törvények alkotásánál, hanem nálunk a házszabály egyszersmind a kisebbségi pártok védpaizsa, sőt a kisebbségi pártokon kivül védpaizsa egyszersmind a magyar alkotmányosságnak, a magyar nemzetnek is. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nagy György : A nemzetnek vétó-joga! Benedek János : T. ház! Nálunk nemcsak az a házszabály, a mi a házszabályokban irott törvény gyanánt jelentkezik; a képviselőháznak vannak bizonyos hagyományai, a melyeket tiszteletben tart, bizonyos szokásai, a melyeket respektál, a melyek kifejlődnek a házszabályok mellett, az irott házszabályok nélkül is ugy, hogy nálunk a házszabályoknak nemcsak az a forrása, a mi a házszabályok nyomtatott betűiben is található, hanem forrása a házszabályoknak a j>reczedens, a törvényes, a helyes, a ház egyértelmű határozatával megalkotott preczedens; továbbá forrása a házszabálynak a képviselőház egész elmúlt tanácskozásairól szóló napló, a melyekben lefektetett elvi jelentőségű határozatok, illetőleg magatartás zsinórmértékül szolgálhatnak mindig ugy a jelenre, mint a jövőre nézve is. Hogy ez igy áll, hogy nemcsak az irott szabályok a házszabályok, a magyar házszabályok jogforrásai, hanem forrása annak egyszersmind a jog és a képviselőház gyakorlata is, legyen szabad ebben a tekintetben csak arra hivatkoznom, hogy nálunk a házszabálynak nincsen végrehajtási záradéka, nincsen szankeziója. Pl. a renitens képviselőkkel szemben megvan a képviselőháznak az a joga, hogy őket a mentelmibizottság elé utasítsa. A mentelmi-bizottság javaslatához képest a ház bizonyos számú ülésekből kirekesztheti őket. Azonban kérdezem a t. házat, hol van a szankeziója ennek ? Mi adja meg a képviselőháznak a bizonyosságot, hogy az illető képviselő a ház határozatát respektálni is