Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-290

390 290. országos ülés 1908 márczius Vd-án, pénteken. fogja? A 48-as törvényekben és házszabályok­ban — mert ott a házszabály magában a tör­vényben gyökerezik, a mennyiben az 1848: IV. t.-cz. folyománya és abban foglaltatnak már bizonyos rendelkezések a házszabályokra vonat­kozólag — másképen volt. Mikor gyors törvény­alkotásokra volt szükség, mikor a nemzetünket fenyegető imminens veszedelem lehetetlenné tette a hosszasabb tanácskozásokat, helye volt és meg is volt a klotür. Ma nincsen forradalom Magyarországon és nem is kívánjuk, t. Buza Barna képviselő ur; de ha azon az utón haladunk, a melyen Buza Barna képviselő ur és társai gondolják meg­oldhatónak azokat a fontos kérdéseket, a melyek­kel jelenleg az idők méhe vajúdik, akkor igenis forradalomba lehet kergetni Magyarországot. Nagy György: Kis emberek, kis idők! (Zaj.) Benedek János: 1848-ban megvolt a klotür is, akkor a házszabályokban gyökerező joga volt a ház elnökének az, hogy a ház határoza­tainak végrehajtásánál a nemzeti őrsereget is igénybe vehesse. Azonban a múlt ezen intézke­dése nem jött át a jelenbe és a jelenlegi ház­szabályokban nincsen az elnöknek semmiféle ilyen végrehajtási joga, nem rendelkezik olyan karhatalom felett, a melynek segítségével pl. a renitens képviselőket a ház határozatának való engedelmesség megtagadása esetén kényszerit­hesse. Kérdezem tehát, mi adja meg a biztosíté­kot a háznak arra nézve, hogy határozatai végre is hajtatnak? A pártoknak kölcsönös, egymásnak adott szava. Ennek Horánszky Nán­dor volt annak idején a szószólója. 0 mondta azt, hogy a magyar képviselőháznak nincs szük­sége megtorló intézkedésekre, mert a magyar képviselőházban helyet foglaló pártok közös meg­egyezésével létrejött házszabály olyan tisztelet tárgya a képviselőházban helyet foglaló összes pártok részéről, hogy ha a ház a házszabályok alapján határozatot hoz, azt minden képviselő respektálni fogja. A 48-iki törvény szóvirágot használ: »a nemzeti közbecsület védpajzsa« alá helyezett bizonyos, a jövőben megteendő intéz­kedéseket. Itt is a pártoknak a parlamenten kívül és a házszabályok irott betűjén kívül létrejött közös megállapodása és adott szava nyújtja a szankcziót. íme, ezzel a rövid példával is igazolhatom, hogy a magyar képviselőházban a házszabályok forrása nemcsak a nyomtatott házszabály, ha­nem egyszersmid a ház régi gyakorlata, továbbá a ház által megteremtett preczedensek, a me­lyek azonban nem nélkülözik a szokásjog egyéb föltételeit, azon föltételeit, a melyek mellett a preczedens a magánjogban is csak ugy fogad­ható el, ha bizonyos kellékeknek, jogi alkatele­meknek megfelel. Valamint a magyar magán­jogban, és általában mindenféle jogban, a hol a szokás, vagy a gyakorlat jogalkotó forrást képez, nemcsak a hosszas gyakorlat, nemcsak a többször ismétlődő hasonló eljárás adja meg a jogi tartalmát a preczedónsnek, a joggyakorlat­nak, hanem egyszersmind egyéb kellékekkel is kell annak birnia, nevezetesen az azt alkalma­zóknak, a szokás, a gyakorlat alkalmazóinak jogi meggyőződésén, jobb belátásán kell annak felépülnie, mert csakis ez az opinio necessitatis adhatja meg ezen jogot tartalmazó szokásnak azt az erőt, hogy az irott törvény mellett, sőt esetleg ellenében is, létesülhessen: e mellett szükséges még hozzá bizonyos hosszabb időn át való gyakorlás, a diuturnitas temporis; ép így nem nélkülözheti ezeket a kellékeket a közjog terén — a melynek forrásai közé kell számi­tanunk a házszabályokat is — létrejövő hasonló jogszokás sem. Tehát a képviselőházi preczedensnek is min­denkor olyannak kell lenni, hogy abban ezen kellékek benfoglaltassanak, de a mi fő, benne foglaltassák még egy olyan kellék, a mely nél­kül a törvény sem követelhet magának tisztele­tet ; t. i. erkölcsi tartalommal kell, hogy birjon, ne álljon ellentétben a nemzet felfogásával, köz­szellemével és ne álljon ellentétben a nemzetnek azon kardinális czéljaival, a melyektől, ha eltér, akkor megszűnik nemzet, megszűnik jogalkalmazó állam lenni. T. képviselőház! Emlékezünk a felháboro­dásnak azon viharára, a melyet 1904 október 10-én azáltal keltett az akkori miniszterelnök, hogy mint képviselő indítványt jegyzett be az inditványkönyvbe, a mely semmi egyebet nem tartalmazott, csak annyit, hogy küldjön ki a képviselőház egy 21 tagú bizottságot, a mely javaslatot készítsen a házszabályrevizió dolgá­ban. Annak a volt képviselő urnak, a kinek nevét emiitettem, ez az indítványa teljesen meg­felelt annak az elfogadott szokásnak és ház­szabályszerű gyakorlatnak, miszerint a ház­szabályokat csakis a pártok meghallgatásával, a pártok hozzájárulásával, közmegegyezéssel, köz­akarattal lehet módosítani, csak igy lehet uj házszabályokat alkotni. Hiszen nem egy határozott házszabály­javaslatot terjesztett be annak idején gr. Tisza István, azt csak későbben terjesztette elő az akkori szabadelvű párt nevében Dániel Gábor, ugy, hogy annak a javaslatnak előkészítésére azt lehet mondani, hogy azon ellentétes állás­pont következtében, a melylyel már a limine még a gondolatát is visszautasította az akkori képviselőház a házszabályok érintésére irányuló minden kísérletnek, jóformán belekényszeritette ezzel az akkori ház a többséget, hogy az indít­vány tekintetében tovább menjen. Mondom, t. képviselőház, gr. Tisza István indítványa sem többet, sem kevesebbet nem tartalmazott, mint azt, hogy egy 21 tagú bizottság küldessék ki, és ez csak javaslatot dolgozzon ki a házszabályok módosítása tár-

Next

/
Thumbnails
Contents