Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

2H9. országos ülés 1908 ír, akarunk zárni, mert őszinte népképviseletet akarunk: ezt kétségbevonni senki sem fogja. De, ismétlem, ez nem baj, mert a tapasztalás mutatja, hogy a legintranzigensebb elemek — a német szocziálisták páldájára mutatok rá — mondja tovább (olvassa): »Ha tebát nagyobb hatalommal vonulnak be azok az elemek, a melyekre nem lehet feltétlenül számitanunk a magyar nemzeti irányú alkotások terén, a melyek talán annál eró'sebb ellenségei lesznek mindezen alkotásoknak, minél erőteljesebben fogják az egységes magyar nemzeti állam eszméjét« — tebát nem egy létező államot, hanem egy eszmét — »kifejezésre juttatni és megerősíteni, mikor esetleg olyan elemek jönnek a házba, a melyek más szempontból elleneznek minden fejlődést a katonai téren és azzal együtt azt a fejlődést nemzeti irányban is, a mi nemzeti igényeinknek teljesítését, a melyek mellett vállvetve kell helyt állanunk, hát akkor, t. képviselőház, ennek a kilátásnak ugy menjünk eléje, hogy anarkikus parlamentet dobjunk abba bele, olyan parlamentet, a melyben kis csoportok összeesküvése lehetetlenné tehet minden alkotást, megállíthat minden munkát? Én hiszek mindenkinek jóhiszeműségében, de nem értem, hogy ezzel a súlyos kilátással szemben, a nemzetnek ezzel a beállandó küzdelmes helyzetével szemben, a nemzetet nem akarják ellátni a küzdelem fegyvereivel, nem akarják ellátni a maga akarata érvényesítésének fegyvereivel . . .« Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék egy kissé hangosabban olvasni, egy szót sem hallok. Petrovics István (tovább olvas) : . . . hanem gondosan fentaitanak egy arzenált, hogy azt azután átszolgáltassák a nemzet ellenségeinek szabad használatára.« Nem idézek többet; sokat is idéztem talán ; hanem ebből azt kell kétségtelenül következtetnem, hogy először a magyarságnak az uralmát akarja biztosítani, másodszor ennek a keretén belül hadat izén azoknak az elemeknek, a kik állítólag nem hazafiasak, és a kik közé mindenesetre számítja azokat az u. n. szocziáldemokratákat is. Ez tehát a priori meghamisítása volna a parlamentarizmusnak. Ilyesmit el nem fogadhatunk. Hanem én szívesen veszem azt, hogy konstatáltatnak olyan igazságok, a milyeneket eddig nem hallottunk konstatálni, a milyeneket eddig a miniszterek mindig megtagadtak, hogy t. i. lehetetlen választásokat csinálni olyanformán, hogy pakhzni és befolyásolni lehetett és befolyásoltak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Petrovics István: Konstatálta továbbá azt, hogy eddig bizonyos osztályok vezették ezt az országot, a magyarság érdekében. Konstatálta azt, hogy helyzetük nagyon kényelmes volt. Csak természetes, ha azt kívánja, hogy ezentúl is kényelmes legyen a helyzetük és, hogy ne legyen kényelmetlen, ezt véli elérhetni azzal, hogy először is megnehezíti a nem magyar nemzetiségű -czius 12-én, csütörtökön. 379 képviselők bejutását, és ha mégis bejutnának, a házszabályokkal megnehezíti azt, hogy itt érvényesüljenek. Ez mindenesetre kényelmetlenebb rájuk nézve, mint ha kellő számmal jutnának be ide és kellő mértékben érvényesülhetnének. Nem akarok többet idézni, t. ház, pedig tudnék. Házszabályokkal ilyen bajokat nem lehet orvosolni; a szigorított házszabályokkal csak azt fogják elérhetni, hogy itt a románok, vagy mondjuk, a tótok vagy szerb nemzetiségűek kevesebbet fognak felszólalni. De mit érünk el ezzel ? Volt idő, mikor egyetlenegy sem szólalt fel, de akkor sem volt jobb. Ezzel az országos bajok nem orvosoltatnak. A házszabályokkal ezen nem lehet segíteni, hanem csakis igazságos eljárással és igazságos törvényekkel. A kiindulási pont az kell hogy legyen, hogy az igazság, az egyenjogúság, az egyenlőség ne csak papiroson legyen meg, hanem a tényleges életben. Az a bizonyos egyenjogúság, a mely csak a törvényben van meg, nem ér semmit addig, a mig azt meg nem valósítják. Nem ígéretekre, hanem tényekre van szükség, a melyek bebizonyítják, hogy felhagytak azzal a politikával, a mely bizonyos fajok uralmát kívánta biztosítani. A mig az ország érdekében a nemzetiségeknek ezt a jogos kívánságát nem teljesitik, addig nincs megelégedés, hanem van baj, van nagy baj. Manapság nem lehet kinai falakat fentartani, ma nem lehet Magyarországot a világ elől elzárni. Ez nem is áll az ország érdekében. A kinek az udvarában nem történnek olyan dolgok, a melyeket restelni kell, az nem bánja, ha a másik udvarba áthallik, a mi nála történik. (Zaj. Elmk csenget.) A szocziáldemokratákról akarok még szólni. A szocziáldemokrata-párt oly hatalmas, hogy nincs hozzáfogható párt ez országban. A szervezete is olyan erős, hogy nincs más hozzá hasonló nálunk. Nem tartozom ahhoz a párthoz, bár ismerem annak programmját és elveit. Egyes elvei helyesek, mások nem. De semmiesetre sem tartozom azok közé, a kik ezt a pártot megvetik. Minden pártot tisztelni kell. És ennek a hatalmas pártnak ebben a parlamentben nincs egyetlenegy képviselője, mert Mezőfi Vilmos a hazafias szocziálistákat képviseli és nem a nemzetközieket. Méltóztassanak elképzelni, hogy ha az uj választási törvény a szigorított házszabályok segítségével életbelép, milyen elégedetlenséget szül az országban, ha annak folytán a szocziálisták megint kimaradnak és sztrájkokat rendeznek, a mi sehogy sem lehet az ország javára! Vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »A ház kimondja, hogy nem érzi magát erkölcsileg feljogosítottnak arra, hogy a házszabályokat közvetlenül az általános választói jogról szóló törvényjavaslat előtt módosítsa és 48*