Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

380 289. országos ülés 1908 m ebből kifolyólag a Nagy Emil-féle indítványt a napirendről leveszi.« Elnök: Goldis László t. képviselő ur félremagyarázott szavainak értelmét kívánja röviden helyreigazítani. (Felkiáltások balfelől: Röviden íj Goldis László : T. ház ! (Halljuk!) Tegnap abban a szerencsében részesültem, hogy Hammersberg László t. képviselőtársam < Halljuk!) a miniszterelnök úrhoz intézett interpellácziójához az érveket nagyrészt az én szerény beszédemből vette, és hivatkozva azokra, a miket én tegnapi beszédemben a horvát kérdésről mondottam, meginterpellálta az igen t. miniszterelnök urat az iránt, hogy birnak-e alappal azok a híresztelések, hogy a kormány a Horvátországban előállott helyzettel szemben rendkívüli eszközökhöz is szándékozik nyúlni. Ezen interpelláoziója kezdetén Hammersberg László t. barátom és képviselőtársam a következőket mondta (olvassa) : »Segitségemre jött e tekintetben Goldis László t. képviselőtársam, a ki a napirenden lévő házszabálymódositó javaslat feletti beszéde során felállította azt a tételt, hogy ime, a horvátországi választások eredményeképen a horvát kormánynak, a horvát bánnak buknia, helyéről távoznia kell. Alig volna szükséges ennek a tételnek alaptalan voltát még bizonyítanom azok után, a miket ő konzekvencziaképpen vont le ezen állításából, hogy t. i. miután pedig azt a horvát bánt a magyar kormány ajánlotta s ő annak tagja, tehát vele kell buknia a magyar kormánynak is, ez is hagyja el helyét, mert a horvát országgyűlésbe olyan többség került, a mely a bán politikájával nem ért egyet.« És ezen kijelentéséhez az igen t. képviselő ur hozzáteszi még a következő szavakat. (Halljuk ! Halljuk !) »Derék dolog volna, ha valamelyik vármegyében, nem tudván a főispán magának pártot szerezni — jóllehet politikai szempontból tagadhatatlanul kívánatos, hogy meglegyen a maga többsége és konformis legyen az érzülete és gondolkozásmódja a gyülekezetével, a melynek élén áll — azt mondaná az a vármegye, hogy már most a főispánnak le kell mondania, meg kell buknia, sőt még tovább okoskodik, ugy, mint Goldis t. barátom és képviselőtársam is teszi, azt mondja : minthogy az a főispán a kormánynak ekszponense, minthogy a kormány előterjesztésére lett kinevezve, tehát bukjék meg a kormány is vele.« Az igen t. miniszterelnök ur az interpelláló képviselő ur ezen szavaira reflektálva válaszának legelején a következőket mondja (olvassa) : »Az áll, hogy az a téves nézet kapott lábra — és ennek ma Goldis képviselő ur is kifejezést adott itt a ház kebelében — hogy a horvát bánnak a horvát országgyűlésen többségre van szüksége, mert a bán parlamentárisán kormányozhat csak, és ha többsége nincsen, akkor nem maradhat meg a bán és ha nem maradhat meg a bán, akkor nem maradhat meg a magyar kormány sem.« T. ház ! Én nem akarom és nem is vagyok feljogosítva . . . (Mozgás balfelöl.) xzius 12-én, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek! Goldis László: ... vita tárgyává tenni Hammersberg László igen t. képviseló'társamnak azt a nyilatkozatát, a melyben ő a horvát bán méltóságát egy főispán méltóságával egyenrangúvá teszi és a melyben Horvátországot egy megyének képzeli. Ez nincsen helyén e felszólalásom keretében. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Goldis László : Hanem kötelességem rátérni arra, hogy azok, a miket Hammersberg László t. képviselőtársam és a miniszterelnök ur az én szavaimba belemagyarázott, hogy ez az egész belemagyarázás tulajdonképen tévedésen alapszik, mert távol állott tőlem, hogy azt mondjam, hogy ha a bán megbukik Horvátországban, hogy akkor meg kell bukni a magyar kormánynak is. Ebből az következnék, hogy ha itt az egyik miniszter megbukik, mint a hogy például Polónyi Géza volt igazságügyminiszterrel történt, akkor az egész kormánynak meg kellett volna vele bukni. Ez nevetséges állítás volna és a ház teljesen az igazság álláspontján állott akkor, a midőn a gyorsírói jegyzetek szerint derültség tört ki, midőn Hammersberg László t. képviselőtársam az én szavaimba azt magyarázta bele, mintha én azt mondtam volna, hogy ha a bán megbukik, akkor a magyar kormánynak is meg kellene buknia. így tényleg az én szavaim derültségre volnának méltók a házban. Én azonban egészen mást állitottam, mint a mit rám fog Hammersberg László t. képviselőtársam és az igen t. miniszterelnök ur is. Leszek bátor szavaimat szórói-szóra felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a középen. Felkiáltások balfelöl: Elég volt már!) Éppen azért, mert objektív akarok lenni, nehogy azt mondhassa valaki, hogy ma mást mondtam mint a múltkor, vagy hogy tegnapi szavaim reprodukálásába mást csúsztattam be, mint a mit most mondottam, azért leszek bátor szavaimat felolvasni, nem pedig azért, hogy ezzel untassam a t. képviselőházat; mert hiszen utóvégre az az én egyéni dolgom, hogy szavaimat megmagyarázzam, és a ki nem akarja meghallgatni, az természetes, hogy nincsen rákényszerítve, , hogy meghallgasson. Én tegnap a horvát kérdésre vonatkozólag szó szerint a következőket mondtam (olvassa): »Azt mondják ugyanis, hogy a horvát kormány nem alkotmányos kormány. Ugy olvastam igen előkelő kpokban, — a Budapesti Hirlap egyik czikkében volt kifejtve — hogy a horvát kormány nem alkotmányos kormány, nem parlamenti kormány, a horvát kormány nem kell hogy harmóniában legyen a horvát országgyűlés többségével. És miért ? Egyetlen okadatolása az, hogy a horvát bánt ő Eelsége a magyar miniszterelnöknek javaslatára nevezi ki. Hiszen akkor a mi kormányunk sem parlamentáris kormány, mert a mi kormányunkat is ő Éel-