Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-289
378 289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. gárok hatalmát, érdekét íejleszszék; — holott a mienk, különbséget nem téve az egyesek anyanyelvét illetőleg, az egységes politikai magyar nemzet javát és boldogságát.« Hát azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy mindegyik párt nem képvisel elsősorban bizonyos érdekeket, bizonyos eszmei érdekeket; csak természetes, hogy azért jövünk ide, hogy védjük azon jogokat és érdekeket és küzdjünk azoknak elismertetéseért, a melyek választóinkat megilletik, de azért nem lehet azt mondani, hogy nem országos czélokat képviselünk. Mert elsősorban országos czél az, hogy az összes polgárok, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül meg legyenek elégedve. Ha mi nem vagyunk megelégedve és azt követeljük, hogy az állam ugy rendezkedjék be, hogy a mi érdekeink is kielégítést nyerjenek, akkor erre nem lehet azt mondani, hogy ez nem országos érdek. A mikor a miniszter ur azt mondja, hogy ő a magyarság érdekét kivánja biztositani, akkor ne vádoljon minket azzal, hogy mi képviselünk speczifikus érdekeket, mert ellenkezőleg a miniszter ur az, a ki faji érdekeket képvisel. (Helyeslés a nemzetiségi -padokon.) Többször rámutattunk már, hogy államköltségen nincs egyetlen egy román, vagy tót intézmény sem, holott mi is fizetjük az adót. A kormány ugy kell, hogy intézkedjék, hogy az állam pénzéből jusson valami a nem magyar intézményekre is. Ezt csak azért hozom fel, mert a miniszter ur elég igazságtalan volt, hogy minket románokat állított fel mint olyanokat, a kik speczifikus érdekeket képviselünk, holott a dolog ellenkezőleg áll. Elfogadom a belügyminiszter urnak azt a tételét, hogy ha az ország érdeke megkívánja a szigorítást, akkor azt keresztül kell vinni. De az ország érdeke nem kivánja meg azt; sőt ellenkezőleg. A nem magyar nemzetiségű népek nem voltak megelégedve a mai állapottal. Ha az uj törvényt ugy valósítjuk meg, a hogy a belügyminiszter ur kombinálja, még kevésbbé lesznek megelégedve. És ha a nép látni fogja, hogy az országgyűlést tehetetlenné akarják tenni, ne higyjék, hogy ezzel a népet megnyugtatják, mert az a nép látva azt, hogy képviselőire szájkosarat raktak, még inkább fog felháborodni, már pedig a népben nyugalom nem áll be és akkor sok mindenféle dologról nem lehet beszélni, a függetlenségről sem. (Igazi Ugy van! -a nemzetiségi padokon.) Miután gróf Apponyi Albert miniszter úrra is hivatkoztam beszédemben, (Halljuk! Halljuk!) bátor leszek az ő beszédeiből is felolvasni egy passzust (olvassa); »T. képviselőtársaim körében egy bizonyos mozgolódást vettem észre, a mikor a belügyminiszter ur, az általános szavazati jog várható következményeiről beszélve, azt mondotta, hogy minden emberi előrelátás szerint, a kiszélesített, az általános szavazati jog alapján be fognak vonulni ebbe a házba olyan tényezők, a melyek vagy a nemzetköziségnek alapján állanak, vagy pedig más faji érdekeket a nagy, általános nemzeti érdek fölé helyeznek. E felett t. képviselőtársaim megdöbbentek. Igaz, csakhogy bocsánatot kérek, mi megmondottuk ugyan sok alkalommal és fentartjuk most is, hogy olyan választási reformot a háznak ajánlani nem fogunk, a mely a magyar nemzeti érdekeket feltétlenül ne biztosítsa. De széles alapokon azt megcsinálni senki sem tudja, hacsak hazugságokkal nem akar operálni, ugy hogy nagyobb mértékben ne nyisson utat mindazoknak az elemeknek, a melyek az országban tényleg léteznek. Ez a szabadság fogalmával együtt jár. S ez nem is baj. A mi az országban van, az ne lappangjon, az jöjjön ide a fórumra, csak arról kell gondoskodni, hogy domináló túlsúlyra ne emelkedjenek a magyar nemzeti állam ellenségei.« Elnök : Csendet kérek ! Petrovics István : Bocsánatot kérek, a mint az imént mondottam, igen alaptalan dolog, de egyúttal nem is czélszerű azt mondani, hogy ide bejuthatnak az állam ellenségei. Mert ha az állam ellenségeinek tartják azokat, a kik mint képviselők idejönnek, akkor ellenségek a választóik is és ez esetben önök abban a nagyzási mániában szenvednek, hogy önök azokat hatalmuk alatt tudják tartani. Ugron Gábor: Majd megtudjuk ! Petrovics István: Ezeket a népeket összetartja az a tudat, hogy ez az 6 hazájuk. Nem szabad összetéveszteni, a mikor az állam ellenségeiről beszélnek, az államot az egyesek politikájával. Nem engedhetjük azt meg sohasem, hogy az állam egyúttal a t. miniszter ur politikája legyen, vagy megfordítva. Lehet neki olyan politikája, a melyet én ellenzék és azért lehetek az államnak barátja. Lehet élni ilyen szofizmákkal, de nem komoly dolog, hogy olyan okos ember, mint gr. Apponyi, velünk elhitesse, vagy el akarja hitetni, hogy mi összetévesztjük az államot az ő politikájával. Megengedem, hogy korlátoltabbak vagyunk, mint ő, de olyan korlátoltak még sem vagyunk, hogy az ő politikáját államnak tekintsük, az állammal azonosítsuk. Tehát ne tessék bennünket az állam ellenségeinek tekinteni. Azt mondja továbbá gróf Apponyi Albert miniszter ur (olvassa): » Hanem hogy a magyar nemzetnek, a magyar parlamentnek helyzete nem lesz többé olyan kényelmes, vagy mondjuk: a magyarságnak helyzete nem lesz olyan kényelmes ebben a parlamentben, mint volt akkor, a mikor a nemzetiségeknek egy része passzivitásba vonult, a mikor egy nagyon kicsi választóközönséggel volt dolgunk, a melylyel választókerületenként lehetett paklizni és mindenféle olyan eszközökkel dolgozni, a melyeket mi ki