Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 377 választóközönség, a mely őket mandátummal felruházta. (Folytonos zaj.) Én már nem protestálok hazanatlanság vádja ellen. Én teljesen eltekintek ettől, már azt megszoktam. Hanem .arra figyelmeztetek, hogy gondolják meg, czélszerü-e ugy feltüntetni az országot, épen az ország érdekében, hogy bejön ide 20 képviselő és az képes volna az ország életét kioltani. Markos Gyula: Izgágát csinálni! Petrovics István: Én azt hiszem, ez nem czélszerü dolog és Magyarország érdeke ilyesmit nem fog kívánni soha. Ellenkezőleg, mit kivan Magyarország érdeke? Azt, a mit nem lehet házszabálymódositással elérni. Darányi Ferencz: Hogy ti ne legyetek itt! Petrevics István: A t. képviselő ur azt mondja, hogy az ország érdeke azt kivánja, hogy mi ne legyünk itt. Hát mi sok ideig nem voltunk itt és mit csináltak az urak? Boldogították az országot, (Tetszés a középen.) vagy talán a mi népünk eltűnt az országból? Vagy legalább a magyarságot boldogitották ? Az önök kormányzata végeredményének legjobb bizonyítványa az, hogy az ország népe nem tud megélni, hanem kivándorol ebből az arisztokratikusán kormányzott országból, még pedig egy demokratikusan kormányzott világrészbe. Nem azt kivánja az ország érdeke, hogy mi ne legyünk itt, hanem azt kivánja, hogy az ország vezetésében az összes népek, az összes társadalmi osztályok vegyenek részt, mert akkor nem kell attól tartani, hogy esetleg olyan párt is van, a mely az ország ellen dolgozik. (Ugy van! a középen.) T. ház! Nehogy valaki rám fogja, hogy rágalmazok, annak bizonyítására, hogy a házszabály szigorításának végeredményben az a czélja, hogy egy osztályparlament működését biztosítsa, bátor leszek egyes részeket felolvasni gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur beszédjéből. Azt mondja a belügyminiszter ur beszédjének abban a részében, a hol az obstrukczió nehézségeiről beszél egy demokratikus parlamentben (olvassa): »Ez igen természetes, mert addig, mig csak egy osztály vezette a nemzetet, addig annak az egy osztálynak küldöttjei egymással szemben nem voltak oly éles ellentétben, mint egy modern nemzet különböző osztályai«. Természetes is, hogy a hol csak egy osztályról van szó, az elintézi a maga érdekeit viszály nélkül. Azután így folytatja (olvassa) : »Mióta tehát a társadalomban létező nagy ellentét belevitetett a parlamentbe, azóta vannak a nagy összeütközések. Látjuk ezt Francziaországban, a hol sokkal szigorúbb házszabály van, mint Magyarországon és még sokkal szigorúbb, mint a Nagy Emil-féle indítvány. Ennek daczára folytonos obstrukcziók vannak ott és igen sok kormány bukott meg miattok«. Más helyen azt mondja (olvassa) : »Az áltaKÉPVH. SAPLÓ. 1906—1911. XVI. KÖTET. lános választói jog eszméjéből kifolyólag konstatálható a következő alakulás. Először is, természetes, hogy az az osztály, az a réteg, a mely ma csaknem egyedül kormányozza Magyarországot, egyszerre eltűnni a parlamentből nem fog. Azt hiszem, senki sem kivánja, hogy eltűnjék. Mindenki belátja, hogy végzetes, válságos volna, ha egy napról a másikra teljesen uj emberek, uj irányok és társadalmi osztályok vezetnék Magyarországot. Ezek tehát benmaradnak. Mellettük azonban feltétlenül lesz egy elég számottevő szocziáldemokrata párt. Ez kétségtelen; kívánom is, hogy ugy legyen«. T. ház! Ebben a mondatban foglaltak nem olyan kétségtelenek, mint a hogy a miniszter ur mondja. Az, hogy ennek az osztálynak kell továbbra is vezetőnek lenni, ezt nem lehet állítani. De tény az, hogy vannak intézmények . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Petrovics István : . . . a melyekre a társadalom fejlődése következtében szükség van; de azt nem lehet mondani, hogy csak ezek meg ezek a rétegek vannak hivatva ezeknek létesítésére, a többiek nem. Ez lehet valakinek magánvéleménye, de ezt nem lehet törvényben kifejezni. Erről van szó. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a felsőbb osztályok fognak továbbra is vezetni, de csak akkor, ha arra valók, igen, különben nem. A belügyminiszter ur egy másik helyen igy folytatja (olvassa): »A másik csoport,, a mely a parlamentbe megerősödve fog bejönni, a nemzetiségek. Én többször mondtam, hogy olyan törvényjavaslatot, a mely a magyar állameszmét veszélyezteti, benyújtani nem vagyok hajlandó.« T. ház! Ebben a belügyminiszter ur nyíltan kimondja, hogy ugy akarja megcsinálni a választói törvényt, hogy a nem magyar nemzetiségűek ne tudjanak érvényesülni erejükhöz és számukhoz képest. (Zaj.) Hangsúlyozom újból, hogy a parlament nem arra való, hogy egyes pártoknak kívánságai istápoltassanak, hanem arra való, hogy az összes pártok erkölcsi erejükhöz képest érvényesülhessenek. Nem tehetjük tehát magunkévá azt a felfogást, hogy a parlament arra való, hogy csakis a magyarságot erősítse. (Folytonos zaj.) A belügyminiszter ur a nemzetiségi ^kérdésben igy nyilatkozik tovább (olvassa): »És bármit mondanak a t. képviselő urak, mégis nem lehet tagadni, hogy a végezetjük egész más, mint a mienk. Minden felszólalásunkon egész programmjukban vörös fonálként keresztülhuzódik, hogy ők is főleg az állam csak egy részének, az egységes politikai nemzet csak egy részének érdekét hordják legmelegebben szivükön és a többit pár frázissal kifizetik; igazi czéljuk az, hogy a nem magyar ajkú állampol48