Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 373 vátok mindenkor hangoztatták, hogy ők tiszteletben tartják azt a törvényt, a mely a Magyarország és Horvátország közti viszonyt szabályozza. Vajda Sándor: Mert mindenféle szerelemnek vége szokott lenni. Petrovics István: Igaz, hogy mindenféle szerelemnek vége szokott lenni. De én ezt arra az általános politikára vezetem vissza, hogy önök azt hitték, hogy azt a bizonyos szabad kezet, a melyet az ország belügyeiben kaptak, kiterjeszthetik Horvátországra is és azt a bizonyos nemzeti irányzatot ott is érvényesíthetik, így léptek fel azzal a bizonyos törvényjavaslattal, a mely a magyar nyelvet Horvátországra is ki akarta terjeszteni, mire ez a barátság felbomlott, úgyszólván teljesen megszűnt. Ezért a horvát képviselőket nem lehet elitélni, sőt dicsérni kell őket, mert kötelességüket teljesítették választóközönségükkel szemben és védték nyelvüket és országuk egyéb jogait. Ezt rossz néven venni nem lehet. JSÍem tartozik e vita körébe az, hogy a kormánynak van-e módja ezt jóvátenni és megint jó viszonyt létesíteni a horvátok és a magyar pártok között, illetőleg van-e ez szándékában vagy nincsen? Tény az, hogy a jó viszony felbomlott. A házszabályreviziót azzal is indokolják, hogy ezzel megakadályozzák a választói reformra vonatkozó törvényjavaslat megobstruálását. Hát én kérdem, hogy kik obstruálhatnák azt meg? A horvátok a priori nem obstruálhatnák, mert — eltekintve attól, hogy beleszólásuk egyáltalában nincs — a hogy mi őket ismerjük, ők feltétlenül az általános szavazati jognak a hivei. Kitől félti ennélfogva a kormány az általános szavazati jog elvére fektetett törvényjavaslatnak jövőjét? Azt hiszem, senkitől sem kell féltenie. Tőlünk legalább nem, mert mi nemcsak programmunkban, hanem minden alkalommal, sőt Írásban is megsürgettük a választási törvény reformját az általános szavazati jog elve alapján. Rólunk tehát feltételezni azt, hogy mi meg fogjuk obstruálni, nem is lehet. De félti talán az itt lévő demokrata- ós szocziáldeniokrata-párti képviselőktől ? Ezektől sem lehet félni, mert a választójog kiterjesztésének ezek is hivei. Avagy talán félti a hatalmas, nagy szocziáldemokrata-párttól, a melynek itt képviselője nincs? Hisz az itt nem obstruálhat, kint pedig még kevésbbé teheti ezt, mert nyilvános gyűléseken mindig a mellett tüntetett, hogy az általános szavazati jog behozassék. Itt vannak végül a koalicziós pártok. Ha ezek obstruálni akarnának, egyszerűen azt mondhatja a t. belügyminiszter ur: t. többség, itt van egy törvényjavaslat az általános egyenlő titkosan és községenként gyakorlandó szavazati jogról, ehhez kötöm állásomat, ezzel állok és ezzel bukom. Én meg vagyok győződve, hogy ha ellene is volnának a koalicziós pártok, a belügyminiszter ur ezen kijelentésére megszavaznák a törvényjavaslatot. A választói jogot igy ettől nem szabad félteni és még kevésbbé szabad azt mi tőlünk. Gr. Apponyi Albert és gr. Andrássy Gyula miniszter urak beszédeiből, a melyeket ismételten átolvastam, kitűnik, hogy mégis van ok és érdek, a mely megkívánja, hogy a házszabályok szigorittassanak, de ez nem országos érdek, hanem olyan, a mely pártklubokba ós pártértekezletekbe való, de nem ide a parlamentbe, a melynek az a hivatása, hogy országos érdekeket óvjon meg. (Felkiáltások: Gyanúsítás!) Kérem, ez nem gyanúsítás. Gyanúsítás lehetett igenis az, a midőn a t. miniszter uraknak a szemökre vetették, hogy a házszabályszigoritást azért akarják, hogy, a mit Bécsben kivannak, nem tudom, létszámemelést és miegyebet, keresztülvihessék. Erre mondhatták, hogy bizony ez nem igaz, mert mi nem beszéltük meg a dolgot senki mással, hanem teljesen önszántunkból terjesztettük elő. Hogy a mit én mondok, az nem gyanúsítás, kitűnik onnan, hogy az benne van a t. miniszter urak beszédeiben. A ki összeveti azoknak a beszédeknek erre vonatkozó tételeit, az megállapíthatja, hogy igenis, van egy érdek, a mely megkívánja a szigorítást és ez az érdek az. hogy az ország akarata ne érvényesülhessen tekintet nélkül a társadalmi osztályokra, mert azokból a beszédekből ki lehet mutatni, hogy a szigorításnak intencziója az, hogy elsősorban biztosíttassák a választói reformra vonatkozó törvényjavaslatnak tárgyalása olyformán, hogy az ugy fogadtassák el, a mint azt a kormány előterjeszti, másodszor biztosíttassák azoknak a bizonyos felsőbb társadalmi rétegeknek az uralma. Bredicean Koriolán: A trójai faló! Magában hordja a választási törvényt! Petrovics István : Hogy ne mondhassa senki, hogy gyanúsítok, tényeket fogok felhozni. Tény az, hogy az egész világon valamely intézménynek létesítésével oly embert bíznak meg, a ki azt helyesnek tartotta, a ki a mellett pálczát tört, a ki a mellett kardoskodott. így vagyunk az általános szavazati jognak behozatalával is. Mindenütt olyan embert biztak meg annak megalkotásával, a ki annak hive volt. Nálunk e tekintetben is egészen másképen áll a dolog. Itt olyan embert biztak meg, a ki származásánál, állásánál, pártjánál fogva nem lehet ennek hive és egyáltalán nem lehet demokratikus intézményeknek a hive. (Fenyvesi Soma közbeszól.) Vagy mondja meg Fenyvesi képviselő ur, hogy tud-e arról, hogy valamikor gróf Andrássy Gyula az általános szavazati jog mellett lándzsát tört volna ? (Felkiáltások: Nyilt ülésben tette! Zaj) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Petrovics István: Én arról az időről beszó-