Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

lárczius 12~éu, csütörtökön. 3

74 289. országos ülés 1908 n lek, a mikor még nem volt belügyminiszternek kinevezve. Ezekben nem volt hive a demokratikus eszméknek és most sem az. Az a bizonyos obstrukczió, a melyet a házszabály szigorítás mellett indokolásul nem akartak felhozni, a mely azonban milliók erejéig károsította meg az országot, odavitte az úgynevezett nemzeti vezéreket, a kikről senki sem tudja — én legalább nem tudom — hogy micsoda közjogi tényezők, hogy paktumot voltak kénytelenek kötni az ország nevében, még pedig olyat, a milyet Bécsben diktáltak. Ugylátszik, nem érdekel bennünket az, miképer. szól ez a paktum. Legalább a kormány ezen a véleményen van, mert nem közli azt velünk. Pedig érdekel minket, de nem tart arra méltónak a kormány. Ezért e tekintetben utalva vagyunk azokra, a miket másoktól, köztük Kristóffytól tudunk meg. Egy hang: Az barátotok! Petrovics István: Még nem is láttam soha életemben. A mostani kormány ugy jár el, mintha ez magánügye volna neki és a koronának. Pedig ez a kérdés elsősorban az országot érdekli, mert nézetem szerint nem lehet paktumot csinálni az ország sorsáról és jövőjéről, pláne a nélkül, hogy az országot legalább utólag arról ne tájékoztassák. A paktumból ismerünk annyit, hogy annak alapján meg kell alkotni a választói jog reformját, az általános, egyenlő és községenként titkosan gyakorlandó szavazati joggal, mert a korona ezt kikötötte, a kormányt erre kötelezte. (Ellenmondásoíc.) A mig nem közlik a paktumot hivatalosan, addig el kell azt hinnem, a mit Krístóffy mondott, mert inkább hiszek annak, a ki mond valamit, mint azoknak, a kik hallgatnak mindenről. Mit látunk azonban a kormány kijelentéseiből? Azt, hogy meg akarja ugyan valósítani ezt a reformot, de végeredményben ki akarja játszani annak hatását azzal, hogy olyan intézkedéseket kivan tenni, a melyekre nem vállalt formailag felelősséget. Ilyen intézkedés elsősorban az, hogy megnehezittessék a nem magyar nemzetiségeknek a házba nagyobb számmal való bejövetele. (Zaj. Elnök csenget.) Már a választói törvénybe kivannak intézkedéseket felvenni, hogy az általános szavazati jog ellenére nemzetiségi képviselők nagyobb számban be ne juthassanak. A mai házszabályok mellett nem lehet ezt könnyen, heves vita nélkül keresztülhajtani. így akarja a kormány kijátszani azt, a mit a törvényhozás faktora: a nép és a korona kívánt, t. i., hogy a parlament az ország tükre legyen, hogy az az ország lakosságának az akarata legyen, tekintet nélkül nemzetiségire és társadalmi osztályokra vagy rétegekre. Ezt nem érheti el, ha nem szigorittatja a házszabályokat, hanem az előterjesztendő törvényjavaslatot a most érvényben levő házszabályok mellett akarnák tárgyalni. Világosan látjuk, hogy a kormány ezt akarja elérni. (Mozgás és ellenmondások balfelöl.) Egy hang (balfelol):~Eiz az ön egyéni véleménye Petrovics István : Százezrekre hivatkozhatom e tekintetben és ismétlem, hogy ez a házszabályok provizórius szigorításának egyik* czélja. Másik czélja: azután jéglegesen szigorítani a házszabályokat és pedig ugy, hogy ez a jövő parlament működésére is kihasson. Ez a szigorítás ismét azzal az indokolással történik, hogy miután nem lehet megakadályozni a nemzetiségieknek és a szocziáldemokratáknak a törvényhozás termébe nagyobb számban való bejutását, épen azért oly irányban kell intézkedni, hogy azok, ha mégis bejutnának, ne érvényesülhessenek itt teljes mértékben, erkölcsi erejüknek megfeleló'leg. A midőn pláne a kormány részéről ilyen érveket hoznak fel, akkor ezekkel implicite azt mondják: nem akarunk olyan intézkedéseket hozni, a melyeket az ország érdeke követel, hanem csak olyanokat, a minőket a többségi pártok kivannak. Buza Barna : Nagymagyarország érdeke! Petrovics István: Nem az ország érdeke, hanem pártérdek kívánja, hogy más pártok érvényesülni ne tudjanak. Ilyen házszabálymódositást mi el nem fogadhatunk; ezen szigorítás erőltetésével a kormány nem mint országos kormány viselkedik, a mely tekintettel van az egyes pártok szempontjaira is, hanem mint pártkormány mutatkozik előttünk, a mely a mindenkori többség pártjának kormánya Már pedig nem ez az igazi parlamentarizmus, mert a parlamentarizmus megkívánja, hogy minden párt akadálytalanul teljesíthesse a maga feladatát. Ezt akarják ezzel megakadályozni és nem más a czéljuk, a midőn miniszteri befolyással ilyen házszabályreviziót létesítenek, a mely a kisebb • ség érvényesülését lehetetlenné teszi. (Ugy van! a nemzetiségek padjain.) Az ilyen házszabályszigoritással ugyan oda jutunk, a hol eddig voltunk. Köztudomású, hogy a román nemzetiségi párt 1882—83 óta passzivitásban volt, a mely passzivitást három érvvel indokoltak és pedig: a jelenlegi választási törvény igazságtalanságával, a mely lehetetlenné teszi a románságnak kellő érvényesülését, azután a választókerületek igazságtalan beosztását hozták fel indokul, a mely mellett még annyi román nemzetiségi képviselőt sem lehet választani, a mennyit a törvény szerint lehetne és kellene választani (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) és harmadszor a hatóságok visszaéléseivel indokolták a passzivitást, a mennyiben a hatóságok visszaéléseikkel redukálják a választói jognak értékét. Ezekkel indokoltak, később pedig megváltozott a helyzet, és be-