Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-286

286. országos ülés Í9t része ellen is, kik e magasztos, a hazát fenntartó elv ellen vétenek; ha kell, azok ellen is. (Zaj.) Akkor teljesítjük hazafias kötelességünket, midó'n ebben a szellemben járunk el. Ezért nagyon köszönöm ezt a közbeszólást. Kecskeméti Ferencz: Ha más országban igy beszélne, kirúgnák! (Zaj a középen.) Elnök : Csendet kérek! Lukács László: Ez az ön parlamenti kvalifikácziója, nem kérek belőle. T. ház! Ha a házszabály módosítására vonatkozó indítvány objektív indokolással lett volna előterjesztve, s nem történt volna a szubjektív indokok belevegyítése, akkor elvi szempontból azt mondanám, hogy helyes és elfogadható az olyan házszabálymódositás, a mely megakadályozza a ház munkaképességének letagadására vonatkozó mindenféle eljárást, a melyet önök ugy neveznek, hogy képviselőházi forradalom. Ennek letörésére elvileg minden alkotmányosan érző polgár vállalkozik és mindnyájan elitélik azt, a mit obstrukcziónak nevezünk. Az obstrukcziónak általában véve egy normálisan működő képviselőházban egy olyan kormánynyal szemben, a mely nem faj- és osztályuralom szempontjából hoz törvényalkotásokat, hanem az egész ország általános érdekeinek akar szolgálni, nemcsak hogy nincs jogosultsága, de kötelessége egy alkotmányosan érző képviselőnek ennek letörésére minden telhető segédeszközt nyújtani. íme a mi ellenzéki álláspontunk. Mi betekintünk azon indokolásba, betekintünk azon okfejtő, az oknyomozás által kezünkbe adott indokokra, a melyek rávették a kormányt, vagy a többséget, vagy együtt mind a két faktort, hogy ezen házszabálymódositó indítványt benyújtsák. Ezen indokok elbírálásánál nem tudom, hol kezdjem a kritikát. Kezdjem azon okos, békéltető, azon komoly, higgadt államférfiúi beszéddel, a melyet a mi igen t. kormányelnökünk egy pártértekezleten elmondott, a melyben többek között igy szól (olvassa): »Teljesen érdektelenül, csupán az ország jólétét tartva szem előtt. kívánja a kormány a házszabályokat módosítani.« A régi hiba, mert ez nem a kormány, hanem a képviselőház dolga. (Tovább olvassa): »Az iránt is megnyugtathat mindenkit, hogy nem hatalmi szempontból, sem pedig egyes javaslatok elfogadtatása szempontjából nem történik a revízió. Egyedül a küszöbön álló választójogi reform teszi azt szükségessé. Ha a közelmúltban lefolyt parlamenti eseményeket a jövőben ki akarjuk kerülni, legalább a főkérdésekben biztositanunk kell a parlament munkaképességét. És mi megelégedtünk a minimummal. Bízik abban, hogy ezt a minimumot a képviselőház többsége is magáévá teszi. A Nagy Emil-féle módosításhoz hozzájárul. A végleges házszabályreviziót ám halászszák akkorra, a mikor a választási reform ismeretessé válik.« márczius 9-én, hétfőn. 28? íme, t. képviselőház, ezek azon böles mérséklettel teljes szavak, a melyek elhangzottak azon a párt értekezleten. Igen, de már késő volt, de már nem lehetett és nem lehet többé helyrehozni ezen bölcs mérsékletet tartalmazó szavak által azokat az óriási hibákat, a melyek elkövettettek azelőtt és azután azon beszédek és azon vérig sértő kifejezések által, a melyek által itt minket, nemzetiségieket és horvát testvéreinket mint az állam, mint a haza, mint a közjó ellenségeit akartak feltüntetni, bemutatni itt az országban és az egész világon és ez által mint egyik képviselőtársam mondotta, — bizonyos Mikulásokat, mumusokat akartak a falra festeni, hogy ezektől a mumusoktól a képviselőház többsége mintegy megijedve, azonnal beadja a derekát és azonnal hozsannával üdvözölje ezt a házszabálymódositási indítványt. Hát szembe nézünk ezen indokokkal. És itt találjuk mindenekelőtt gr. Andrássy Gyula beszédét. Gr. Andrássy Gyula hosszabb beszédben okolta meg, miért tartja szükségesnek a jelenlegi házszabályok módosítását (olvassa) : »A mostani házszabályok, hangsúlyozom, rendkívül rosszak, mert gyakorlatilag bebizonyított tény, hogy egy kis csoport is képes a parlament munkaképességét megakasztani. Az obstrukcziónak annyi fegyvere van, hogy akármilyen hatalmas is legyen a többség, képtelenné válik hasznos alkotásokra. Ez a helyzet immár tarthatatlan és sürgősen szükségessé teszi a reformot. A hol egységes nemzeti közvélemény van, ott az bíráskodik a képviselők működése felett. A közel jövő parlamentjébe azonban előreláthatólag olyan elemek is kerülnek, a melyeknek obstrukcziós harczát a választók nemcsak hogy el nem ítélik, de hősökként ünneplik őket, mert képviselőiket, daczára a nemzeti közvélemény lesújtó bírálatának, hősöknek fogják deklarálni. És igy — hozzáteszi azon borzasztó szomorú jövendőmondást — alkotmányos szabadságunk sir ja lesz, ha az alkotmányos többség akaratának érvényesülése a parlamentben lehetetlenné válik. Olyan ember, a ki ennek az országnak fejlődését igazán óhajtja — és e tekintetben nem tesz különbséget a nemzetiségiekkel sem — annak közre kell működnie abban, hogy a parlament munkaképes legyem. Épen előbb fejtettem ki, hogy a munkaképesség érdekében nem akarunk ellenzéket csinálni, de hogyha a munkakérjességet ugy magyarázzák és ugy indokolják, hogy itt a nem magyarokat, Magyarországnak nem a magyar fajhoz tartozó polgárait, a nem magyar nemzetiségű állampolgárok által ide küldött képviselőket a haza és az ország ellenségeinek deklarálják, az ellen nemcsak tiltakozunk, de megtagadjuk az alkotmányos eszközöket részünkről arra, hogy azok folyton ellenünk és ez által az ország és a közjó ellen használtassanak fel. És azt gondolja az igen t. képviselőház, hogy a képviselő urak nem osztoztak gróf Andrássy Gyula ezen nézetében, vagy a széplelkű gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter,