Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-286

288 286. országos ülés 1908 márczius 9-én, hétfőn. tehát hivatalos hatalmi pozicziójánál fogva a szeretet apostola, nem ugyanilyen stílusban beszélt a nemzetiségiekről ? Méltóztassék csak meghallgatni, hogy ő mit mondott (olvassa) : »A helyzet ugy áll, hogy a függetlenségi pártban egy növekedő tábor csak ugy akarja a házszabálymódositást elfogadni, ha a jövő országgyűlésre, mely az uj választási reform alapján jönne össze, a katonai kérdések kivétetnének a módosítandó házszabályok érvényessége alól. Itt főképen a létszámemelés kérdése lebeg az emberek szeme előtt és ép ez okból szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a kormány is s ő maga is létszámemelést megfelelő nemzeti követelések teljesítése nélkül semmi esetre sem akar. Utal a kérdésnek igen nagy komolyságára s mert némelyek abban az illúzióban élnek, hogy a nemzet számára mentik meg a fegyvert, a mikor az obstrukczió könnyűséget akarják fentartani, pedig a nemzet ellenségeinek szerzik meg ezt a fegyvert. Az ellenzők szinte aksziomatikus tételnek állítják fel, hogy nemzeti erősség adatik fel a házszabályok korlátlan szigorítása által. Az obstrukczióval a legutóbbi időben ellenségeink éltek és tapasztaltuk, hogy a horvátok, ha valami véletlen nem jön közbe, még most is obstruálhatnának. Rátér arra, hogy a választási törvény megalkotásánál a nemzeti egység megoltalmazásának kell szemünk előtt lebegni. Az valóságos halluczináczió, hogy a választási törvény megalkotásánál holmi pártérdekek szerepelhetnek: hogy az uj reform egyik vagy másik pártnak javára vagy hátrányára szolgáljon. A probléma csak az, hogy a magyarság érdekei óvassanak meg, e kérdés mérlegelésénél fel kell emelkedni magasabb szempontokra, s mellőzni kell alacsonyabb helyi vagy egyéni érdekeket, a melyeknek ki kell állaniok a nagy nemzeti érdekek felfogásának tűzpróbáját. A mikor ezt a reformot előkészítik, nem is marad idő holmi partikuláris törekvések, vagy pártérdekek előtérbe tolására. De akárhogy csináljuk is meg a reformot, annyi bizonyos, hogy magyarellenes elemek nagyobb érvényesülési területet kapnak és a nemzetiségek és szocziálisták erős kisebbségi falankszot fognak alkotni a magyar állami és nemzeti érdekekkel szemben való szisztematikus küzdelemre. Ezeknek akarjuk mi a könnyű obstrukczió fegyvereit megadni ? Beszél a katonai kérdésről és újból hangsúlyozza azt, a mit már tegnap és tegnapelőtt elmondott, hogy a katonai kérdésnek a nemzeti érdek szempontjából való megoldhatását, ha erre sor kerül, a nemzetellenes parlamenti falanksz meg fogja obstruálni, s kérdi, vájjon magyar nemzeti érdek-e az, hogy e végből mi adjunk fegyvert ellenségeink kezébe ? Nemzeti érdek-e az, hogy a külföld azt látja, hogy a parlamentben mi magyarok nem vagyunk urai akaratunknak ? Ezek ellen az érvek ellen a vita rendjén egy szót sem hallott, azonban igen sokszor hallotta annak a lehetőségnek hangoztatását, hogy a magyar nemzeti felfogás a magyar rjarlamentben kisebbségbe jut. Ez az a minimális lehetőség, a melyet valóban nem is kell számbavenni, mert hiszen ha így lenne, akkor úgyis oda a mi nemzeti ügyünk. Azt mondhatná, hogy ennek egy ezredrész lehetősége van, és ezért kellene fentartani az obstrukeziót, holott azzal a minimális lehetőséggel szemben áll az a holt bizonyosság, hogy az obstrukczió fegyverét ellenségeink kezébe adjuk át. Hivatkozik harmincz éves politikai pályájára, melyen mindig egész tehetségével és minden hazafias érzésével a nemzeti ügy mellett harczolt és a mi jogot ad neki arra, hogy meghallgattatást kérjen.« Tehát nem az ország érdeke, nem a közjó, nem a honpolgárok jogos, alkotmányos követeléseinek és igényeinek kielégítése, hanem a sovinisztikus értelemben vett nemzeti egység megoltalmazásának kell a szemünk előtt lebegni. És most jön a bökkenő, most jön a nagy, az általunk hazafias kötelességből elvetendő kifejezés : »A probléma csak az, hogy a magyarság érdekei óvassanak meg; a kérdés mérlegelésénél csak a magyarság érdeke . . . stb.« íme, hova jutottunk a faji és osztályérdekek képviselete által és a 40 éves szabadelvű kormányrendszer által; már nem magyar állameszméről, nem nemzeti egységről beszélnek, a mint a törvényben meg van írva, nem arról, hogy ezen nemzeti egység egyenjogú tagjai a nemzetiségek és hogy együttvéve képezik a politikai nemzetet, most már egészen leplezetlenül mernek a világ elé lépni avval az ellenséges és gyűlölettől tajtékzó kifejezéssel, hogy ime, mi ebben a képviselőházban csak a magyarság érdekét képviseljük és mindenekfelett ezt. T. képviselőház ! Ez sem nem állami, sem nem nemzeti, sem nem országos politika, hanem egy elitélendő faji és osztálypolitika, a mely ellen nekünk a haza, a közjó, az állam, a törvényesség, az alkotmányosság és az alkotmányos fejlődés érdekében állást kell foglalnunk, fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat, mert ilyen öngyilkos pohtikára nem kapható egy nemzetiség sem Magyarországon és nem. lesz kapható az a magyar nép sem, a melynek lelke mélyében lakik az a józan politika, a mely egy ezredéven keresztül meg tudta érteni és át tudta érezni, hogy a nem faj-magyarsághoz tartozó állampolgárok igazi testvérei kell, hogy legyenek neki az állami egység keretein belül, mert ezeknek ép oly joguk van faji, nemzeti kultúrájukhoz, kulturális előrehaladásukhoz, mint a faj magyarságnak. (Igaz! Ugy van! középen.) Mindezen elveket, a melyek az ezredéves Magyarországnak alapját képezik, ime, az alkotmányos éra rossz fejlődése következtében kiveszik az ország alkotmányos életéből és törvényeket akarnak alkotni, csakis a magyarság érdekei számára. Nem akarok személyeskedni, t. ház, de a képviselőházban mindenkitől elvárjuk, hogy az ország érdekeinek megfelelően nyilatkozzék. Nem utalok az éretlen közbeszólásokra, a melyek egy eltévedt pillanatban használtatnak s a következő pillanatban talán már megbánással visszavonatnak,