Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-286

286 286. országos ülés 1908 márczius 9-én, hétfőn. kormány tagja, mint belügyminiszter nevét, hivatalos állását köti ahhoz, hogy e módositvány elfogadtassák. Hasonlóképen gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur február 27-iki beszédében itt nyíltan, leplezetlenül, nem mint képviselő, nem mint országgyűlési képviselő kollégánk, hanem mint a kormányhatalom egyik tagja, egyik ekszpoziturája, kijelentette, hogy együtt áll és együtt bukik e javaslattal. íme tehát, t. képviselőház, azt hiszem, minden kétséget kizárólag be van bizonyítva, hogy e házszabálymódositási indítvány elfogadása kér­désében a kormány tagjai és a kormány együtt­véve hatalmi súlyának teljes erejével ráfeküdt a képviselőház többségére és a képviselőház többségét kormánykrizissel rémítgetve, erkölcsi nyomással, tehát a kormánypoziczió teljes erő­kifejtésével, mintegy erkölcsileg kényszeríti arra, hogy ezen házszabálymódositási indítványt el­fogadja. Egy hang (a középen): Igaz! Ugy van! Simkó József: Dehogy is ugy van! (De­rültség.) Lukács Lászlő: Ebből világos, hogy egészen jogosult volt az én feltett kérdésem, hogy váj­jon törvényes vagy törvénytelen születésü-e ezen életet követelő csecsemő? íme kiderült, hogy mint törvényes gyermek lett az országgyűlésbe behozva, most már mondhatjuk, becsempészve, de a mint itten megjelent és pólyáiból kiszaba­dítottuk, ime kitűnt, hogy magán viseli a tör­vénytelen születés megszégyenítő bélyegét. (Zaj). De ha már egyszer megszületett, ha a világra jött ez a vásott kölyök, talán hagyjuk, hadd növekedjék. Ha sikerül jól felnőnie, ha jól fogja magát viselni, talán még örömünk is lehet benne; ha pedig nem, majd nekimegy a falnak, nagyot koppan és holtan terül el vagy a sze­meink előtt vagy a lábaink alatt. Ezekben a képletes kis szavakban mintegy jelezni akartam ugy a magam, mint pártom politikai álláspontját, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy ime ezek az emberek ä tout prix ellenzéki szerepet akarnak játszani, meg akarják akadályozni a képviselőház rendes mű­ködését, meggátolják a kormányt a hon, a haza javára hozandó nagy alkotásokban, akadályai az ország javára hozandó nagy törvényalkotás­nak. Oh nem, igen t. képviselőház, mi a múlt­ban is, most is mindig jelét adtuk, hogy nem olyan ä tout prix ellenzéket képezünk, nem akarjuk azt: mozduljatok el helyeitekből, hagy­játok ott a piros bársonyszéket csak azért, hogy mi juthassunk azokba, mi foglalhassuk el azokat, (Derültség.) azután mi csináljuk meg azokat a nagyhorderejű, az ország javát előmozdító tör­vényalkotásokat, a melyekről azt mondjátok, hogy magatokra vállaljátok ezeket a dolgokat. Nem, mi ellenzéki képviselők vagyunk ugyan, de a mi ellenzéki szellemünk mindig egy tükröt tart maga előtt, ezen tükör az ország általános java, az ország általános érdeke. (Igaz! Ugy van! a középen.) Ott, a hol az ország általános közjóléte érdekében valónak látjuk a törvényalkotást, szívesen hozzájárulunk; de a hol félszeg intéz­kedéseket látunk vagy a sovinizmus által sugalt törvényjavaslatokat látunk, a hol a faji és osz­tályuralom kinövéseit, tehát törvényhozói hibá­kat látunk elkövetve a törvényalkotásban, ott igenis ellenzéket képezünk és tudjuk, hogy ezen ellenzéki álláspontunkban az ország többségének közvéleménye velünk van, (Zaj és derültség.) mert az ország közvéleménj^ének a többsége a statisztikában van kifejezve ... Balogh Mihály: Laczfaluban! Lukács László : Igen, ott is, Laczfaluban is, és bizonyára az ön választókerületének polgárai, kiknek javáért, mint minden honpolgár kulturális és anyagi javainak megvédéseért küzdünk, szin­tén velünk éreznek. Ez nagyon természetes dolog, valamint nagyon természetes dolog, hogy a faj­és osztályuralomnak el kell tűnnie a föld színé­ről, (Helyeslés a középen.) és meg kell szűnnie itt a képviselőházban is, mert Magyarországnak nem az a jövője, hogy az osztály- és fajuralom béklyóiba legyen beszorítva, a nép milliói pedig, magyarok, románok, tótok, szerbek, székelyek egyaránt ki legyenek zárva . . . Nagy György: A székelyek nem nemzeti­ség ! Azok magyarok! Ne keverjen össze ben­nünket ! Lukács László: . . . mások pedig ős jogon, vagy pedig nem tudom mi jogon gyakorolják a választói jogot. Kecskeméti Ferencz: Oláhország ez az ország ? Lukács László: Azaz Románia és Magyar­ország egyetértésben kell, hogy éljen, valamint a diplomacziában . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Lukács László: Speczialiter a mi román népünkről beszélve, de mondhatom a többi nemzetiségekre is, előttünk ragyog egy nagy­szerű akszióma, a melynek betartásával elismerést vívtunk ki magunknak a czivilizált világ előtt, ez pedig így szól: Ordo est anima rerum. Rendet kell tartani mindenben. Őseink a törté­nelem fonalán ezt a fejlődési proczesszust min­dig megtartották, soha szaltó mortálékat, ugrán­dozásokat nem követtek el, másfelől az intole­rancziát és a kivételes rendszabályokat nem szerették. Ezt a politikai bölcseséget apáink magatartása megmutatta évszázadokon ke­resztül . . . Kecskeméti Ferencz: Negyvennyolczban is ? Lukács László: Negyvennyolczban is meg­mutatták apáink azt a helyes magatartást, hogy mindig a koronával, a dicsőségesen uralkodó házzal egyetértőleg kell az ország javát, békéjét és fejlődését biztosítani. (Felkiáltás balról: A magyarok ellen!) Ha kell, a magyarok azon

Next

/
Thumbnails
Contents