Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-286

286 286. országos ülés 1908 márczius 9-én, hétfőn. kormány tagja, mint belügyminiszter nevét, hivatalos állását köti ahhoz, hogy e módositvány elfogadtassák. Hasonlóképen gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur február 27-iki beszédében itt nyíltan, leplezetlenül, nem mint képviselő, nem mint országgyűlési képviselő kollégánk, hanem mint a kormányhatalom egyik tagja, egyik ekszpoziturája, kijelentette, hogy együtt áll és együtt bukik e javaslattal. íme tehát, t. képviselőház, azt hiszem, minden kétséget kizárólag be van bizonyítva, hogy e házszabálymódositási indítvány elfogadása kérdésében a kormány tagjai és a kormány együttvéve hatalmi súlyának teljes erejével ráfeküdt a képviselőház többségére és a képviselőház többségét kormánykrizissel rémítgetve, erkölcsi nyomással, tehát a kormánypoziczió teljes erőkifejtésével, mintegy erkölcsileg kényszeríti arra, hogy ezen házszabálymódositási indítványt elfogadja. Egy hang (a középen): Igaz! Ugy van! Simkó József: Dehogy is ugy van! (Derültség.) Lukács Lászlő: Ebből világos, hogy egészen jogosult volt az én feltett kérdésem, hogy vájjon törvényes vagy törvénytelen születésü-e ezen életet követelő csecsemő? íme kiderült, hogy mint törvényes gyermek lett az országgyűlésbe behozva, most már mondhatjuk, becsempészve, de a mint itten megjelent és pólyáiból kiszabadítottuk, ime kitűnt, hogy magán viseli a törvénytelen születés megszégyenítő bélyegét. (Zaj). De ha már egyszer megszületett, ha a világra jött ez a vásott kölyök, talán hagyjuk, hadd növekedjék. Ha sikerül jól felnőnie, ha jól fogja magát viselni, talán még örömünk is lehet benne; ha pedig nem, majd nekimegy a falnak, nagyot koppan és holtan terül el vagy a szemeink előtt vagy a lábaink alatt. Ezekben a képletes kis szavakban mintegy jelezni akartam ugy a magam, mint pártom politikai álláspontját, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy ime ezek az emberek ä tout prix ellenzéki szerepet akarnak játszani, meg akarják akadályozni a képviselőház rendes működését, meggátolják a kormányt a hon, a haza javára hozandó nagy alkotásokban, akadályai az ország javára hozandó nagy törvényalkotásnak. Oh nem, igen t. képviselőház, mi a múltban is, most is mindig jelét adtuk, hogy nem olyan ä tout prix ellenzéket képezünk, nem akarjuk azt: mozduljatok el helyeitekből, hagyjátok ott a piros bársonyszéket csak azért, hogy mi juthassunk azokba, mi foglalhassuk el azokat, (Derültség.) azután mi csináljuk meg azokat a nagyhorderejű, az ország javát előmozdító törvényalkotásokat, a melyekről azt mondjátok, hogy magatokra vállaljátok ezeket a dolgokat. Nem, mi ellenzéki képviselők vagyunk ugyan, de a mi ellenzéki szellemünk mindig egy tükröt tart maga előtt, ezen tükör az ország általános java, az ország általános érdeke. (Igaz! Ugy van! a középen.) Ott, a hol az ország általános közjóléte érdekében valónak látjuk a törvényalkotást, szívesen hozzájárulunk; de a hol félszeg intézkedéseket látunk vagy a sovinizmus által sugalt törvényjavaslatokat látunk, a hol a faji és osztályuralom kinövéseit, tehát törvényhozói hibákat látunk elkövetve a törvényalkotásban, ott igenis ellenzéket képezünk és tudjuk, hogy ezen ellenzéki álláspontunkban az ország többségének közvéleménye velünk van, (Zaj és derültség.) mert az ország közvéleménj^ének a többsége a statisztikában van kifejezve ... Balogh Mihály: Laczfaluban! Lukács László : Igen, ott is, Laczfaluban is, és bizonyára az ön választókerületének polgárai, kiknek javáért, mint minden honpolgár kulturális és anyagi javainak megvédéseért küzdünk, szintén velünk éreznek. Ez nagyon természetes dolog, valamint nagyon természetes dolog, hogy a fajés osztályuralomnak el kell tűnnie a föld színéről, (Helyeslés a középen.) és meg kell szűnnie itt a képviselőházban is, mert Magyarországnak nem az a jövője, hogy az osztály- és fajuralom béklyóiba legyen beszorítva, a nép milliói pedig, magyarok, románok, tótok, szerbek, székelyek egyaránt ki legyenek zárva . . . Nagy György: A székelyek nem nemzetiség ! Azok magyarok! Ne keverjen össze bennünket ! Lukács László: . . . mások pedig ős jogon, vagy pedig nem tudom mi jogon gyakorolják a választói jogot. Kecskeméti Ferencz: Oláhország ez az ország ? Lukács László: Azaz Románia és Magyarország egyetértésben kell, hogy éljen, valamint a diplomacziában . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Lukács László: Speczialiter a mi román népünkről beszélve, de mondhatom a többi nemzetiségekre is, előttünk ragyog egy nagyszerű akszióma, a melynek betartásával elismerést vívtunk ki magunknak a czivilizált világ előtt, ez pedig így szól: Ordo est anima rerum. Rendet kell tartani mindenben. Őseink a történelem fonalán ezt a fejlődési proczesszust mindig megtartották, soha szaltó mortálékat, ugrándozásokat nem követtek el, másfelől az intolerancziát és a kivételes rendszabályokat nem szerették. Ezt a politikai bölcseséget apáink magatartása megmutatta évszázadokon keresztül . . . Kecskeméti Ferencz: Negyvennyolczban is ? Lukács László: Negyvennyolczban is megmutatták apáink azt a helyes magatartást, hogy mindig a koronával, a dicsőségesen uralkodó házzal egyetértőleg kell az ország javát, békéjét és fejlődését biztosítani. (Felkiáltás balról: A magyarok ellen!) Ha kell, a magyarok azon