Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-286
286. ORSZÁGOS ÜLÉS 1908 márczius 9-én, hétfőn, Justh. Gyula, utóbb Návay Lajos elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzökönyvének hitelesítése. — A házszabályok módosításáról szóló indítvány tárgyalása. A kormány részérdi jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, Günther Antal, Jekelfalussy Lajos, Darányi Ignácz, Josipovich Géza. (Az ülés d. e. 10 óra 10 pereskor kezdődik.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Vertán Endre jegyző ur fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Raisz Aladár jegyző ur, az azok ellen felszólalókat pedig Csizmazia Endre jegyző ur fogja jegyezni. Elsősorban hitelesiteni fogjuk a múlt ülés jegyzőkönyvét. Felkérem Csizmazia Endre jegyző urat, szíveskedjék a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Csizmazia Endre jegyző (olvassa az 1908. évi márczius hó 7-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök : Kérdem a t. házat; van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre nézve ? (Nincs!) Ha senkinek sincs észrevétele, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Következik Nagy Emil képviselő ur a házszabályok módosítása (írom. 723.) tárgyában beadott indítványának tárgyalása. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Lukács László! Lukács László : T. képviselőház! Kötelességérzetem szigorúan megparancsolja, hogy a Nagy Emil t. képviselőtársam által a házszabályok módosítása tárgyában benyújtott indítványhoz hozzászóljak, másrészről pedig az országgyűlési nemzetiségi pártnak az egész ország érdekét átölelő bölcs politikai programmján nyugvó hazafias lelkületem hamisítatlan őszinteséggel arra buzdit, hogy politikai meggyőződésem teljes erejével, mondhatnám, a férfiú elszántságával s a haza sorsát és jövőjét szivén viselő országgyűlési képviselő által megingathatatlannak, megdönthetetlennek elismert érvek erejével ezen indítvány elfogadását ellenezzem (Mozgás oalfélöl.) és szerény tehetségemtől kitelhetőleg annak elfogadását megakadályozzam. Nem titkolhatom el, t. képviselőház, hogy egész lelkemben mélyen megdöbbenve állok e kérdés előtt. Miért kellett a házszabályok módosításának ügyét épen most, épen a jelen politikai viszonyok között felvetni ? Minden eredménynek, minden okozatnak megvan a maga oka. A tudományos munkásságnak, évezredek bölcseleti kutatásainak egyik feladata épen az, hogy a létező dolgokat, a természeti tüneményeket vagy az emberi élet történetét képező eseményeket saját okaik felfedezése, megállapítása által tudományosan megismerhessük. Igaz, elismerem, t. ház, hogy ezen oknyomozó, tudományos kutatás legnehezebb a politika terén. E téren csak a magasabbra emelkedő általános érvényű elvek világithatnak be az események sokszor kuszált, gyakran homályos, igen sokszor egészen sötét tömkelegébe. Csak ezen magasabb szempontokból érthetjük meg a népek, a nemzetek, az államok politikai életének evoluczióit és ez alapon a szellemi élet fejlődési proczesszusát áttekinthetjük. Ha valaki a kis részletekbe merül el; ha valaki az eseményeket a tegnap és ma rövid időközök szűk határai között, minden összefüggés nélkül akarja tanulmányozni és méltatni, az sohasem juthat el arra az álláspontra, hogy nyugodtan elmondhassa : most már értem a dolgokat, beláttam az események összefüggését, megértettem a multat és bele merek pillantani a jövendő alakulásaiba. Okulni a multakon s bölcsen előkészíteni a jövőt, szerény nézetem szerint ez volna
