Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. 277 született, meg sem fogamzott még az a törvényjavaslat sem, a melynek alapján majd a választói jog reformja keresztül fog vitetni és ez az uj parlament meg fog születni, Bredicean Koriolán: De nehezen születik meg ! Vajda Sándor: T. ház ! Ez épen olyan, mint az okos örzse meséje, a ki attól félt, hogy milyen nagy baj lesz, ha még meg nem született fiának a gerenda a fejére esik. De ha már szokássá vált ebben a parlamentben, hogy e javaslat mellett mindig azt az argumentumot hozzák fel a t. urak, hogy a jövő parlament érdekében a nemzetiségiekre és a velük természetes szövetségben lévő szocziáldemokrata pártra való tekintettel szükséges e reform keresztülvitele, akkor én is rátérek erre a tárgyalási alapra és rá akarok mutatni ebben a jövő parlamentben a helyzet képére, ugy a mint azt én gondolom. (Halljuk !) T. ház ! Én azt hiszem, hogy mindannak a sok félreértésnek daczára, a minek mi mint párt és én is sokszor ki voltunk téve, a mely felmerült köztünk és a magyar pártok között, előállhat olyan helyzet, a mely ma paradoxonnak tetszik, de akkor természetes helyzet lesz, (Ugy van ! a nemzetiségiek, padjain.) jöhetnek oly idők, hogy az alkotmányjogi sérelmek tekintetében a nemzetiségi párt és azon pártok között, melyek a tősgyökeres magyar munkásnép meggyőződését és jogait fogják itt a házban képviselni, nézeteltérés nem lesz. Maniu Gyula : Ma sincs, mesterségesen szítják! Vajda Sándor : Kérdem, hogy akkor, ha nehéz lesz a mi helyzetünk, nem lesz-e nehezebb a magyar kisebbség sorsa abban a parlamentben, a melyben a szigorú házszabály fog felettünk és parlamenti sorsunk felett dönteni ? De előállhat az a helyzet is, hogy szép lassacskán oda fejlődnek a politikai viszonyok, hogy a liberális párt, helyére jön egy másik módosított liberális párt kissé kifestett és modernizált jelszavakkal és az a párt lesz uj czégér alatt a magyar parlament többsége. Kérdem, hogy ebben az esetben a magyar kisebbségnek, a radikális Kossuthistáknak, kik akkor kerülnek be a parlamentbe, nem lesz-e nehezebb a helyzetük, mint a mai disszidenseké ? ők fognak küzdeni és mi is fogunk küzdeni különböző politikai felfogás alapján, de ugyanazon czél elérésére. Kérdem a t. házat, nem gondol-e arra a lehetőségre, hogy annak idején a szocziáldemokrata párt, a radikális Kossuth-párt, a radikális agrár-párt vagy más polgári párt és a nemzetiségi párt között egy békés összeműködés, egy koaliczióféle jöhet létre 1 Én azt hiszem, hogy ez több, mint bizonyos és ezért, mivel azt a kialakulást majd a jelenlegi vita tárgyát képező indítványnak fogjuk köszönhetni, nem is vagyok olyan nagy ellensége annak, mert nézetem szerint ez lesz az alapja annak a közös együttműködésnek, a mely ugyanazon czél elérése végett létre fog jönni. Akkor a magyar nép szemében sem Lukács László, sem Vajda Sándor, sem táTsai nem lesznek hazaáruló gazemberek. Akkor be fogják látni, hogy igenis szükség van közreműködésünkre, mert csakis közös erővel érhető el az a czél, a melyet majd akkor szem előtt tartunk. Goldis László : Csak késő ne legyen a belátás ! Vajda Sándor: De ez a helyzet nem állhat ám elő olyan könnyen, mert ugy a magyar pártoknak, mint nekünk sokat kell majd szenvednünk, a mig azt elérjük. A közös szerencsétlenség és a közös rossz sors fog bennünket összehozni, az fog bennünket közös akczióra késztetni. Köztudomású, hogy nem a szerencse, nem a boldogság szokta az embereket összehozni, hanem az egyiknek és másiknak szerencsétlensége és rossz sorsa. És előrelátható, t. ház, hogy ez a házszabályszigoritás csak az első lépés. Jön utána majcl a többi. Jön majd a renitens szónokok kivezetése, a renitensek megbüntetése, jönnek a többi rendszabályok az ellenzéki képviselők ellen. Igaz, hogy ezeknek a mi pártunk is kárát fogja vallani, de kárát fogják vallani ugyanabban a számarányban, a mint az ország, a magyar nép lelkületének kifejezői, itt a magyar pártok is. (Halljuk !) Megtörténhetik az is, t. ház, — én legalább nem tartom kizártnak, mert ha az utolsó nyolcz év eseményeit nézzük, látjuk, hogy azelőtt lehetetlennek látszott jelenségek kerültek felszínre és dominálják a helyzetet — megtörténhetik az is, hogy bekerül ebbe a parlamentbe egy radikális elveket valló többség, a melyből egy radikális elveket valló kormány fog kialakulni, és kérdem: nern fog-e akkor előállani az a helyzet, hogy az a módosított házszabály épen azon pártok és osztályérdekek ellen fog kihasználtatni, a melyek érdekében vélik annak előterjesztői azt létesíthetni? Azt hiszem, hogy elő fog állani az a helyzet, hogy itt radikális törvények fognak hozatni, a melyek épen a kiváltságos osztályok kiváltságai ellen fognak irányulni, (ügy van! a nemzetiségiek padjain.) Megtörténhetik az is, (Halljuk!) hogy a mai állapot fentartatik és hogy az a jövő parlamentben csak folytatódik. Igen ám, de akkor milyen viszony és milyen helyzet áll elő. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ezt hinni fel vagyunk jogosítva az igen t. miniszterelnök ur legutóbbi kijelentései alapján, a melyek szerint a mai parlament 1910—11-ig életben fog maradni. Akkor elő fog állani az a sajnálatraméltó helyzet, hogy, miután már törvényerőre lesz emelve, a mai parlament és a jövő parlamentje átalakul egy reakcziós törvényhozássá. Igaz, hogy annak a mi pártunk is kárát fogja majd vallani, de kárát fogják vallani a magyar pártok és a nagy magyar érdekek is. (Ugy van!) Bármennyire is szigorittatnának a házszabályok, egy vigaszunk, egy megdönthetetlenül erős hitünk megmaradna, az t. i., hogy a nemzetek sorsát nem döntik el a parlamentekben, nem döntik el a parlamenti házszabályok, mert