Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. 273 a mikor még kisebbség és ellenzék volt, de ezt a szent eszközt, fegyvert nem akarják most olyan könnyen odadobni a Supilóék kezébe vagy egynéhány disszidensnek, a kik el vannak kedvetlenedve, eszközül átengedni, hanem meg akarják azt változtatni, noha azzal a szólásszabadság mindenkinek részére biztositva volt. Buza Barna képviselő beszédéből azt is hallottuk, hogy az ördög hozta ide a horvátokat és azok miatt muszáj most megváltoztatni a házszabályokat, mert ezek meg fogják akadályozni a mi házunk működését. Mi azonban jól tudjuk, hogy nem olyan régen beszélnek igy a horvát testvérekkel, hiszen a múlt ülésszak elején kezdtek csak beszélni horvátul, a mire egyszer a kereskedelemügyi miniszter urnak az volt a válasza, hogy ezek a horvát testvérek olyan gyakran beszélnek itt horvátul, hogy már ő is kezdi megtanulni a horvát nyelvet. (Derültség.) Olyan egyenes és olyan egyhangú volt ekkor az elhangzott válasz, hogy tökéletesen megértették egymást. Hogy azután később a vasúti pragmatika alkalmával összekaptak, az már az ő privát dolguk, abba én nem akarok beleszólni. (Helyeslés a középen.) Erről eleget vitatkoztak már ők maguk. Elég az hozzá, hogy nem áll az, a mit Buza Barna t. képviselőtársam állított, hogy a népnek odakint meg kell mutatni, hogy muszáj megváltoztatni a házszabályt, mert ezt a horvátok ránk kényszeritették. Ez annál kevésbbé áll, mert a belügyminiszter ur beszédéből is azt hallottuk, hogy már a múltban is azon gondolkodtak, hogy megváltoztassák-e a házszabályokat, de miután nem tudtak megegyezni, hát abban maradt a dolog. E szerint nem áll az sem, hogy a disszidensek, a nemzetiségek, vagy pedig a horvátok miatt kell a házszabályokat megváltoztatni, mert a tény az, hogy ez a javaslat szerencsétlen egy javaslat, a mely sem nekünk itt a házban nem fog használni, sem a népnek odakinn nem fog igazságot szolgáltatni. Ugyanis az első pont szerint 150 képviselőnek kell aláirnia, ha sürgős javaslatot akarnak benyújtani, de az elnöknek is bele kell egyeznie. Ezen 150 képviselő akarata tehát nem ér semmit, ha az elnök nem egyezik bele, mert akkor ez a 150 képviselő hiába van itt, hiába vesztegeti az időt, és tán jobban cselekednék, ha összeszedi sátorfáját és hazamegy. (Zaj. Elnök csenget.) Mit ér az, ha igy bánnak el a kisebbséggel, vagy 150 aláíró képviselővel ? Nemcsak ez a 150 képviselő fog elkeseredni és veszti el jogát, hanem a nép is, a mely őket ideküldte és a mely nem bírja a maga kívánságait érvényesíteni itt az országházban az ország szine előtt. (Igaz ! a közéfen.) Ne felejtsék, hogy a nép ellen lehet erőszakosságot elkövetni és erőszakosan törvényt hozni, a mely békóba veri őt, de gondoljunk vissza arra, hogy a népnek egész jogát elvenni nem lehet, mert még hátra van egy jog, a melylyel sem törvény, sem kormány, sem király, sem császár nem rendelkezik és ez a népnek ítélő joga, a melynek KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XYI. KÖTET. alapján képes elitélni mindenkit, képes elitélni a királyokat és a császárokat halálra is. (Zaj.) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Tessék szorosan a tárgyhoz szólni. Mrksity Jása: Én történetet beszélek.^ Elnök : Ne tessék most történetet elbeszélni, hanem tessék alkalmazkodni a házszabályokhoz, s szorosan a tárgyhoz szólni. Mrksity Jása: Ez a nép joga, és a nép el is itél mindent, a mi a nép ellenére történik. És ha a kisebbség nem engedi a házszabályreviziót keresztülvinni és ha e miatt odajutnánk, hogy a házat feloszlatnák, mi baj volna akkor ? A nép megint választ képviselőket. Vagy, ha a kormány megbukik ? Lesz másik kormány. De az ország nem bukik meg azért, hogy a kisebbség harczol és nekünk szükségünk van az eddigi házszabályokra, a melyeket mi szent eszköznek tartunk épen ugy, mint a hogy szent eszközei voltak azok az eddigi kisebbségeknek, az ezelőtti többségekkel szemben. Mi meg akarjuk védeni e házszabályokat abban az épségben, a mint vannak. Engedjenek meg tehát, ha ugy nyilatkozom, hogy mi tulaj donképen köszönettel tartozunk ezen többségnek, a mely akkoriban kisebbség volt, hogy ezeket a házszabályokat megvédte, megóvta az akkori kormány ellen. Azonban mi ennek ellenére is kötelességnek tartjuk harczolni, mert nemcsak a mi jogunkat és szólásszabadságunkat, hanem az egész nép jogát és szólásszabadságát is védjük ezzel. (Igaz ! ügy van !) Valamint báró Bánffy, ki egykor a kormány vezére volt és a többséggel rendelkezett, ma egyedül képez egy ellenzéki pártot és neki is szüksége van ezen házszabályokra, ép ugy meglehet az is, hogy majd önök is, kik most többségben vannak, a legközelebbi választás után nekünk fogják megköszönni, hogy most megvédjük a házszabályokat. (Helyeslés és taps a középen.) Lehet, hogy az a nép, a mely künn Ítélkezik, nekünk, a mostani kisebbségnek fog igazat adni és beküld majd ide egy olyan többséget, a melylyel szemben önök lesznek a kisebbség és akkor önöknek is szükségük lesz ezen házszabályokra. Ha megengedik, ehhez egy másik hasonló példát is mondhatok. Mikor diák voltam, az én tanítómnak szüksége volt az iskolában mindig egy vesszőpálczára, hogy rendet tarthasson a tanulók közt. Egyszer azonban elkopottnak látta e vesszőpálczát, felhívta tehát a diákokat, hogy ki hozna neki egy ehhez hasonló jó pálczát, mert a régi már elkopott. Találkozott is egy olyan Nagy Emil-féle diák, (Derültség.) a ki behozott az iskolába egy jó erős vesszőpálczát, de ő volt az, a kit azzal legelőször megvertek. (Derültség.) Példaként akarok még hivatkozni a legközelebbi múltra. Ennek az ülésszaknak legelső napjaiban kit láttunk ott az elnöki székben ? Az öreg Szappanos István bácsit, a lánek ősz feje ugy ragyogott ott, mint a hajnak csillag. (Derültség.) Az egész ház bizalmából ült ő abban a székben 35