Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

274 285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. és egy év múlva hol találjuk őt % A kisebbségben, a disszidensek közt és ellene is készül most ez a nádpálczás javaslat. Én tehát kérem a t. házat, hogy cselekedjék egyszer helyesen és ezen javaslatot egyszerűen vegye le a napirendről, mert én ehhez a javaslathoz nem járulhatok és nem is szavazom azt meg. (Helyeslés a közéfen.) Elnök : Ki következik \ Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Vajda Sándor ! (Nagy zaj a baloldalon. 'Felkiáltások : Menjünk ki!) Somogyi Aladár: A magyar képviselőházban ilyen embert nem hallgatunk meg. (Nagy zaj.) Sümegi Vilmos: Ezt a piszkot nem hallgatjuk meg. (Nagy zaj.) Elnök: Sümegi Vilmos képviselő urat ezért rendreutasítom. Kérem sziveskedjék vagy hangosan beszélni, vagy közelebb jönni. Vajda Sándor: T. ház! (Zaj.) Annyi sok jeles szónok után, kik a tárgyalás alatt lévő javaslathoz szóltak (Zaj.) azt gondoltam, hogy számomra alig fog maradni valami, a mit felhozhatok. De egy ennyire veszélyes reformterv ellen mindig akad bőven argumentum. Nem annyira speczifikus nemzetiségi szempontból akarom ezt tárgyalni, mint inkább alkotmányjogi szempontból, mert bennünket nemzetiségieket is mindenekelőtt alkotmányjogi szempontból érdekel ez az inditvány. (TJgy van! a középen.) Habár tekintetbe kell, hogy vegyük azt is, hogy mi azért harczolunk itt ebben a parlamentben, hogy népeinket bevezessük az alkotmányosság sánczaiba, félő, hogyha ez az inditvány törvényerőre fog emelkedni, akkorára, mikorára mi is belekerülhetnénk az alkotmány sánczaiba, immár alkotmány se lesz, immár az alkotmány maga is meg lesz támadva. (Ugy van ! a közéfen.) Nézetem szerint a mi legerősebb és leghatalmasabb alkotmánybiztositékunk nem azokban a törvényekben van letéve, a melyeket az igen t. belügyminiszter ur az idén meg fog csinálni, hanem a mi legfőbb alkotmányos garancziánkat ez a házszabály képezi. Ezért, ha mi ehhez a házszabályhoz nyulunk, akkor egyszersmind legerősebb és legbiztosabb alkotmánygarancziánkboz nyulunk, mert a házszabályok módosítása a mi különleges viszonyaink között egyúttal az alkotmány garancziáinak bolygatását és módositását jelenti. A mi közjogi állapotunk, a mi országunk különös helyzete olyan, hogy e tekintetben itt egyedül állunk Európában. Hisz nekünk törvénykezdeményezési jogunk csak teoretikusan van. Azonkivül nálunk a felsőháznak meg van az ő privilegizált helyzete és, a mint láttuk a letűnt liberális korszakban, előfordulhat az a ferde és alkotmányellenes helyzet, hogy a kormány nem lesz a többségből kinevezve. Mert hiszen mit láttunk a liberális érában ? A korona kinevezte a miniszterelnököt, ez összeállitotta kormányát, megválasztatta a többségét és ezzel a többséggel a ház elnökét. így jutottunk odáig, hogy Perczel Dezső volt ennek a háznak elnöke. Azt szeretném tehát, hogy ebben az indítványban biztosíték nyujtassék az iránt is, hogy ilyesmi a jövőben nem fog többé előfordulhatni, hogy nem fog többé előfordulhatni az, hogy az elnök a többség és a kormány hatalmának letéteményese és keresztül vivője legyen, mert ha ez az inditvány törvényerőre fog emeltetni, akkor biztosan elő fog áUani az a ferde helyzet, hogy az elnök gyakran lesz abban a helyzetben, hogy nem mint az alkotmányosság legfőbb őre, hanem mint a kormány akaratának keresztül vivője fog szerepelni. T. ház ! Vörös fonálként húzódik át az inditvány érdekében elhangzott összes eddigi beszédeken az az argumentáczió, hogy hisz a külföld különböző országaiban vannak oly házszabályok a parlamentben, melyek sokkal szigorúbbak és mindig hivatkozás történik arra, hogy ha szabad volt Angliában és szabad volt Franeziaországban és Németországban klotürrel élni, szabad volt a házszabályokat szigorítani, miért ne volna szabad a mi parlamentünkben. De azt még nem hallottam senkitől, hogy büszkeséggel hivatkozott volna arra, hogy a mi házszabályaink a legszabadelvűebbek és az alkotmányosságnak a legerősebb bástyáját képezik kerek e világon. (Helyeslés a közéfen.) Pedig, t. ház, ez a büszkeség jogczim volt még a múltkoriban és előfordult az az eset, hogy a világ első parlamentjében, Angliában, hivatkoztak arra, hogy a magyar parlamentben nincsen klotür és a magyar parlamentnek vannak a legszabadelvűbb házszabályai. Ha már most ez az inditvány törvényerőre fog emelkedni, akkor bizony sohasem fognak a külföldön többet reánk hivatkozni, mint a világ legalkotmányosabb és legliberálisabb parlamentjére, hanem igenis, minket is akkor fognak idézni, a mikor szüksége lesz az odavaló kormányoknak arra, hogy indokolják a szabadság letörésére irányuló házszabálymódositásokat. (Helyeslések a közéfen.) T. ház ! Ha már Angliáról szólok, legyen szabad emlékezetükbe hivnom egy pár tényt. Nem akarok én párhuzamot vonni az angol viszonyok és a mi viszonyaink között, sem az angol parlament házszabályai, az angol parlament czerimóniái és a mi parlamenti szokásaink között. De kötelességemnek tartom önöket arra emlékeztetni, hogy Anglia nem mert hozzányúlni az ő házszabályaihoz még akkor sem, a mikor már európai nagyhatalom volt, hanem csak akkor módosította házszabályait, a mikor a világ legelső hatalmává lett. Nem szabad továbbá elfelejteni, t. ház, hogy Angliában a házszabályokat csak azután módosították, miután a választási szabadságot biztosították, és a választójogot minél tágabb néprétegeknek adták meg. És Angliában, t. ház, nem csinálták meg a klotürös javaslat alapján a választási jog kiterjesztését, hanem megcsinálták először a választási jogot tág alapokon, és csakis azután csinálta meg az újonnan összeült ház az ő