Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

28í. országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken. 257 Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi felszólalásában beismerte, hogy jóakarattal foglalkozott ezen kérdéssel és beismerte, hogy, sajnos, csalódásokon ment keresztül. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ha akkor lementem volna, talán észre vettem volna előbb. B. Bánffy Dezső: A beismerés folytán kétségtelenül elismeréssel is kel], hogy szolgáljak, de akkor olyanok voltak az idők, hogy fühözfához látszott kapkodni szükségesnek lenni. (Élénk derültség.) Hencz Károly: Ez a régi stílus! A régi Bánffy! (Derültség.) Bredicean Koriolán: Szorult a kapcza! B. Bánffy Dezső : Arról volt szó, hogy négy homlokzattal szemben küzdeni nehéz. Egyik a horvátok homlokzata, a másik a szocziálistáké, a harmadik a nemzetiségeké, és ezeket eliminálni kell; ezeknek engedményeket kell adni; ezeket meg kell nyerni, hogy a negyedik homlokzatot, a császárt legyőzzük. Ez volt kiadva mint jelszó; . ezt volt az indokolás, a melyet én elitéltem akkor és a melyet nem helyeseltem. Ezért történt, hogy a rezoluczionistákkal kerestetett a barátság és mert nem tartozik ide, nem szólok most a szoczialistákkal és a nemzetiségekkel szemben követni tervelt álláspontról. A harcz eredménye az lett, hogy békét akartunk kötni a rezoluczionistákkal és a béke eredménye itt ma is látható. A másik kettőről, mondom, nem szólok, a harmadikkal, Becsesei szemben hogy győztünk-e vagy nem győztünk, azt méltóztassanak megitélni. Az ítélet és felelet a függetlenségi párt soraiból jön Barabás Bélának tegnap olvastam nyilatkozatában. Az a nagy győzelem, a mely a küzdelem eredménye, maga után hozta Barabás Béla programmját, a mely programmot tegnap vagy ma olvastam a lapokban ; a melyben azt hirdeti, hogy félre kell tenni a közjogi kérdések vitatását; ne vitassuk a 67-et és 48-at, . . . Sándor Pál: Igaza van! B. Bánffy Dezső: ... elégedjünk meg azzal, hogy gazdasági és szocziálpolitikai téren alkossunk, erősödjünk meg és ezen megerősödés után reméljünk majd közjogi sikereket. Jól van megírva ez a Barabás-féle programm, csakhogy plágium, mert ezt már 1903-ban hirdettem én, de eredménytelenül. Pető Sándor: A szabadelvű pártnak is ez volt a j>rogrammja mindig! B. Bánffy Dezső: Dehát hagyjuk ezt a kérdést. Ezekről csak inczidentaliter akartam szólni, mert a házszabályok revíziójáról kell szorosan véve beszélni és arról akarok ma én is beszólni. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Bánffy Dezső: Az én nézetem szerint kétségtelen, hogy a házszabályok revíziója szükKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. séges. Nem ma érzem és nem is ma hirdetem először, de azért a tárgyalás alatti házszabálymódosító szakaszt vagy mondatot vagy körmondatot ebben a formában mégsem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadhatom el, mert — ha már beszéltünk annyit, beszéljünk még tovább erről — inczidentaliter nem lehet ilyen kérdéseket megoldani. A mint inczidentaliter •— igen helyesen mondotta Polónyi Géza képviselő ur és az elnök ur is — a házszabály magyarázásával, értelmezésével nem lehet foglalkozni, ugy a házszabályok módosításával sem helyes így foglalkozni. T. ház! A házszabályoknak bizonyos ad hoc mutatkozó érdekből vagy czélból való módosítása mindig megboszulta magát. Ha visszagondolunk, t. ház, az 1904 november 18-iki eseményre, ott is azt találjuk, hogy nem lehetett a házszabályt eredménynyel módosítani, mert egy bizonyos burkolt vagy nem burkolt czélra való tekintettel, — akkor ugy mondtuk és hiszem, hogy ugy volt, — a létszámemelés ellen, és a gazdasági közösség feltétlen biztositása ellen kellett, hogy a kázszabálymódositás, a lex Dániel ellen harezra szálljunk. És most is, akár beismeri a t. belügyminiszter ur, akár nem, a látszat az, hogy bizonyos legközelebbi érdekek és czóloknak szolgálatára kell inczidentaliter, egy ilyen erőltetett, hosszú mondattal a házszabályokat revideálni Voltam én is abban a helyzetben 1897-ben és 1898-ban; — talán a belügyminiszter ur emlékezni fog reá, mert bevonatott ő is azokba a tárgyalásokba, — akkor is felvettetett az a kérdés, hogy a házszabályok módosítása szükséges; szükséges avval az áramlattal szemben, a mely akkor részben tárgyi, részint nem tárgyi okoknál fogva jelentkezett; szükséges a nyugodt tanácskozás biztosítására, az ellenzék bizonyos turbulens, kisebb részének a letörésére. Érdekemben lett volna, t. ház, ennek az álláspontnak az elfogadásával kísérletet tenni ilyen inczidentaliter való változtatásra. Nem vállalkoztam reá. Nem is biztam a sikerben; nem is tartottam megengedhetőnek elvi okoknál fogva és hogy igazam volt, azt a későbbi idők, a Tiszaféle ugrai levél következtében tervezett házszabálymódosítás sorsa bebizonyította. És akkor, t. ház, a mikor mi azzal a lex Dániellel szemben november 18-ika után a harezot a vidéken folytattuk, állandóan hirdettük, hogy ebben a formában, ilyen czélzattal, ily körülmények között házszabályokat módosítani nem lehet. Buza Barna: Nem ebben a formában történt! (Zaj.) B. Bánffy Dezső: És most, t. ház, ugyanebben a formában . . . Buza Barna: Nem ebben a formában történt ! B. Bánffy Dezső: Azt mondja egy képviselőtársam, hogy nem ebben a formában; csak 33