Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

258 284. országos ütés 1908 márczius 6-án, pénteken. nem ezekkel a betűkkel és szavakkal, de messzemenően majdnem ebben az értelemben. Buza Barna: Egészen más formában történt! B. Bánffy Dezső: Ki az, kérem, a ki közbeszól ? (Derültség. Felkiáltások a jobboldalon : Buza Barna I Derültség.) Hát, t. képviselő ur, nem vagyok abban a helyzetben, hogy most mindjárt öt percznyi szabadságot kérjek, bogy a naplóból kikeressem a lex Dánielt és azt itt felolvassam. Buza Barna: Ismerem! B. Bánffy Dezső: Olvassa el jobban a t. képviselő ur és meg fogja látni, hogy formában semmi különbség sincs, érdemben pedig csak bizonyos részben van különbség. Buza Barna: Egészen más! (Zaj.) B. Bánffy Bezsö: És egész őszintén szólva én azt nem fogadtam el; én voltam az első, a ki a házszabályrevizió érdekében a Tisza István által választatni kért bizottság kiküldése ellen állást foglaltam, még pedig Budán, az uj-pártnak egy gyűlésén, kijelentvén, hogy még a bizottság választásához sem járulok hozzá. GrondoloH), másnap azután a néppárt hozott hasonló határozatot és folytatólag igy mentünk tovább. Nagyon jól kell tehát ismernem azt a módosítást és fentartom, hogy igy van, de ha választanom kell az Andrássy Gyula, a Nagy Emil-féle módosítás, vagy a lex Dániel között, akkor inkább visszatérek a lex Dánielhez. (Helyeslések a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) De én nem térek vissza arra sem, (Halljuk!) nem fogadom el azt sem, mert ebben a formában nem is tartom lehetségesnek, hogy ez eredményre vezessen, mert egy ilyen hosszú mondatba összeszedett, részleteiben alig megérthető, még kevésbbé letárgyalható mondattal az elnök kezébe letenni az intézkedéseket majdnem lehetetlen, mert az elnök maga sem lesz képes abban a khaoszban, abban a labirintusban mozogni, ha tisztességes, a mint hogy az és kell is, hogy az legyen. De lehetnek idők, a mikor másforma elnökök is jönnek és azok nem akarnak majd eligazodni. T. ház! Nehéz viszonyok között voltam akkor, mikor — Eötvös Károly beszédéből kellene megkeresnem, de, ha nem is szó szerint, emlékezni fogok rá — — a szabadelvű kálvinista papok az én megbuktatásom érdekében összecsókolóztak Molnár János apáttal. Nagy szükségben voltam, de inkább láttam kötelességemnek állásomat otthagyni, semmint ilyen formák között erőszakolt — pedig módomban volt, lehetett volna — házszabályrevizióval oldani meg a kérdést. T. ház! Tanultam egyet-mást egy kis könyvből: Menger Antal TJj erkölcstanából, a melyből idézni fogok egynéhány szót arra vonatkozólag, hogy változott viszonyok közt változott nézetek vannak és a hatalmi viszonyok változása az erkölcsök felfogása tekintetében egészen más. Azt mondja Menger (olvassa): » Hogyha Brutus és Cassius Krisztus előtt 49-ben döfték volna tőrjüket Julius Caesarba, a midőn a Hubicon folyót átlépte, mint lázadó és államfelforgató jelentkezett és ez által a római köztársaságot megmentették volna, akkor bizonyosan későbbi időben Hermoniust és Aristogenest is mint a haza megszabaditóit magasztalták volna.« Mert változtak a viszonyok. Most is a hatalmi viszonyok változtával változtak az erkölcsi felfogások; változtak annyiban, a mennyiben azok, a kik a hatalom állítólagos túltengése folytán a házszabályok szigorú, betűszerinti betartását követelték, ma, a hatalmon, a változott viszonyok következtében szükségesnek látják a házszabályok módosítását, (TJgy van!) még pedig nem is más formák között, hanem ugyanazon formák között. És a mint a múltban a nemzeti érdekek szolgálatának hirdették azt, hogy 30 - 40-en a tanácskozás rendjét megzavarták, ugy ma a disszidens urakat — a kikhez én nem tartozom és nem is fogok tartozni politikai okoknál fogva (Helyeslés.) — nemzetellenes törekvésekkel vádolják, mert együtt beszélnek és szavaznak a horvátokkal, a nemzetiségekkel, a kikkel én kétségtelenül soha semmi körülmények közt nem fogok egyetérteni; mert mig a nemzetiségek elmélete szemben áll avval a szerintem egyetlen lehető alappal, a melyen a magyar államot kiépíthetjük, a problémának avval a megoldásával, hogy ezt az államot egységes nemzetivé tegyük, és másfelől mig a horvát urak az ő közjogi theoriájukkal olyan törekvéseket képviselnek, a melyek az állam területi egységét, állami egységét zavarják meg: a véletlen mégis ugy adja, hogy ezekkel az urakkal a házszabály kérdésében ma, — ma, hangoztatom — egyetértek. És a mig a múltban nemzeti érdekeket szolgáltak azok, a kik a házszabálymódositást nem engedték meg, addig ma a nemzeti érdekeket lábbal tiporják azok, a kik összeállnak és azt mondják, hogy igy ebben a formában ez idő szerint nem helyes a házszabályokat módosítani. (Helyeslés.) Az erkölcsi felfogás tehát a hatalmi viszonyok szerint változik. (Ugy van!) Ilyen változás előtt állunk ma is. Nem kifogásolom, de nem is ítélem el, mert az emberi természetben van. Menger könyvéből tanultam, hogy a hatalmi viszonyok, az erőviszonyok alakulása az erkölcsi felfogások alakulását is előidézi; azoknak, a kik a hatalmat kezelik, joguk van azon az állásponton lenni, a melyet ma képviselnek, de nekem jogom van ezt az álláspontot elitélni, s ma azt mondani, hogy a házszabályrevizió ebben a formájában nem áll az ország és a nemzet érdekében. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Rendszertelenül fogok beszélni, talán czélszerűbb lesz, mint hogy azt a sok ki-