Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

256 áS4. országos ütés 1908 márczius 6-án, pénteken. érzi, bogy felelős, de azt hittem akkor, úgymond, hogy Magyarországnak szolgálok, ha megkísértem a békés, barátságos és testvéries egyetértést. Ott a baj. Ezzel a jus dormienssel azért élnek az illető urak, mert a velük folytatott tárgyalás rendjón remények keltek fel bennük, a mely remények később kielégítést nem nyertek; követeléseik meg sokkal messzebbmenők, semmint a magyar állam egységére való tekintettel azokat a magyar állam teljesíthetné, de mégis jogosultaknak látszanak, mert a velük folytatott tárgyalások rendjén nekik bizonyos dolgok kilátásba helyeztettek, főként akkor, a mikor, a mint a kereskedelemügyi miniszter ur mondja (olvassa): »ebben az irányban iparkodtam a horvátokkal egyetértésre jönni és ebben az irányban tettek ők nekem nyilatkozatokat, biztosítva engem, hogy ha igy lesz végrehajtva a kiegyezési törvény velük szemben, akkor ők Magyarország iránt barátságos érzelmeket fognak táplálni «. Mi van ebben? Az van ebben kifejezésre juttatva, hogy 1868 óta a horvát kiegyezési törvény a horvát állítólag jogosult igényeknek meg nem felelően hajtatott végre, és nekik, a rezoluczionistáknak, a velük folytatott tárgyalások rendjén kilátásba helyeztetett, hogy a törvény végrehajtása tekintetében az előző kormányok álláspontjának megváltoztatásával nekik kedvezőbb helyzet biztosíttatik, Ez elitélése egy közel negyvenéves gyakorlatnak, annak a gyakorlatnak, a melylyel szemben az ellenzék abban az időben az akkori kormányokat vádolta, hogy a horvát törvényeket ugy hajtja végre, hogy a horvát jogok túlterjeszkedését engedik. Természetesen következett ebből, hogy a hatalmon aztán nem lehetett a törvényeknek oly végrehajtást biztosítani, a milyent az illető urak óhajtottak és reméltek; olyant, a milyen a magyar állam érdekeinek, a magyar állam egységének szempontjából kétségtelenül meg nem felelhet. (Ugy van!) Ebből következett aztán, hogy az illetők magukat reményeikben csalódottaknak érezvén, a jus dormiens-sel itt éltek és ebből következett azután, hogy hónapokon keresztül a magyar képviselőház egy sobranje nívóján tárgyalt, olyan nyelven, a melyet itt nem értettek, a melyet az elnök sem értvén, tolmácsot kellett alkalmazni. Mindenki tudja, — e tekintetben eltérő nézet e házban nincs — hogy engem Polónyi Géza képviselő úrral sem a múltban, sem a jelenben és előreláthatólag bizonyosan a jövőben se semmiféle egyetértés kapcsolata nem köt össze, azonban mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez alkalommal a Polónyi Géza képviselő ur által elmondottakkal kell, hogy egyetértsek, mert az ő felszólalásában elitélése van annak a rendelkezésnek, a mely mellett ma tárgyalunk, a melynek következtében tolmácsa van ugyan az elnöknek, de a képviselők nem tudják, hogy a horvát képviselőkkel szemben a házszabály mikép alkalmaztassák. Nagyon röviden akartam ezt a kérdést érinteni, (Halljuk!) mert hiszen csak részben tartozik ide, bárha bizonyos vonatkozása van a dologra, mert hiszen a házszabályrevizió egyik főindokául gróf Andrássy Gyula maga is a horvátnyelvü felszólalásokat, a horvát obstrukcziót hozza fel. Még tartozom Polónyi Géza képviselő urnak, a kivel, mint mondám, sem politikai, sem társadalmi összeköttetésem nincs, nem volt és hihetőleg nem is lesz (Derültség.) azzal, hogy igazat adjak neki azzal a váddal szemben is, a mely felhozatott, hogy a horvát rezoluczionistákkal a kapcsolatot ő hozta létre. Igaza van tegnapi felszólalásában, hogy ő nem kezdeményezte; ő még nem is volt a kijelölt megbízott, mert az gróf Batthyány Tivadar volt a vezérlő-bizottságban és csak mert Batthyány gróf akadályozva volt, kináltatott ő meg és ennek következtében vállalkozott ezen megbízatásra. Polónyi Géza : Ugy van! B. Bánffy Dezső: Polónyi képviselő ur mondja, hogy ugy van. Különben én már más helyen nyilatkoztam is e tekintetben, hogy én már akkor láttam a rezoluczionistákkal való barátkozás komoly következményeit és felemeltem tiltakozó szavamat. Andrássy Gyula gróffal, a ki ma belügyminiszter, egyetértettünk e tekintetben ; sajnos, hogy nem tudtuk nézetünket érvényesíteni. A következő tárgyalások rendjén, mikor én már távol maradtam, — talán Andrássy Gyula gróf résztvett a bizottságban, nem tudom — mégis bizonyos közeledés kíséreltetett meg, a mely hogy további tárgyalásokra nem vezetett, csak azon nagy szerencsétlenségnek köszönhetjük, hogy 1906 február 19-én megtörtént a magyar országgyűlés feloszlatása. Ezt megelőzőleg, február 18-án már Kossuth Ferencz bizottsági elnök a Fiúméba való leutazás tervét is megállapította, a mi ellen tiltakoztam, a hová nem is utaztam volna le és attól tartok, hogy ha az országgyűlés szerencsétlen feloszlatása szerencsésen nem jön nekünk segítségünkre a tekintetben, hogy a Fiúméba való leutazás elmaradjon, ma talán még nagyobb nehézségek előtt állnánk, és talán a rezoluczionistákkal folytatott tárgyalások még komolyabb következményeknek lettek volna okozói. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Vagy talán észrevettük volna a félreértést! Polónyi Géza : A fiumei sztrájk akadályozta meg a leutazást.' B. Bánffy Dezső: Hiába rekriminálunk ezen tények felett; ezek tények, a melyeknek következményei alatt nyögünk most, és a mely következmények részben okai annak, hogy a házszabályrevizió kérdésével is foglalkoznunk kell. Hálás elismeréssel veszem, hogy Kossuth