Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

2#4. országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken. 255 ur enuncziáeziójával és ezzel a magyarázattal meg van állapítva mit én mondottam. Ugron Gábor: Dehogy van! Polónyi Géza: Csak a forma más. Csak az a különbség, hogy az elnök javaslatára hozatott a határozat, de tény az, hogy a határozat nem volt házszahályszerüleg előkészítve, (Igaz! Ugy van! balfelol.) hanem volt egy napirendre nem tűzött javaslat; a képviselő ur által állítólag hat hónappal ezelőtt — nem emlékszem rá, szívesen konczedálom, hogy így volt — felvetett eszméje; a t. képviselő urnak egyszerre csak eszébe jutott ez a gondolat, miután hat hónapon át állítólag pihent és akkor egyszerűen egy határozat keletkezett. Felszólalásommal legalább annyit elértem, hogy ez a gyakorlat felszólalás nélkül nem maradt. Hogy itt inkonzekvencziák állanak elő és hogy nehéz ezen házszabályt az elnöknek kezelni olyan felszólaló képviselőkkel szemben, a kiket meg nem ért, azt én tudom. A kérdés azonban csak az, hogy miből származik nagyobb baj: abból-e, ha tárgyalási nyelvvé deklaráljuk a horvát nyelvet, vagy pedig, ha az csak nyilatkozati nyelv marad. Abból-e, hogy egy tolmács alkalmaztatik, a kinek emberfeletti, sőt emberileg lehetetlen feladatot adunk? Mikép történik ez gyakorlatilag? (Bajijuk! Halljuk!) Az a tolmács a háznak nem tolmácsolja a beszédet, naplóba legutóbb már fel sem vétetik és igy utólagosan sem értesülök arról, hogy mit beszólt az illető képviselő ur. Az a tolmács mit csinál? Ott áll az elnöknél és azon borzasztó, emberfeletti feladata van, hogy egy és ugyanazon perczben hallgassa is, a mit a szónok beszél és már tolmácsolja is a beszédet. Ez emberileg lehetetlen dolog. (Igaz! Ugy van! balfelol.) A inig a tolmács ott áll az elnök háta mögött, addig nem az elnök úrtól függ az elnöki hatalom gyakorlata, hanem attól, hogy az a szegény tolmács mit tart házszabályellenesnek, alkotmányellenesnek és a szerint tolmácsolja. Semmi egyebet nem akartam elérni, mint azt, hogy ebből ne keletkezzék egy állandó gyakorlat, a mely jjreczedensül szolgálhatna. Szívesen konczedálom, hogy nagyon nehéz a kérdésnek helyes megoldása, valamint konczedálom, hogy ez a kérdés vétessék tárgyalás alá. A kéjjviselő uraknak, valamint a függetlenségi pártnak, mint többségnek, módjukban fog állani, hogy ez iránt megfelelő javaslattal álljanak elő, de méltóztassanak nekem megengedni a kérdést: abban van-e a legnagyobb igazság, hogy ha tolmács alkalmaztatik és ezzel tárgyalási nyelvvé van deklarálva a horvát, mert hiszen akkor megkövetelheti minden képviselő, hogy neki is tolmácsoltassék rögtön a horvát beszéd, mert az illetőnek akkor az egész ház tolmácsának kell lennie, máskülönben nem érthetjük meg, hogy mi történik a házban. Ezt tartottam még szükségesnek kiegészítve azzal, hogy a mi a történelmi múlt tekintetében áll, a mélyen t. elnök ur felolvasott a 39 esztendei prakszisból egy esetet; megengedem, erre az egy esetre nem emlékeztem, de méltóztatnak látni ebből is, hogy ebben az egy esetben sem történt megállapodás a házban, a mely változtatott volna azon egy esettől eltekintett általános gyakorlaton, amely abból állott,— ezt vonom le konzekvenczia gyanánt — hogy a horvát képviselők sohasem magyarázták maguk sem ugy ezen jogot, hogy nekik itt állandóan horvát országgyűlést lehessen tartamok, hanem nekik meg volt adva, mint kivételes konczesszionális jog: jus dormiens, hogy ezzel időszakonként, kivételesen, jogfentartás czéljából élhessenek. Ha pedig a t. képviselő urak itt a magyar országgyűlésen ezzel a praxissal is igazolt megállapodással ellenkezőleg hónapokon át horvát országgyűlést tartanak, akkor ez az én meggyőződésem szerint nem a joggal való élést, hanem a joggal való visszaélést jelenti, ez ellen pedig tiltakozom. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Nekem csak egy megjegyzésem van a képviselő ur felszólalására. Megismételte azt, hogy inczidentaliter hozatott ez a határozat. Engedelmet kérek: az elnöknek joga van előterjesztéseket tenni; az elnöknek nem kell inditványkönyvbe beirni indítványait. Ez egy régi prakszis, a mely ennél sokkal fontosabb kérdésekben is megilleti az elnököt, senki nem szólalt fel az elnök javaslata ellen és igy az egyhangúlag határozat erőre emeltetett. (Ugy van!) Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: B. Bánffy Dezső. (Halljuk! Halljuk!) B. Bánffy Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szorosan véve az imént elhangzott házszabályvita is következménye annak az alakulásnak, a mely a rezoluczionistákkal folytatott béketárgyalás következtében előállott. (Halljuk! Halljuk!) És szorosan véve az a körülmény, hogy szüksége mutatkozott a házszabályok revíziójának, ugyancsak abból következik, mert hiszen az utolsó idők tapasztalatai rendjén látta szükségesnek valaki, talán Nagy Emil, de a mint utólag értesültünk, gr. Andrássy Gyula, hogy a házszabály revízió alá vétessék. Nem akarok visszatérni részletesen, még röviden sem, arra a vitára, a mely itt a házszabály kérdésében a horvát felszólalliatás tekintetében lefolyt. Azt hiszem az, hogy a horvát képviselő urak azzal a jus dormienssel, a mint Polónyi Géza t. képviselő ur mondja, most itt a házban hónapok óta élnek, következménye annak a hibás politikának, a mely velük szemben az utolsó két év folyamán követtetett, (Mozgás.) és hogy e politika hibás volt, azt Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur maga elismerte tegnapi felszólalásában, a melyben azt mondja, hogy