Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

28Í-. országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken. 253 dobjuk ki kezünkből, hanem éljünk vele. Van elnökünk, a ki azzal élni tud, tehát ne semmisítsük meg azt a módot, a melylyel az elnök ellenőrizni tudja a képviselőházi tanácskozásokat. (Helyeslés halfelöl.) Elnök : T. ház! Azt hiszem, szükséges nekem is nyilatkoznom erre az ügyre nézve, (Halljuk! Halljuk!) annyival inkább, mert Polónyi Géza t. képviselő urnak két téves állítását kell helyreigazitanom. Az egyik az, hogy ő azt állította, hogy eddig a horvát beszédek nem kerültek bele a naplóba, hanem egyszerűen odaíratott, hogy az illető képviselő horvát nyelven beszélt. Ez nem felel meg a valóságnak, mert itt van pl. 1878ban november 25-én Gyurgyevics Vazul képviselő horvát beszédje, a mely bevétetett a naplóba egészen s ugyanez utána magyar nyelven is bevétetett. (Felkiáltások balfelöl: Ez a helyes! Hiba volt!) Nem arról beszélek, hogy ez helyes volt-e vagy nem — majd erre is kitérek — csak a tényeket akarom helyreállítani. Tévesen állította Polónyi Géza azt, hogy eddig nem vétettek a naplóba horvát beszédeket. Ez tehát nem felel meg a valódi tényállásnak. Az a különbség volt csak, hogy a régi időkben gyorsíró nem jegyzett, hanem egyszerűen, mikor elmondotta a horvát képviselő az ő beszédjét, átadta a gyorsíróknak a horvát beszédet és a horvát képviselő beszéde ugy, ahogy azt a horvát képviselő nekik átadta, bevétetett a naplóba. Lengyel Zoltán: Ezek már könyv nélkül tudják! Elnök: Most már, a mikor ez a beszéd elhangzott, 1878. évi november hó 25-én, egyszersmind utasíttatott a naplóbiráló-bizottság, hogy jövőre hasonló esetre nézve véleményt mondjon ós jelentést tegyen az iránt, miként szándékozik ezen esetben eljárni. A naplóbiráló-bizottság azután ugy az 1878 november 25-én előfordult esetre, mint a jövendőben előfordulható hasonló esetekre azon véleményes javaslatot teszi, hogy (olvassa): »a horvát nyelven mondott beszédek az illető szónokoktól azonnal elkéretvén, ha azok a gyorsirodának átadattak, a naplóban eredeti horvát nyelven és közvetlen utána hiteles magyar szövegben is foglaljanak helyet.« Ez volt a javaslata a naplóbiráló-bizottságnak. A mikor ez a bizottsági jelentés tárgyalás alá vétetett, akkor Beöthy Algernon adott be egy indítványt, a mely arra irányult, hogy (olvassa) •' »Intézkedjék a ház elnöke, hogy a gyorsiroda személyzete egy horvátul gyorsírni tudó egyénnel szaporittassék.« Erre nézve azután megindult a vita. Irányi Dániel akkor a következőket mondotta (olvassa) : »Én, t. ház, a horvátok kívánságát az 1868-iki törvényből folyónak tartom. A horvátoknak azon egyezség értelmében joguk van e teremben horvátul szólni, ebből következik, hogy az ő beszédeik horvát nyelven vétessenek a naplóba, de viszont azok, a kik a nyelvet nem értik, a fordítást is megkövetelhetik. Azt mondják, hogy ez pénzbe fog kerülni. Uraim, én a gazdálkodásnak barátja vagyok, igen sokszor szólaltam fel a kormány által űzött pazarlás ellen, de midőn arról van sző, hogy a Horvátországgal kötött egyezségnek egy következményét végrehajtsuk, akkor lehetetlen, hogy 1000 vagy 2000 forint miatt horvát atyánkfiait még inkább elidegenitsük magunktól. íTem tudom, uraim, vájjon ki fogjuk-e engesztelni őket.« (Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! Ez nagyon fontos, méltóztassék ide figyelni. (Tovább olvassa): »Nem tudom uraim, vájjon ki fogjuk-e engeszteni őket; de azért mindent kerülni akarok, a mi az idegenséget, mely túl a Dráván létezik, még inkább növelni képes. Én uraim, 1848-ban, fájdalom, tajiasztaltam és tapasztaltuk mindnyájan, mily iszonyú szenvedéseket rovott a magyar nemzetre azon viszálykodás, mely a különböző nemzetiségek között dúlt és azért 1849-ben a szegedi országgyűlésen fogadást tettem, hogy életem egyik feladatának fogom tekinteni a különböző nemzetiségek közti egyetértés helyreállítását. (Éljenzés a középen.) Ehhez kéjoest e teremben is már többször kijelentettem, hogy Magyarország második alapitójának fogom tekinteni azon férfiút, a ki a magyarországi nemzetiségek közt a jóbaráti viszonyt helyreállítani képes leend. (Helyeslés a középen.) Ez, uraim, az én meggyőződésem; ez vezérel a különböző nemzetiségekkel szemben, s ennélfogva hozzájárulok Beöthy Algernon képviselő ur indítványához.« Most ugyanezen az ülésen Madarász József képviselő szintén indítványt adott be (olvassa) : »Utasittassék vissza a jelentés a naplóbiráló-bizottsághoz a végett, hogy a tárgyat újra tanácskozás alá vévén, az iránt jelentést adjon be«. A szavazás eredménye az volt, hogy Madarász József képviselő urnak ez a halasztó indítványa fogadtatott el. Konstatálnom kell azonban, hogy erre nézve azután a naplóbirálóbizottság semmiféle jelentést nem tett (Derültség és felkiáltásolc a baloldalon : Már akkor is igy volt ?) és a képviselőház ezt a kérdést többé nem tárgyalta. (Zaj.) Kérek csendet! Én kötelességszerüleg kell, hogy a kérdés minden előzményét megismertessem a képviselőházzal, (Elénk helyeslés.) mert ez oly fontos dolog, hogy ebben inczidentaliter csakugyan nem lehet határozni. Polónyi Géza képviselő ur másik állítása az volt, hogy inczidentaliter, a házszabályokhoz való hozzászólás alkalmával hozatott az a határozat, hogy az elnök mellett tolmács alkalmaztassák. Bocsánatot kérek, ebben is téved a képviselő ur. Már Ugron Gábor képviselő ur kifejtette, hogy ő kezdeményezte a dolgot, azután az ő kezdeményezésére . . . (Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! Én egész türelemmel hallgattam