Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-284

252 284, országos ülés 1908 márczius 6-án, pénteken, oldalon: Egy sem!) és ez következése annak a korszaknak, a melyben a horvát képviselő urak legnagyobb része felnőtt, a mely nagyon jól tudta, hogy állami közösségben van Horvátország Magyarországgal, jól tudta, hogy együtt kell törvényeket hoznunk, együtt kell, hogy éljünk, együtt kell, hogy küzdjünk és harczoljunk, és mégis oda dobta magát a német kultúrának és visszautasította a magyar kultúrát, a minek az a következése, hogy itt ülhetnek negyvenen, akik nem tudják, hogy mit beszélünk mi, és beszélhetnek itt negyvenen, a kikről mi nem tudjuk, hogy mit beszélnek, mert nem tudnak magyarul beszélni. (Igaz! TJgy van!) Ilyen körülmények nem voltak előreláthatok 1868-ban. Ilyeneket fel nem tételeztek, mert a 68-iki törvények meghozása abból a czélböl történt, hogy a mi a múltban megesett, a viszálykodás és az ellentét, a mely a 40-es évektől fogva szittatott a magyar nemzettel szemben és a mely a horvátokat csak ugyanazon szolgaságba vezette, mint a melybe mi belejutottunk, hogy ennek a viszálykodásnak és ellentétnek még az emléke is eltöröltessék és testvéries együttműködés alapján itt a magyar országgyűlésen a horvátok érdekeit is megoltalmazzuk és megvédelmezzük. Ezen feltevésből hozatott ez a törvény, ennek a feltevésnek szempontjából kell ezt megítélni, ha a horvát képviselő urak ezen feltevésnek nem tudnak megfelelni: egy kötelességünk feltétlenül van, ós ez az, hogy ellenőrizzük őket abban a tekintetben, hogy a mit itt elmondanak, legalább az ország törvényeinek és alkotmányának megfeleljen. Ezt az ellenőrzést, a ház ha értik a horvát nyelvet annak egyes tagjai, a saját tagjai által is gyakorolhatja; ha pedig a ház tagjai nem értik, nincs más mód, mint hogy azt az elnök által gyakorolja. (Helyeslés bal felől.) A ház elnöke nem köteles horvátul tudni, de a háznak kötelessége, hogy módot és eszközt nyújtson az elnöknek arra nézve, hogy megérthesse, mit beszélnek a horvát képviselők és gyakorolhassa azt az elnöki jogot onnan az elnöki székből ugy, hogy tudomást szerezhessen magának arról, hogy a mit azok a képviselők mondanak, az ország törvényeinek és alkotmányának megfelel-e és később, a midőn majd az ő beszédeikre visszatér még valaki és jogforrást akar aikotni azokból, nyoma legyen a rendreutasításnak, a visszautasításnak és annak, hogy az elnök rendszabályozással mutatta meg, hogy ilyen észrevételek, megjegyzések és elméletek a magyar országgyűlés által nem lettek elfogadva, hanem hogy ezen visszaélések, törvényszegések, törvény ellen való beszédek miatt az illetők rendre lettek utasítva, (Helyeslések.) Ebből azonban nem következik, t. képviselőház, az másik dolog, a mit Polónyi t. képviselő ur mond.. Mert nagyon könnyen lehet ám a dolgokat persziüálni. (Helyesléseit.) Mi szükségből és kényszerűségből vagyunk kénytelenek tolmácsot alkalmazni. (Igaz! Ugy van! Zaj.) Bocsánatot kérek, a ház a tanácskozásaiban olyan segédeszközöket rendelhet el, a milyeneket jónak lát. Ha a ház azt látja jónak, hogy innen e teremből telefomhálózat menjen ki az ország minden részébe: ez az ő benső szabadságához és elhatározásához tartozik. (Ugy van!) De térjünk át a kérdés másik felére. (Zaj.) Egy hang baifeiő!: De a házszabály! (Zaj.) Ugron Gábor : A házszabályok semmit sem rendelnek. A ki a házszabályokról beszél, előbb olvassa el és értse meg. (Ugy van!) A mi nincs a házszabály, nincs a törvény ellen: a ház a maga tanácskozásaira nézve határozottan elrendelhet mindent, a mit akar. (Zaj.) T. ház! Polónyi képviselő ur ugy állítja fel a kérdést, hogy az ellenőrzésnek vagy minden nemét alkalmazzuk, vagy egyiket se. Bocsánatot kérek, az a fordító felesketett gyorsíró, tehát nem teljesen olyan személy, a kire semmit sem adhatunk; hónapokon keresztül működött itt és csodálatos módon soha abba a helyzetbe nem került, hogv kétségbevonták volna azt, a mit tolmácsol. Nem tették ezt még a horvát képviselő urak sem; (Zaj. Felkiáltások balfelöl: Nem tudták!) nem történt az, hogy a horvát képiviselő urak, mikor az elnök valamelyiküket rendre utasította, no tudták volna megmondani az okot, miért utasíttattak rendre és nem fordult elő eset arra, hogy onnan felszólaltak volna, hogy az elnök helytelen értelmezés következtében utasította őket rendre. Én, t. ház, nem akarom a horvát uraknak odadobni a gyeplőt, hogy szabadon beszéljenek és szabadon hirdessenek elveket Magyarország feldarabolásáról, szétbontásáról, a magyar alkotmány összetöréséről itt ebben a házban és mi ezalatt mint a süketfajd bámuljunk rájuk, páváskodjunk, ne értsünk belőle semmit. Tessék a háznak arról gondoskodni, hogy ez az ellenőrzés ne kisebbittessék, hanem még hatályosabbá tétessék, hogy ez nagyobb és mélyebb terjedelmű legyen. Mert nekünk itt ezen az országgyűlésen együtt kell lennünk, tanácskoznunk kell és ha a törvények hibásak, akkor azok közeit akként kell kiszőnünk, hogy abból nemzetünkre, alkotmányunkra, szólásszabadságunkra semmi hátrány ne támadhosson. Én ezen okból arra kérem "a t. házat, hogy tartsuk fenn az eddigi gyakorlatot mindaddig, mig egy sokkal jobb, czélszerübb és hatásosabb ellenőrzés módját a kéj>viselőház meg nem találja és el nem fogadja. Lehet, hogy inczidentaliter történt az az intézkedés, de abból egyáltalában nem következik, hogy most inczidentaliter megváltoztassuk. (Ugy van!) Az az intézkedés olyan volt, a melynek közszükségót éreztük, melyre rászorultunk; más egyhamar rendelkezésünkre nem akadt, azt az egyet tehát ne