Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

iiárczius 5-én, csütörtökön. 242 §83. országos ülés Í9ü8 i és ne látná szívesen még a zsebkendőlobogtatását is. Tényleg a kiilellenség leverése felér egy kis házszabálysértéssel. Ha tényleg csak ezért keü a házszabályrevizió, akkor nem kell. Horvátokról bajos is beszélni, mert a revíziót a belügyminiszter - ur a választási joggal hozván kapcsolatba, elesik azon érv, mert a horvátok nem is lehetnek jelen. Azért beszélek jobbára nemzetiségiekről és szoczialistákról, mint a kik ellen állítólag ezen revízió éle irányul. Azonban azt hiszem, hogy a képviselőház meg van győződve arról, hogy ezek az érvek nem állanak meg, legalább nem azon vonatkozásban, a mint fel lettek sorolva, és különben is kár. . . Elnök (csenget): A gyorsírói jegyzetekből meggyőződtem, hogy a képviselő ur, idézve a kultuszminiszter ur szavait, ezt mondotta (olvassa) : »T. képviselőház! Ez rágalom.« Ezért utólag rendreutasítom. (Helyeslés.) Tessék folytatni. Bella Mátyás: ... a nemzetiségiekkel szemben alkalmazni házszabályreviziót, iUetőleg hivatkozni arra, hogy a nemzetiségiekkel szemben a házszabályrevizió szükséges, egészen felesleges, a hogy e házban is megnyilatkozott a közvélemény, a melynek szószólója Tolnay Lajos t. képviselőtársam volt. (Felkiáltások balfelöl: Éljen Tolnay !) Kár ezzel a kérdéssel az ország drága idejét elfecsérelni, mert megvan ennek a Tolnay Lajos beszéde értelmében egy jobb és kurtább reczeptje. Itt hangzott el Tolnay Lajos következő nyilatkozata (olvassa) : »Szeretném azt az elnököt látni, a ki a magyar képviselőház elnöki székében egy magyar képviselővel szemben ugy alkalmazhatná a házszabályt, mint a hogy alkalmazták a horvátokkal szemben.« Lukács László : Jogegyenlőség ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bella Mátyás: Tolnay Lajos t. képviselőtársamnak ezen valóban a szabadság és egyenlőség eszméjének megfelelő nyilatkozata alkalmával tényleg jól esett volna hallani, a mint azt Molnár Jenő t. képviselőtársam közbeszólás alakjában kívánta is, az elnöki nyilatkozatot, mert igy czáfolatlanul azt ' a benyomást teszi ugy reánk, a kik itt vagyunk e házban, mint a közvéleményre, hogy tényleg kétféle szólásszabadság van a magyar parlamentben, még pedig a szerint, hogy valaki nemzetiségi vagy magyar képviselő. Minek akkor itt a házszabályrevizió, mikor igy is el lehet bánni a nemzetiségiekkel. Akkor közelfekvő azon állapot, a melyet A Nap jelez február 25-iki számában, szintén igen szép, ideális módon, még pedig ugy : A házszabály sérthetetlensége az utolsó igazi magyar alkotmánybiztosíték Bécscsel szemben. A horvátokat, nemzetiségieket egyszerűen ki lehet rúgni, meg lehet semmisíteni, de a házszabálynak érintetlennek, magyarnak kell lennie Bécscsel szemben. (Mozgás.) Hodzsa Milán : Be kell venni a házszabályokba ! Bella Mátyás : Kérdem, tényleg Tolnay Lajos beszéde után minek a házszabályrevizió ? A nemzetiségieket vagy agyon lehet hallgattatni, vagy ki lehet rúgni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Be csak a Nap-ban ! Bella Mátyás : A választási reform is szerepel a reviziój avaslat támogatására. A belügyminiszter ur követeli, hogy az általános választói jogról szóló reform már a módosított házszabályok mellett tárgyaltassék. A reform teljesen ismeretlen mindenki előtt, egy részletét sem ismerjük, csak titkon érző szivünk óhajtva sejti. Nem ismerjük a javaslatot, nem ismerjük egyetlen részletét és a t. belügyminiszter ur mégis azt kívánja a nagy függetlenségi párttól, hogy tekintettel a választási reformra, menjen bele a házszabályrevizióba. Felhangzott a függetlenségi párt részéről az ellenvélemény, hogy ne kényszerítsék őket a javaslat elfogadásával a sötétbe ugrásra. Erre vonatkozólag a belügyminiszter ur tanácsosnak tartott egy kis bepillantást engedni az elégületlenkedőknek különösen a tervezet azon részébe, a melyben körülbelül az foglaltatik: Bejöttök, ti jó fiuk, ne féljetek, hiszen azért vagyok itt, hogy a felsőbb rétegeknek, a mint maga mondja, uralma tovább is biztosittassék. Egyébiránt jól esik a belügyminiszter urnak a törvényjavaslattal összefüggésben tett következő nyilatkozata: Én többször mondtam, hogy oly törvényjavaslatot, a mely a magyar állameszmét veszélyezteti, benyújtani nem vagyok hajlandó, azonban igazságosnak kell lenni, ez a javaslat nem konfiskálhatja a más ajkú állampolgárok jogát, ennélfogva természetes, magától értetődik, hogy a nemzetiségek csoportja megerősödve fog bejönni. (Mozgás.) Ha a t. belügyminiszter ur ily tökéletes, igazságos, őszinte választási reformot igér és helyez kilátásba, a mely szerint a magyar állameszme nem fog csorbát szenvedni, a szocziáldemokratákat, a mint maga nyilatkozik, örömmel fogja üdvözölni az őket megillető helyen, és a mely reformnál kilátásba helyeztetik, hogy nem a nemzetiségek ellen irányul és a más ajkú állampolgárok jogát nem konfiskálja, akkor kérdem a t. belügyminiszter urat, hogy kitől félti e nagyszerű javaslatot, kitől félt egy oly javaslatot, a melyben minden egyes elem ki van elégítve ? Elképzelhető-e, hogy akad majd oly magyar képviselő, a ki meg fogja obstruálni, a mikor az van benne, hogy a magyar állameszme csorbítatlanul fog fenmaradni, vagy akad majd oly nemzetiségi képviselő, a ki e javaslatot megobstruálja, a mikor a t. miniszter ur megígéri, hogy igazságos lesz és nem fogja konfiskálni más idegen ajkú állampolgárok jogait, vagy pedig a szocziáldemokraták, a kik, sajnos, benn sincsenek a házban, csak egy van, az is alaposan át van szervezve, lehetséges-e, hogy a szocziáldemokraták betegyék erőszakkal azt az ajtót, melyet a belügyminiszter ur feltárt számukra — értem a parlamentnek a kapuját ez alatt — lehetséges-e, hogy ők ezt a kaput önként bezárják egy obstrukozióval, ha majd itt lesznek, vagy pedig