Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

283. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. 241 alkotások terén, a melyek talán annál eró'sebb ellenségei lesznek mindezen alkotásoknak, minél erőteljesebben fogja az egységes magyar nemzeti állam eszméjét kifejezésre juttatni és megerősíteni, mikor esetleg olyan elemek jönnek a házba, a melyek más szempontból elleneznek minden fejlődést a katonai téren és azzal együtt azt a fejlődést nemzeti irányban is, a mi nemzeti igényeinknek teljesítését, a melyek mellett vállvetve kell kelytállammk.« Eddig sem tettük és ezután sem fogjuk megcselekedni. Biztosithatom a t. kultuszminiszter urat arról, hogyha mi a nemzetiségi kérdésben egy tiszta jogi helyzetet teremtünk meg, hogyha mi az igen. fontos nemzetiségi kérdést megoldjuk a római joginstituezióinak azon sarkalatos és örökérvényű arany igazmondása értelmében : justicia est constans. A perpetua vohmtas. A perpetua voluntas jus um sucuique tribuendi, ha az Institucziók azon sarkalatos alapelvével: honeste vivere, neminem laedere, su um cuique tribuere —, ha agyonütjük a Yad sovinizmust, azt a végtelen sovinizmust,^ mely lehetetlenné teszi, hogy ebben a hazában a különböző nyelvű honpolgárok békességben együtt élhessenek, lehetetlenné teszi, hogy egy közös szent czélt szolgáljanak, akkor biztosithatom a kultuszminiszter urat, hogy nem akad egyetlen egy nemzetiségi képviselő sem, a ki ezen katonai fejlőd'ést nemzeti irányban is — a mint a miniszter ur is mondotta — megakadályozni iparkodnék, vagy azon intézkedések életbeléptetése elé akadályokat görditeni igyekeznék. Ha pedig nemzeti követelések nélküli katonai kérdések megoldásáról vagy pláne létszámemelésről van szó, akkor nincs értelme a házszabályreviziónak a nemzetiségiekkel szemben, mert nem szabad még egy nemzetiséginek kezéből sem kivenni azt a fegyvert, hogy egy ilyen létszámemelés ellen, a melyben nincs nemzeti követelés, obstruálhasson. (ügy van! a középen.) Ha tehát valaki bármilyen czélból és okból itt a magyar parlamentben az ujonczmegszavazás, esetleg létszámemelés ellen ezt az egyedüli alkotmányos fegyvert megragadja, az csak azon fegyverrel él, melynek Magyarország önállását köszönheti. Azért mondom ezt egyedüli fegyvernek, mert az adó meg- vagy meg nem szavazása — mint azt a múlt példája is tanúsítja — ma már nem képez alkotmány biztosítékot. (Igaz! TJgy van! a középen.) Ezt az egyedüli győzelmes fegyvert, ha bárki él is azzal, nem szabad ennek a törvényhozásnak maga ellen fordítania, mert a ki ezt a fegyvert használja, az még nem hazaáruló, a mint azt a kultuszminiszter feltüntette. Hiába állítja elénk a kultuszminiszter ur azt a csúnya képet, mely ezen rövid mondatban nyer kifejezést (olvassa): »Hiába pusztítana most külső ellenség Magyarországon, hiába fenyegetné a legnagyobb veszély alkotmányunKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. kat, hiába környékezné a legyilkoltatás kilátása testvéreinket, ha 20 — 25 embernek nem tetszik, akkor az ezek ellen irányuló sürgős intézkedések nem is jöhetnek napirendre.« T. képviselőház! Ez rágalom; nem szép kép, csúnya kép, a melyet én a leghatározotabban visszautasítok, mert azt hiszem, hogy az alatt a 20—25 ember alatt, a kiket itt emiitett a kultuszminiszter ur, tényleg a nemzetiségi pártnak 20—25 emberére czélzott. (Zaj.) Ha nem is feltétlenül, de a lehetőségnek nem kizárásával mondotta ezt a kultuszminiszter ur. (Zaj.) Hát én captatio benevolentiae-nek tartom ezt az érvelést. Ez is azért lett felhozva, hogy elvonassék a figyelem a tulajdonképeni okoktól, hogy eltereltessék az érdeklődés azon indító okoktól, a melyek ennek a házszabályreviziónak valóságos rugói. Meg vagyunk mi már szokva ahhoz, t. képviselőház — a mint azt Lukács László t. képviselőtársam is mondta —hogy minduntalan a hazafiatlanság, a hazaárulás vádját csapják a fejünkhöz. Lukács László: Nem tudjuk megszokni! Bella Mátyás: Hanem azért én szintén egyetértek a Lukács László képviselőtársam beszédével és kinyilatkoztatom a t. kultuszminiszter urnak, hogy nekünk ezen földnek minden porszeme ép olyan drága, mint neki. (ügy van! a középen.) Ez a föld szült bennünket, ez ápol és tart fenn és azért elképzelhetetlen állapot, a melyet pedig a kultuszminiszter ur kilátásba helyezett, hogy akadna egy nemzetiségi képviselő, a ki, midőn külellenség támadta a hazát, az obstrukczió fegyverével akadályozná meg ennek a külellenségnek leverését. Elképzelhető ez, t. képviselőház ? Én azt hiszem, hogy ez lehetetlen. Eeltéve, de meg nem engedve, hogy mégis akadna egy ilyen nemzetellenes és hazafiatlan kisebbség, még mindig van arra eszköz, hogy az obstrukczió meggátoltassák. Maga a kultuszminiszter ur mutatott rá ugyanazon a pártértekezleten egy ilyen pompás és bevált eszközre. Nevezetesen azt mondta a kultuszminiszter ur (olvassa): »Ha nem szüntetjük meg ezt a lehetetlenséget, hogy busz ember, húsz különcz kénye-kedve megakadályozhatja a többség akaratának érvényesítését, bekövetkezik elkerülhetetlen bizonyossággal egy uj november 18. Jön egy providencziális erélyű férfi, a ki minden formai jognál, minden külső szabálynál többre teszi a lényeget, a nemzet igazi javát és erőszakkal hajtja végre azt, a mit a nemzet a maga belátásából, a maga jószántából megtenni nem akart.« Ha akadna a házban a jövendőben kisebbség, a mely adott alkalomkor az obstrukczió fegyverét használná akkor, a mikor hazáját külellenség támadja meg, azt hiszem, nem akadna disszidens képviselő, a ki november 18-ikát fel nem áldozná, 31