Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

283. országos ülés 1908 márczias 5-éti, csütörtökön. 239 különbséget nem téve az egyesek anyanyelvét illetőleg, az egységes politikai magyar nemzet javát és boldogságát előmozdítani. T. képviselőház! Azt, hogy a szűkkeblű politikával szemben az állam, illetőleg a kormány univerzális, minden állampolgárnak javát, boldogságát, — hogy a t. kultuszminiszter ur szavaival fejezzem ki magamat — az egységes politikai magyar nemzet minden egyes tagjának javát és boldogságát czélozza, előmozdítja, ezt tényleg még mint szándékot sem fogadhatom el legnagyobb sajnálatomra, mert erre a szép elvre szomorúan bizonyít rá a tapasztalat, és azt nagyon szomorúan meg is czäfolja. ISTem akarok ez alkalommal a rengeteg sok nemzetiségi sérelem felsorolásával előhozakodni, egyszerűen felhívom a t. belügyminiszter urat, méltóztassék megmutatni csak egyetlenegy olyan intézményt, mely pl. valamely nemzetiségnek nyelvét, kultúráját volna hivatva fejleszteni és a melyet az állam állított fel. Mutasson a belügyminiszter ur csak egy kisdedóvót a tót vidéken, a mely a tót nyelvet és kultúrát művelné az állam részéről. Igaza van a belügyminiszter urnak, hogy a kormány közegei hivatottak egyformán igazságot szolgáltatni az összes honpolgároknak, hanem, mondom, a tapasztalás egészen mást bizonyít. Legyen szabad csak egyetlenegy példára hivatkoznom az általános választói jog történetéből, a mely épen a belügyminiszter ur hatáskörébe tartozik, mert szó van benne egy alantas közegének következő határozatáról. Igen rövid, legyen szabad felolvasnom (olvassa): »A szakolczai járás főszolgabirájától, 4111. sz. 1907. Véghatározat. Ezen bejelentett népgyűlésnek megtartását nem engedélyezem. Indokok. ífem engedélyezhettem a népgyűlés megtartását elsősorban a tárgy első pontja miatt, mert az általános, titkos, egyenlő, községenkinti szavazati jog czimen nincs megjelölve, hogy az ilyen szavazati jog gyakorlása milyen közületben czéloztatik, a községi vagy törvényhatósági autonómiánál, a felekezetnél vagy az államnál.« Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Ez nem tartozik a házszabály-revízióhoz. A belügyi tárczához tartozik. Nagy György: Ez, fájdalom, oda tartozik. A választói jogról van szó. Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnöki intézkedésekbe beleavatkozni, ehhez joga nincs. Tessék folytatni. Bella Mátyás: Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mennyit sikerült ebből a szép végzésből elolvasnom, az is elegendő annak bebizonyítására, hogy nem áll meg a belügyminiszter urnak az az állítása, a melyet volt szerencsém idézni, hogy t. i. tényleg nincs ugy, a mint lenni kellene, hogy minden egyes állampolgárnak ebben a I hazában egyformán szolgáltassák ki az igazság. (Helyeslés.) De még ettől eltekintve sem áll meg a belügyminiszter ur állítása, hogy mi szűkkeblű politikusok vagyunk, mert ón ugy fogom fel a dolgot, hogy ha egy képviselő, legyen az magyar vagy nemzetiségi, (Felkiáltások balfelöl: Az is magyar!) megteszi törvényesen, alkotmányosan azt az erkölcsi kötelességét, a melylyel választói megbízták, akkor nem szabad számításba venni, hogy megbízói magyar anyanyelvűek-e vagy más anyanyelvűek, (Ugy van! a középen.) mert aki a résznek tesz szolgálatot, az egésznek is szolgálatot tett. A kultuszminiszter ur is támogatja ezen indítványt, csak hogy még ridegebb módon. O is ezen kopott, elhasznált, de, sajnos, nagyon hathatós érvekkel jött; egy képet állított elénk 20—25 olyan képviselőről, a kik készek a hazaárulás ocsmány bűnét is elkövetni. Az én véleményem szerint azért beszélt igy a kultuszminiszter ur, hogy azokat a függetlenségi párti képviselőket, a kik e házszabályrevíziót elfogadni nem akarják, arra birja, hogy e rengeteg veszedelem láttára megpuhuljanak és nemzetiszínű szalagon engedjék felkötni magukra a szájkosarat. De nemcsak a t. disszidens képviselő urak részéről, hanem a függetlenségi párt soraiból is felhangzott azon, legalább a delegáczió múltkori szereplése következtében nem egészen indokolatlan aggodalom, hogy a házszabályrevizió mögött a létszámemelés lappang. Ennek adott kifejezést nemrégiben Eötvös Károly, majd a volt igazságügyminiszter ur, a sajtó; szóval ezt széltében-hosszában rebesgetik. É források azt is tudni vélik, hogy a paktumban is benne van a létszámemelés és hogy ennek a kormánynak és ennek a függetlenségi párti többséggel biró parlamentnek kell ezt a létszámemelést megszavazni. Sajnos, hogy a paktum két év óta még mindig tartalmaz olyan adatokat, a melyek nem kerülnek nyilvánosságra, melyek gondolkodóba ejtik az embert és elfogadására késztetik annak, a minek ellenkezője bebizonyítva nincs. Tehát lehetséges, hogy a házszabályrevizió mögött tényleg a katonai kérdések megoldása lappang, még pedig esetleg a nemzeti követelmények teljesítése nélkül is! A felmerült aggodalmak eloszlatása czéljából nyilatkozott ezen ügyben ugy a belügyminiszter ur, mint a kultuszminiszter ur. A belügyminiszter ur a következő formában (olvassa): »A másik magyarázat, a melyet a felszólalók a revízió mostani keresztülvitelének adnak, az, hogy titkos ígéretek vannak, a melyek szerint keresztül akarjuk vinni az ujonczjutalék emelését, u. n. nemzeti reformok nélkül. Ez egy rémregény. Ez a kormány többször jelentette ki, hogy nemzeti reformok nélkül az ujonczjutalék emelését nem is fogja soha-javaslatba