Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

236 283. országos ülés 1908 n látottak meg és ezen pontozatokat velem írásban közölték. Akkor az volt az általános nézet, melyben csak kevesen nem osztoztak, hogy nekünk a horvát urakkal tárgyalásokba kell bocsátkozni arra nézve, hogy lehetséges-e megegyezésre jutni velük. Ezeket a tárgyalásokat azonban nem kezdhettük el azon körülmények miatt, a melyek akkor bekövetkeztek, s a melyek köztudomásúak. Ennek folytán teljességgel nem áll az, hogy én a horvátokkal bármilyen megegyezésre jöttem volna. Igaz, hogy én voltam talán az, a ki leginkább sürgette, hogy a horvátokkal barátságos viszonyt törekedjünk létrehozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kmety Károly: Nagyon helyes politika lett volna! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Mint a függetlenségi pártnak érdemtelen vezére (El)enzés a baloldalon.) elitéltem annak idején a függetlenségi párt nevében azokat az erőszakoskodásokat, a melyek Horvátországban hosszú éveken át történtek. A függetlenségi párt és én, azt kívántuk, hogy Horvátországban a 68-iki törvény jóindulattal és a szabadság szellemében hajtassék végre. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ebben az irányban iparkodtam a horvátokkal egyetértésre jönni, és ebben az irányban tettek ők nekem nyilatkozatokat, biztosítva engem, hogy ha igy lesz végrehajtva a kiegyezési törvény velük szemben, akkor ők Magyarország iránt barátságos érzelmeket fognak táplálni. Hogy akkor tápláltak-e, vagy nem, ezt nem tudom, de azt tudom, hogy e házban a magyar állameszmével szemben ellenséges indulatról tettek hónapokon át tanúságot. Azt, hogy én irántuk a legjobb indulattal viseltettem, bebizonyította az a tény, hogy idejöttek ezek az urak 1906-ban; most a maguk erejéből jöttek vissza, de azelőtt én is hozzájárultam, hogy ide jöjjenek. Az igazságot pontosan meg kell állapítani, hogy mindenki kivehesse a maga részét a felelősségben azért, hogy ezek a horvát urak itt vannak. Érzem, hogy ezért én is felelős vagyok, de azt hittem, hogy hazámnak szolgálok, ha megkísérlem a békés, barátságos és testvéries egyetértést Horvátországgal, Bevallom, hogy csalódtam: errare humánum est; Ígérem, hogy a jövőben vigyázni fogok, hogy hasonlóképen ne csalódjam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) (Áz elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Elnök: A házszabályok 215. §-ára való hivatkozással annak a) pontja értelmében „Lukács László képviselő ur kér szót. (Zaj.) Őt illeti tehát a szólás joga. (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Most már beszél, mert igazolva van! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Lukács László: T. képviselőház! Buza Barna t. képviselőtársam imént elhangzott beárczius 5-én, csütörtökön. szédében szerény- és csekély személyemet Supiló Ferencz képviselőtársam személyével is vonat- kozásba és összeköttetésbe hozta. Ez nem sértés, sőt ha kell, politikai, ellenzéki szempontból akár megtiszteltetésnek is vehetem. (Zaj. JJgy van! a középen.) De nem erről van szó, (Zaj. Elnök csenget.) hanem arról, hogy Buza Barna t. képviselőtársam ezt a parlamenti tárgyalások komolyságához, sőt a parlament méltóságához nem illő persziflálő módon említette és tüntette fel. (Ellenmondások a baloldalon.) És t. képviselőtársam ugy akart engemet itt az országgyűlésen, tehát a világ szine előtt feltüntetni, mintha én és Supiló társam a hazafiság, a magyar állam, a magyar és horvát testvériség, vagy a magyarság és nemzetiségek között lévő, vagy fennálló köteles testvériség ellen nem tudom miféle izgató, hazaellenes, vagy államellenes szellemben működnénk. (Supiló Ferencz közbeszól.) Hogy Supiló képviselőtársam hogy fogja ezt föl, hogy miként fog erre megfelelni, az az ő dolga. Én csak a magam személyére vonatkozólag fogok beszélni. Szokoly Tamás: Be is kell bizonyítani! Lukács László : T. képviselőház ! Az életben sok mindent megszokhat az ember, de vannak bizonyos dolgok, a melyeket nem lehet megszokni. így emlékszem arra, hogy hosszas ós évekre terjedő, a népszabadság szeretete miatt szenvedett fogságos időben megszokhattam mindent, de egyet nem szoktam meg, azt, hogy mikor reggel, vagy este rám zárták, vagy nyitották az ajtót: szabadságszerető szivemet vérig sértve ne érezzem. (Mozgás.) Ép igy nem szokhatom meg e képviselőházban, hogy törvényhozói működésem alatt és idejében, ha felszólalok, ha beszédet mondok, vagy bárkivel is tárgyalásokat folytatok: itt a képviselőházban engem mint hazaellenes, mint államellenes egyént akarjanak feltüntetni azért, mert én a hazát a magam politikai meggyőződésem szerint akarom szolgálni. (Zaj.) Szokoly Tamás: Csak egyféleképen lehet szeretni a hazát! Lukács László : T. képviselőház! Buza Barna t. képviselőtársam felszólalása ellen és az én nevemnek ilyeténvaló bemutatása ellen itt a képviselőházban, fennen tiltakozom. Hogyha van ebben az országban és van ebben a képviselőházban nemzetellenes szellem, ha van nemzetes államellenes tendenczia, akkor az az a ten-; denczia, a mely a jog és törvénytisztelet ellen hangzik itten fel. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és taps a középen. Zaj bal felől.) Ezt ki kell irtani Magyarországról, mert a kik ezt hirdetik, azok ellenségei a magyar nemzetnek... Elnök : Kérem ez talán . . . Lukács László : . . . a melynek pedig mindnyájan egyenjogú tagjai vagyunk. Nem én vagyok tehát a magyar nemzetnek, a magyar államnak az ellensége, hanem az a szellem, az a sovinizmus, a melyet Buza