Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-275
275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. 1? nemzeti szempontok, a melyeket a jövőre való tekintettel megóvnunk hazafias kötelességünk. Hogy mi czélra akarják a házszabályreviziót, e tekintetben én két bizonyítékot fogok előrebocsátani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a koaliczió vezérlő bizottságának manifesztuma 1904 november 20-áról, a másik~az 1905 szeptember 23-ikihires ultimátum. A koaliczió vezérlő bizottsága a zsebkendőszavazás után hatalmas szózatot intézett a nemzethez. Ennek egyik utolsó bekezdése ezt mondja (olvassa) : Megingathatlan meggyőződésünk, hogy gróf Tisza István kormánya nem a házszabály kedvéért rombolta össze a törvényhozás jogait és szabadságát. Más czélja van neki. Komoly, sőt veszedelmes: nemzetünk élete ellen törő. Azokat akarja az uj házszabályokkal biztosan elérni. Ha jó czéljai volnának, az okos és szükséges szabadságokat nem volna oka összetörni, ííem mondta meg czélját, de alig csalódunk, ha feltesszük róla, hogy országunkat még szorosabban oda akarja kötni Ausztriához, egészen az egységes birodalom felépítéséig. (Helyeslés balfelöl.) Ha másban nem. a fokozott katonai terhekben és vámterületi önnállóságunk s jogos anyagi érdekeink feláldozásával.« A koaliczió vezérlő bizottsága a mai egész kabinet és még egy pár ember volt, a kik ma nincsenek benn, mint Eötvös, Vázsonyi, Bánffy Dezső — mind aláirtak ezt. Tehát a házszabályok reviziójának végső czéljául azt mondották, hogy a katonai követelések felemelése, a vámterületi önnállóság megszüntetése és jogos anyagi érdekeink feláldozása a czél. Ezen manifesztum előtt jelent meg a chlopii hadiparancs, de ezen manifesztum után jelent meg az 1905. szeptember 23-iki hires ultimátum. Ez az ultimátum úgyszólván nemzeti forradalmat csinált, azon személyes sértésért is, hogy a nemzet vezéreit ilyen kurtán-furcsán visszautasították, de annak tartalmáért is. Ez az ultimátum az alapja a koaliczió mostani egész politikájának, sokkal fokozottabb mértékben, hatványozottabb eredménnyel ós ott nem is követelt dolgokkal, a melyek azóta hozzá jöttek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mikor mi házszabályreviziót csinálunk, akkor nekünk ezt az ultimátumot kell mementóként magunk elé állítanunk. Ez az ultimátum azt mondja első pontjában, hogy a katonai kérdések, a mennyiben a vezényszóra és a szolgálati nyelvre vonatkoznak, (Halljak! balfelöl.) a melyekre nézve engedmények teljesen ki vannak zárva és kizárva maradnak, a programmból kivétetnek. (Mozgás.) Kérdezem én a t. képviselőházat, az egész függetlenségi többséget, vájjon a bécsi béke nem ugyanezen pontokat tartalmazta-e; kérdezem a tapasztalatokban gazdagon hazaérkezett delegátusoktól, vájjon a hadügyminiszter, Aerenthal külügyminiszter, az egész osztrák Reichsrath és a magyar kormány is nem ugyanezt mondja-e? KÉPVH. KAPLÓ. 1906 — 1911. XVI. KÖTET. Hogy ugyanis a katonai kérdések ki vannak kapcsolva abban a részben, a melyben nekünk kívánságaink vannak, Hiszen teljes mértékben érvényben vannak és meg is adattak részben, a mennyiben az ő kívánságaikról van szó. Az ultimátum második pontja (Halljuk! balfelöl.) az, hogy a pragmatikai közösség alapja ugy a hadügy, mint a külügyi kéjrviselet tekintetében teljesen érintetlen. Méltóztassanak összehasonlítani e pontot Aerenthal külügyminiszter ur beszédével. Egy hang (balfelöl): Szamárnak nevezték! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, ez már parlamentáris kifejezés, és azt hiszem, e megtiszteltetésben gyakran fogunk részesülni és nagyon fogunk örvendeni, de csak azzal a hozzáadással, hogy ebédre nem fogjuk az illetőt meghivni. (Derültség balfelöl.) Mondom, méltóztassék Aerenthal külügyminiszter beszédét összehasonlítani, a melyben az einheitliche ftechtspersönlichtkeit der Monarchie-ról beszél; (Felkiáltások: Magyarul!) a monarchia egységes jogi személyiségéről. Vájjon nem az 1905 szeptember 23-iki jjrogrammnak szórói-szóra való visszaadása-e ez ? Méltóztassanak a miniszterelnök úrral ezt kimagyarázni, méltóztassék csak a beszédét hozzáilleszteni, hogy nem ugyanaz-e a tényállás. Farkasházy Zsigmond: Kijelentette, hogy nincs közöttük különbség felfogás dolgában. Lengyel Zoltán : Katonai és külügyi kérdésekben Magyarország önállósága bécsi felfogás szerint tökéletesen el van tüntetve. A harmadik pont szerint Magyarország és Ausztria között gazdasági és egyéb, Ausztriával vonatkozásban levő ügyek csakis, — nem a nemzet és király között, hanem Ausztriával egyetértésben oldhatók meg. Tehát ez alpont a harmadik faktor elméletét állítja fel. És azt kérdezem, mikor a bank-kérdésről a kormány tárgyalt, abban a kérdésben, a melyhez igazán semmi köze sincs Ausztriának, mert ez törvény, a mely a bank és köztünk való szerződést foglalja magában, valamint egyéb kérdésekben, a melyek tekintetében a kiegyezést folyton kibővítették, és a mire nézve a mai kormányénál nagyobb kibővítést semmiféle előző kormány nem tett a közösügyek területére nézve, kérdem: nem-e az 1905 szeptember 23-iki ultimátum harmadik pontja alapján történt-e mindez, és nem a harmadik faktor elméletét jelenti-e ez, a melyet a jelenlegi kormány nem ismer ugyan el jogállapotként, de a melyet a gyakorlatban igenis alkalmaz'? A mi pedig a negyedik és ötödik pontot illeti, a mai helyzetre vonatkozólag az 1905 szejjtember 23-iki ultimátum azt a kötelezettséget tartalmazza, hogy a költségvetést, a rendes ujonczozást, a kereskedelmi szerződéseket megszavazzuk, a delegáczióba bemegyünk, a kvótabizottságot megválasztjuk és hogy a delegáczió 3
