Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

18 275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. az 1904-re és 1905-re szóló részösszegeket megszavazza és a kétévi szolgálattal kapcsolatos véderőtörvényjavaslatot a többség el fogja fogadni. A költségvetés, az ujonczlétszám, a kereskedelmi szerződések, mind törvénybe vannak iktatva. Megszavazta a delegáezió a részösszegeket nemcsak 1904-re és 1905-re, de azon felül 1906-ra, 1907-re és 1908-ra, folytonosan fokozódó emelkedő összegekben. Farkasházy Zsigmond : Négyszázötven milliót ! LengyeL Zoltán : Megszavazott nemcsak 450 milliót, hanem azonkívül a törvénytelenül kiadott rendkívüli biteleket is törvényesítette. Felemelte a tiszti özvegyek és árvák nyugdiját, fel akarta emelni máris az osztrák tisztek fizetését, sőt már kínálkozott a létszámemelésnek a megoldására is, még pedig a szeptember 23-iki alapon, (Zaj. Elnök csenget) a mint azt Sohönaicb megmondta, hogy t. i. a vezényszó, a szolgálati nyelv és a hadsereg egysége érintetlen marad. Az az én kérdésem, mire kell ez a házszabályrevizió? Azt mondják, a horvátok miatt kell, a kik itt sincsenek. De Bécsben azt mondják, hogy kell a létszámemelés miatt, kell a többi katonai kérdések miatt, hogy ha egyszer többséget tudunk csinálni, akkor azoknak a keresztülvitelét senki meg ne akadályozhassa. Bocsásson meg nekem az igen t. többség, bocsássanak meg azok az itthon maradt kuruczok, kikről elhiszem, hogy nem csinálnák meg ezeket a dolgokat, de az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos, hogy a kiket felküldtek, csekély kivétellel majdnem mind hozzájárultak ezekhez. Bocsássanak meg nekünk, ha ezután bizalmunk nincs ahhoz, hogy abszolút hatalmat adjunk a kezükbe, hogy nem fogják-e ugyanazon dolgot itt is megcsinálni, lehet, hogy az uj választás után, lehet, hogy annakelőtte, a szerint, a mint kérik és a szerint, a mint az idők és a viszonyok magukkal fogják hozni. Nekem mint ellenzéki embernek nem szabad rábíznom az ország sorsát a többség kénye-kedvére, különösen olyan kérdésben, a mely a nemzet egész jövőjét érinti. Egy-egy konkrét esetben bizhatok egy kormányban és többségben, de oly kérdésben, a mely a nemzet ezer esztendőre kiterjedő jövőjét érinti, nem bizhatok feltétlenül sem a többségben, sem a mostani rendszerben. Mikor az obstrukczió itt javában folyt, ugy emlékszem a chlopy-i hadparancs ideje táján egy birodalmi mágnás az osztrák urakházában — t. i nekünk birodalmi mágnásunk Istennek hála egy sincs, csak Esterházy herczeg volna az, ha osztrák politikát csinálna, mert a birodalmi mágnások egy külön kategóriát jelentenek a trón körül a Montenuovokkal, Windischgrätzekkel, Taxisokkal, Salmokkal, Lichtensteinekkel stb. — mondom, a birodalmi mágnásoknak, a fő-fő herczegeknek vagy grófoknak egyike az osztrák urakházában birodalmi programmot állított fel, azt mondta, hogy a birodalomnak meglazult jogi intézményeit helyre kell állítani, a birodalom központját meg kell erősíteni. Volt szerencsém akkor ezt a beszédet itt a házban felolvasni, igen nagy resenzust keltett. (Halljuk! Halljuk 1) Nincs nálam, de akkor majdnem szószerint idéztem. Kifejezője volt ez az osztrák czentralisztikus politikának. Minél inkább ellenállunk mi itt, annál szilárdabbul felállították azt a programmot, hogy a birodalom központi erejét meg kell növelni, meglazult jogi intézményeit helyre kell állítani, a mi annyit jelent, hogy folytonosan a központot kell erősíteni, a magyar kérdéseket félre kell tenni s egyáltalában a jövendőre biztosítani kell, hogy Magyarország ebből a helyzetből ki ne szabaduljon, és a birodalmi, a czentralisztikus eszmének ellenségei itt erőre ne kaphassanak. Jött azután a szeptember 23-iki programra, a bécsi béke, az azóta való intézkedések az egész vonalon, és bebizonyították, hogy ez az egyetlen politika, a mely él és valóság, hol a rendszerben meg nem állanak, hol az illető férfiak keresztül is tudják vinni akaratukat, minden egyéb pedig mese, szajjpanbuborék, kérészéletű dolog, álom, a melyekkel az alsó rétegeket félre lehet vezetni, el lehet kábítani, a melylyel lehet bizonyos dolgokat beadni, elmagyarázni, a melyekkel szobrokat lehet lelej>lozni, a melyekkel lehet czimet, rangot, keresztet szerezni, de a melyeknek soha megvalósulniuk nem szabad, a melyek kedvéért történik az, hogy kurucz vezérekből akkor is labanczokat csinálnak, mikor azt ők maguk sem tudják. Ez az osztrák politika központi rendszere, ez az osztrák jjolitika megállapított évszázados iránya. Miről van szó ? Arról, hogy tőlünk egy házszabályt kérnek, a melylyel keresztül akarnak vinni egy másik házszabályt. Egy hang : Létszámemelést! Lengyel Zoltán : . . . és a mely nem tartalmazza azokat a kivételeket, a melyek a katonai és ezen birodalmi kérdésekre vonatkoznak. Ha a horvátok és a nemzetségiek miatt kérnek házszabályt, akkor nincs egyébre szükség, mint a belügyi kérdésekre alkalmazni azt. Ha az osztrák vonatkozású dolgokat meg akarjuk menteni a nemzeti ellenállás számára, azokat ki kell venni belőle. A. függetlenségi párt soraiban egy erőteljes mozgalom keletkezett, a mely el is jutott a kormányig, de igen rövidesen elcsendesedett, odaadta a lényeget és a formát megmentette a maga részére. A katonai kérdéseket kikapcsolta akként, hogy megengedte, hogy az uj házszabálymódositásra ez a házszabály alkalmaztassék. Ennélfogva a katonai kérdések formailag nincsenek benne a házszabálymódositásban, lényegileg azonban benne vannak. (Igaz ! ügy van ! a balfélől.) Mert ha ez a házszabálymódositás kiterjed a további ház-